Blog

Magyar politikai pártok III. rész - A Parlamentbe be nem jutottak

2012.02.17 17:18

A harmadik részben azokat a pártokat vesszük sorra, amelyek noha indultak a választásokon, sosem sikerült mandátumot szerezniük, ill. azokat az új pártokról is feltárást adnánk, amelyek létezésük óta a legutóbbi, ti. 2010-es országos választáson indulhattak először, de a parlamenti jelenléthez nem szereztek elegendő szavazatot.

A mai magyar politikát és a vezető (értsd legsikeresebb) pártokat gyakran negatívan ítéljük meg, ennek ellenére a választásokon mégis időről-időre számos szavazatot gyűjtenek össze. Az alábbi politikai szerveződések, közösségek talán alternatívát nyújthatnak azon Olvasó számára, aki még, vagy már elbizonytalanodott politikai meggyőződésében, ugyanakkor az elkötelezett Olvasónak is érdekes információkkal szolgálhatnak majd az elkövetkezendő sorok. A leírások nem tartalmaznak kampányt, nem buzdít, nem próbál meg befolyással lenni.

Magyar Munkáspárt:

Világ proletárjai, egyesüljetek!

Alapítása: 1989. december 17.
Vezetője: Thürmer Gyula.
Ideológiája: Kommunizmus, marxizmus-leninizmus, euroszkepticizmus.

A Kádár-rendszer meghatározó (és egyetlen) pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) többsége az 1989-es rendszerváltás idején a reform-szocializmus (szociáldemokrácia) útja mellett határozta el magát, de a kisebbség ezt nem fogadta el, ezért a pártkongresszuson a kettészakadás mellett döntöttek. A szociáldemokrácia hívei létrehozták a Magyar Szocialista Pártot, míg a keményvonalas kommunisták, akik kiálltak a marxista út folytatása mellett a Magyar Szocialista Munkáspártba tömörültek. Az MSZMP kettészakadása nem egyenlő feltételek mellett valósult meg, az MSZP lett a korábbi állampárt hivatalos jogutódja, ezért a pártvagyont is a szocialisták örökölték, s nem a munkáspártiak. A Munkáspárt ezért gyakorlatilag mind pénzügyileg, mind pártszervezetileg a nulláról indult. Első lépésben a párt strukturális átalakítását valósították meg, eszmeileg pedig továbbra is elkötelezték magukat a marxizmus ideológiája mellett, és a kommunizmus történelmi hagyományainak fontosságát hangsúlyozták. A párt a munkások, a szellemi dolgozók, a parasztság és a nyugdíjasok érdekeit egyaránt próbálja képviselni, és tiszteletben tartja az alkotmányos rendet, s elfogadja a versengő többpártrendszert is, vagyis nem törekszik az egypárti diktatúra visszaállítására.

A Munkáspárt 1989-es alapításakor választotta elnökének Thürmer Gyulát, aki azóta is tisztségében maradt. A következő évi országos választásokon a Munkáspárt is megjelent, amely során 3,7 százalékot szerzett, amivel csupán 0,3 százalékkal maradt le a Parlamentbe jutásról. Az elkövetkező pár évben a fokozott kommunizmus-ellenes hangulat miatt heves támadások érték a szervezetet. 1990-ben a párttagok megtartották első Kádár-megemlékezésüket, ami azóta hagyománnyá vált, és minden évben megrendezésre kerül. 1991-ben Thürmer a pártérdeknek megfelelően a Szovjetunió fennállását és a szovjet kommunisták hatalomátvételét támogatta, mely attitűd egyáltalán nem kedvezett pártja hazai népszerűségének.

1994-ben a választásokon hasonló eredményt ért el, mint négy évvel korábban, ez úttal 3,2 százalékot. Ezt követően a Munkáspárt aktívabban lépett fel bizonyos közügyekben, így tiltakozott Magyarország NATO-csatlakozása ellen és az Észak-atlanti Szövetség Jugoszlávia bombázásai ellen is felszólalt. A következő, 1998-as választásokon szerzett 4,08 százalékával 1990-ben mandátumot szerzett volna az Országházban, de a választási küszöb (ami felett egy párt bekerülhet a Parlamentbe) a korábbi 4 százalékról 5 százalékra emelkedett, így a Munkáspárt változatlanul Parlamenten kívüli párt maradt. 2002-re sok szavazóját elvesztette és már csak 2,1 százalékot szerzett, ami ellenére az Európai Parlamenti választásokon is indult, ahol ennél is kevesebbet, 1,8 százalékot kapott.

2005-ben a kommunista szóval egészült ki a pártnevük (Magyar Kommunista Munkáspárt), egy törvénymódosítás következtében azonban ezt 2013-ban el kellett hagynia. 2006-ban a pártvezetés ellen fellépőket kizárták a Munkáspártból, akik megalakították saját szervezetüket: a Magyarországi Munkáspárt 2006-ot. Sok párttag csatlakozott az új szerveződéshez, ami pont a választások előtt jelentősen legyengítette az eredeti Munkáspártot, így 2006-ban csak 0,4 százalékot ért el, amivel az állami támogatás is elúszott, amit 1 százalékos küszöbtől kapnak a pártok. Ugyanakkor a Munkáspárt 2006 még csúfosabb eredményt ért el, 0,023 százalékot.

A Munkáspárt tehát 2006 óta önfenntartó, tagdíjak, adományok és kiadványok bevételeiből fedezi működését. 2008-ra rendezte sorait, új lendülettel vetette bele magát a közéletbe, és próbálta kiaknázni az internet adta lehetőségeket. 2009-ben az Európai Parlamenti választáson 0,96 százalékot ért el, 2010-ben a hazai mezőnyön pedig csak 0,11 százalékot szerzett, vagyis 5606 szavazója volt.

2012. szeptember 3-án Thürmer Gyula kihirdette a Munkáspárt új programját, melyben figyelemreméltó a nemzeti jelleg kifejeződése, felkarolása, ezzel háttérbe szorítva a kommunizmus internacionalizmusát. A program kiemelt figyelmet szentel az ország eladósodottságának, a társadalmi elszegényedésnek és a korrupciónak. A párt megadóztatná a gazdagokat és a külföldi vállalatokat, valamint korlátozná a bankok mozgásterét. A befolyó pénzeket munkahelyteremtésre, iskola- és egészségügyi reformokra fordítanák. A magyar mezőgazdaságot és a magyar ipart - ez utóbbit államosítással - felfejlesztenék. A kis- és középvállalatok támogatásával a biztosabb munkahelyek megteremtését várnák. A külpolitika terén az orosz és kínai kapcsolatok fokozását támogatják. Választójogi reformmal nem lenne Parlamentbe jutási küszöb, tehát a legtöbb induló párt mandátumhoz juthatna. Az országgyűlési képviselők jobb ellenőrzését és visszahívhatóságát valósítanák meg.

A 2014-es választásokon jobban szerepelt, mint négy évvel előtte, s kikerült ugyan a történelmi mélypontból, amibe 2010-ben esett, azonban a 0,56 százalékos eredménye még mindig igen távol áll a ’90-es évek „sikereitől”. Az EP választáson nem indult, és szavazóit a választás bojkottálására szólította fel.

2018-ban ismét kudarcosan szerepelt a választáson, majdnem feleannyi szavazatot szerzett, mint négy évvel korábban, és csak 0,27 százalékot ért el. 2019-ben viszont újra indult az EP választáson, ahol 0,42 százalékot szerzett, habár szavazóinak száma nagyjából annyi volt, mint az előző évi országgyűlési választáson, tehát úgy tűnik, hogy jelenleg a Munkáspártnak ez a tizenötezer körüli szavazóbázisa stabilizálódott, a jövő eldönti majd, hogy ez valamely irányba változni fog-e.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Összefogás Párt:

Biztonság. Bizalom. Boldogulás.

Alapítása: 2009. november 17.
Vezetője: Szepessy Zsolt.
Ideológiája: Harmadik Út, "szociális alapú" parlamentáris demokrácia.

Az Összefogás Párt önmagát egy "problémamegoldó" pártnak titulálja. Nézete szerint a társadalom politikai erővel rendelkezik, a többségi akarat kifejezésére pedig a civil összefogás a válasz. A politikai döntéshozatalba a civil társadalom nagyobb arányú beleszólását kívánja elérni, diktátumok helyett a közmegegyezést támogatja.

Egyedi ötlete volt az ún. "szociális kártya" programja, mely lényege, hogy a segélyben részesülők a támogatásuk 60 százalékát kártyára, míg a fennmaradó 40 százalékot készpénzben kapnák, amivel kivédhető, hogy a segélyt ne költsék egészségromboló termékekre. A szociális kártya hosszú távú célja a segélyből élők felzárkóztatása és a társadalomba való visszaintegrálása. Az Összefogás Párt eltökélt szándéka volt népszavazásra bocsátani a szociális kártya ügyét, a kérdés így szólt:

„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés a vonatkozó jogszabályok módosításával az egész országra kiterjessze, és egységesen kötelezővé tegye a szociális kártya rendszerét, annak érdekében, hogy az adófizetők által befizetett adóból kifizetett segélyeket ne lehessen alkoholra, cigarettára és uzsorára elkölteni?”

Az Országos Választási Bizottság elutasította a beadványt, mivel szerinte nem egyértelmű a "szociális kártya rendszere" kifejezés, s noha országos szinten a kezdeményezés megbukott, Monokon, Újkígyóson és Hatvanban bevezették a szociális kártyát, és több helyhatóság is érdeklődését fejezte ki a rendszer iránt.

Az Összefogás Párt először a 2010-es parlamenti választásokon mérettette meg magát, de csak 0,05 százalékot ért el. A 2014-es választás előtt konfliktusba került az Összefogás (MSZP, DK, Együtt, PM, MLP) választási szövetséggel, a párt feljelentést tett név-, szlogen- és védjegylopásért, ezért a Mesterházy Attila vezette Összefogás Kormányváltásra cserélte elnevezését. A választáson az Összefogás Párt megduplázta ugyan szavazói számát (6192 fő), de ez még mindig csekély eredménynek számít (0,14 százalék).

2015 januárjában Szepessy Zsolt pártelnök népszavazási kezdeményezést adott be a vasárnapi zárva tartásról, amit az OVB elutasított. A pártelnök fellebbezett, de időközben a kormány eltörölte a vonatkozó törvényt, így okafogyottá vált a népszavazási indítvány.

Az Összefogás Párt a 2018-as választáson újra megmérette magát, de immár szinte elhanyagolható, 0,02 százalékos eredményt ért el.

Frissítve: 2018.08.11-én.

Modern Magyarország Mozgalom

Itthon, Európában.

Alapítása: 2013. április 21.
Vezetője: Bokros Lajos.
Ideológiája: Konzervatív liberalizmus, gazdasági liberalizmus, Európa-pártiság.

2013 tavaszán Bokros Lajos a korábbi pénzügyminiszter (1995-1996) volt MDF politikusokkal megalapította a Modern Magyarország Mozgalmat. A MoMa a klasszikus európai értékeket képviseli, céljai között szerepel a szabadságjogok érvényesítése, a demokrácia és a jogállam helyreállítása, a szabadpiac támogatása, a lelkiismereti és sajtószabadság visszaállítása, a nemzeti összetartozás erősítése, valamint az európai integráció melletti kiállás.

A párt a 2014-es választásokon nem indult, de „kívülről” a Kormányváltás baloldali választási pártszövetséget támogatta. Az Európai Parlamenti választásokon szeretett volna részt venni, de a listaállításhoz nem sikerült elég aláírást összegyűjtenie. Az őszi önkormányzati választásokon központi szerephez jutott: a budapesti főpolgármesteri választáson Bokros Lajos pártelnököt jelölték Budapest főpolgármesterének. Mivel az Együtt-PM jelöltje visszalépett, a baloldal Bokrost támogatta Tarlós Istvánnal szemben. Ez az eredményekben is meglátszott, hatvanezerrel kapott csak kevesebb szavazatot, mint Tarlós, aki 49,02 százalékkal nyert, míg Bokros a 36,04 százalékával a második helyen végzett.

2017 szeptemberében a MoMa és a DK választási együttműködésről kezdett tárgyalni, de ez 2018 januárjában meghiúsult. A MoMa így egyedül kívánt indulni a választáson, de nem tudott országos listát állítani.

Frissítve: 2018.08.11-én.

A Haza Pártja

A Haza nem eladó!

Alapítása: 2013. november 29.
Vezetője: Kásler Árpád.
Ideológiája: Patriotizmus, nacionalizmus, antiglobalizmus, euroszkepticizmus.

A Haza Pártja két szervezet egybeolvadásából jött létre 2013 novemberében, az egy évvel korábban alakult Rendszerváltó Mozgalom Pártból és A Haza Nem Eladó Mozgalomból. Az új párt 2016 februárjáig A Haza Nem Eladó Párt nevet viselte.

A Haza Nem Eladó Mozgalom 2013 folyamán számos utcai demonstrációval hívta fel magára a figyelmet. Augusztus 19-én tömegdemonstrációt szerveztek Budapesten, amelyet „Nemzetgyűlésnek” neveztek. Másnap a devizahitelesek problémáira elfogadott határozataikat be kívánták juttatni a Sándor-palotába, Áder János köztársasági elnökhöz, de nem jártak sikerrel, ezért ülősztrájkba kezdtek az Astoria kereszteződésben, amivel leállították az arra haladó közúti forgalmat. Néhány óra múlva a tüntetők békésen elvonultak, de a megmozdulással a párt országos ismeretségre tett szert. Október 20-án egy tíz kilométeres kocsisorral (Budapest és Ócsa között) demonstráltak, és bejelentették, hogy indulni fognak a következő választáson, aminek érdekében a Mozgalom novemberben párttá alakult. 

A párt a devizahitel adósságba került emberek érdekvédő szervezete, de célja, hogy az eladósodás állami szinten is csökkenjen. El akarja érni az ország „valódi rendszerváltását”, amit új nemzeti alkotmánnyal kíván legitimálni, mely alapjának a Horthy-kori jogrendet tekinti. Magyarországot független, önellátó és hagyománytisztelő országgá kívánja alakítani, amely állampolgárai számára biztosítani tudja a tisztes megélhetést és boldogulást.

A 2014-es országgyűlési választáson, noha csak 0,47 százalékot ért el, a hatodik legtöbb szavazatot kapott párttá vált az országban. Az időközben a kormány által részben rendezett devizahitelesek ügye okafogyottá tette a párt célkitűzéseit, így a 2018-as választáson már listát sem tudott állítani.

Frissítve: 2018.08.11-én.

Sportos és Egészséges Magyarországért Párt

Sem ez, Sem az

Alapítása: 2013. október 30.
Vezetője: Kovács András.
Ideológiája: Centrizmus.

A 2013 őszén alapított Sportos és Egészséges Magyarországért Párt legfőbb célja, hogy népszerűsítse a mozgást, sportolást és egészséges életmódot Magyarországon, de felemeli szavát az oktatás és gyermeknevelési ügyekben, valamint az egészségügyi problémák és környezetvédelem témájában is. Magát ideológiamentesnek határozza meg, és nem azonosul a politikai bal- vagy jobboldallal sem. Céljuk, hogy a Parlamentbe kerülésükkel nyomatékosabban képviseljék véleményüket.

A 2014-es választások alkalmával, az ismeretség hiányában nem számítottak mandátumra, amit a 0,25 százalékos eredményük igazolt is. A választás után a párt teljesen eltűnt a közéletből, csak 2018-ban, az újabb választáskor került ismét elő, amivel viszont hitelessége csorbát szenvedett, és ez a választási eredményén is megmutatkozott (0,13 százalék).

Frissítve: 2018.08.11-én.

Magyarországi Cigánypárt

Otthont a hazában!

Alapítása: 2013. november.
Vezetője: Horváth József.
Ideológiája: Kisebbségvédelem.

A 2013-ban alakult Magyarországi Cigánypárt az ország legnépesebb etnikai kisebbségét, a cigányságot hivatott képviselni. A romák romló helyzetére, az egyre mélyülő szegénységükre és a felzárkóztatási programok kudarcára kívánja felhívni a figyelmet. Aggodalommal szemléli a roma népesség társadalmi leszakadását és elszigetelődését, s a körükben mindinkább súlyosbodó szegénységet.

Az MCP a politika területén kívánja képviseli a cigányság érdekeit, s a kisebbség életkörülményeinek javítására és egyenjogúságának elérésére tenne lépéseket. A párt elítéli a romákat érő negatív diszkriminációt, ellenben támogatja a roma identitás fokozását.  

A párt nagy reményekkel indult a 2014-es választásokon, ahol viszont csak 0,18 százalékot szerzett, néhány hónapra rá pedig botrányokba keveredett, és kimondta feloszlását. A megszűnt Cigánypárt 2017-ben váratlanul újraalakult és bejelentette indulását a következő évi választáson. Ez úttal a cél az 1 százalék elérése volt, hogy az állami támogatást felhasználva négy év alatt olyan ismertté tegyék a pártot, hogy 2022-ben képessé váljon a Parlamentbe jutásra. Csalódniuk kellett, 2018-ban még rosszabb eredményt értek el, mint négy évvel korábban, ezúttal csupán 0,07 százalékot, amivel a párt léte ismét megkérdőjeleződött.

Frissítve: 2018.10.02-án.

Magyar Kétfarkú Kutya Párt

Az egyetlen értelmes választás

Alapítása: 2014. szeptember 8.
Vezetője: Kovács Gergely.        
Ideológiája: Nincs.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt elődszervezete 2006-ban alakult egyesületként. Tevékenysége a politikai paródia és street art (utcai művészet) eszközeivel kifigurázni a közéletet, miközben felhívja a figyelmet annak aggasztó elemeire, mint a korrupció, a megtévesztés és a demokrácia-deficit.

A Szegeden alakult egyesület főleg ehhez a városhoz kapcsolódott, míg lassan országos ismeretségre tett szert. A kezdeti időkben nem bejegyzett pártként kezdett kampányolni a választások előtt, de indulásukra nem volt mód és szándék sem. 2013-ban határoztak a tényleges párttá alakulásról, hogy részt tudjanak venni a 2014-es választásokon. A bíróság azonban elutasította a bejegyzési kérelmüket, a pártnév megtévesztő és valótlan tartalmára, valamint a pártlapítási szándék komolytalanságára hivatkozva. Az MKKP az Alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért, mivel szerinte a bírósági döntés alkotmányellenes, amivel korlátozza az egyesüléshez való jogot, de kifogásolta a nevét ért kritikát is. A Kúria 2014 nyarán döntést hozott, hogy a Kétfarkú Kutya Párt bejegyezhető politikai párttá, ám ekkorra már lecsúsztak az országgyűlési választáson való részvételről. A pártként való bejegyzésük is elhúzódott, s szeptemberben ugyan bejegyzésre került, az önkormányzati választáson már nem tudtak indulni, ugyanis éppen lekésték a jelöltállítást.

2015-ben azzal szereztek országos ismeretséget, hogy a kormány bevándorlás-ellenes plakátjaira ellen-kampányt indítottak, humoros, de kritikus hangvételű plakátjaik kihelyezésével. Közadakozásból hárommillió forint támogatást kívántak összegyűjteni, de napok alatt több mint 33 millió forintot kaptak, így kampányuk a társadalom széles köréhez eljuthatott.

A 2016-os kvótanépszavazás ellen is felléptek, ami során arra buzdították a szavazópolgárokat, hogy érvénytelen szavazatot adjanak le. Újabb közadakozásból fedezték kampányukat, amire további 28 millió forint jött össze. Végül a népszavazáson a szavazók 6,2 százaléka, azaz 225 ezer ember adott le érvénytelen szavazatot.

2018-ban elérkezett az ideje, hogy az országos választáson is megmérettessék magukat, de végül nem sikerült bejutniuk a Parlamentbe, az elért 1,75 százalékkal viszont állami támogatásban részesülhetnek, ami segítheti erőfeszítéseiket, hogy jelenlétükkel továbbra is színesíthessék a magyar politikai palettát. 2019-ben az Európai Parlamentbe sem sikerült képviselőt küldeniük, de 2,62 százalékukkal megelőzték az LMP-t.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Momentum Mozgalom Párt

Európához tartozunk!

Alapítása: 2017. március 4.
Vezetője: Fekete-Győr András.
Ideológiája: Liberalizmus, konzervativizmus, patriotizmus, Európa-pártiság.
Magyar Parlamentben: Soha.
Európai Parlamentben: 2019-től. Jelenleg 2 képviselővel.
Kormányzás: Soha.

A Momentum Mozgalom 2015 elején jött létre, de országos ismeretségre 2017 januárjában tett szert, amikor megkezdte a NOlimpia-kampányát a 2015 nyarán született döntés ellen, amikor is Magyarország a fővárosa számára megpályázta a 2024-es nyári olimpiai játékok megrendezését. A Momentum 2017. január 19-én egy budapesti helyi népszavazás kiírása érdekében aláírásgyűjtésbe kezdett, a kérdés a következő lett volna:

Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?"

A kampányhoz az Együtt, az LMP, a PM, valamint a Kétfarkú Kutya Párt is csatlakozott. Harminc nappal később több mint 260 ezer aláírást gyűjtöttek össze, majdnem kétszer annyit, amennyire szükség lenne a helyi népszavazás kiírásához. Öt napra rá a kormányfő, a MOB elnöke és a főpolgármester közösen úgy döntött, visszavonják Budapest olimpiarendezési kérelmét, ezért a helyi kezdeményezés okafogyottá vált, de a Momentum így is elérte célját.

2017 márciusában a Mozgalom a párttá alakulás mellett döntött. Pártszervezetként úgy véli, hogy öt témával kell rendszerszinten foglalkozni, amelyek alapvető reformra szorulnak Magyarországon, ez az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a lakhatás és a megélhetés. Elvetik az ideológiai harcokat, amelyek megosztják az országot, a fejlődést együttműködéssel látják megvalósíthatónak, amivel befejezetté tehetnék a rendszerváltást.

2017 folyamán több akciójukkal is felhívták magukra a figyelmet, ezek főleg a kormány propaganda-kampányainak ellenválaszai voltak. Május 1-jén, az EU-párti „Európához tartozunk” tüntetésükön tízezren vettek részt. A közéleti ügyekben aktívan részt vettek, de kezdeti lendületük lassan alábbhagyott. A párt ismeretsége a választók szűk körére korlátozódott, inkább a fővárosi fiatal értelmiségiek között vált népszerűvé. A 2018-as választáson végül 3,08 százalékot szerzett, amivel parlamenti helyhez nem, de állami támogatáshoz jutott, amit felhasználhat szavazóbázisa növelésére, amire szüksége lesz, amennyiben 2022-ben parlamenti párttá kíván válni.

Míg a Momentum a magyar Parlamentbe nem, addig az Európaiba bejutott. A 2019-es EP választáson szinte kétszer annyian szavaztak rá, mint egy évvel korábban az országgyűlésin, és így a 9,93 százalékával a harmadik helyen végzett, megelőzve ezzel az MSZP-t és a Jobbikot is.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: A jelen Parlament pártjai, Az egykor parlamenti pártok

„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés a vonatkozó jogszabályok módosításával az egész országra kiterjessze és egységesen kötelezővé tegye a szociális kártya rendszerét, annak érdekében, hogy az adófizetők által befizetett adóból kifizetett segélyeket ne lehessen alkoholra, cigarettára és uzsorára elkölteni?”
 

Magyar politikai pártok II. rész - Az egykor parlamenti pártok

2012.02.04 17:27

A második rész azon négy párt történetét veszi sorra, amelyek egykoron többé-kevésbé, de stabilan jelen voltak a magyar Parlamentben és a közélet alakításában is meghatározó szerepük volt. Mára azonban ezek a pártok letűntek, ill. hanyatlani kezdtek, esetleg meg is szűntek, mindesetre közös jellemzőjük, hogy a magyar politika tengerében már nem képesek hullámokat gerjeszteni. Az okok, hogy miért buktak el, szerteágazó és változatos.

Szabad Demokraták Szövetsége - A Magyar Liberális Párt:

Szabadság és szolidaritás

Alapítása: 1988. november 13.
Megszűnése: 2014. szeptember.
Utolsó vezetője: Öt ügyvivő.
Ideológiája: Liberalizmus, libertarianizmus.
Magyar Parlamentben: 1990-2010.
Európai Parlamentben: 2004-2009.
Kormányzás: 1994-1998. / 2002-2008.

Az SZDSZ alapítói az 1970-es és 1980-as években a Kádár-rendszer és a kommunizmus kritikusaiként tevékenykedtek. Aktív „ellenzékiségük” főleg a szamizdat kiadványokban realizálódott: 1981-ben megjelent a Beszélő és a Hírmondó folyóiratuk, amelyekben a hivatalos sajtó által nem tárgyalt (tabu) témákat közöltek. 1987-ben a Beszélőben jelent meg az azóta híressé vált Társadalmi szerződés cikkük, amelyben botrányt keltően kijelentették, hogy „Kádárnak mennie kell!”. 1985-ben részt vettek az „ellenzéki” monori találkozón. 1988-ban létrehozták a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, amely az ellenzéki csoportok kapcsolattartását volt hivatott megkönnyíteni, ebből alapították meg 1988. november 18-án a Szabad Demokraták Szövetsége pártot.

Az SZDSZ 1989 márciusában jelen volt az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon, amely a rendszerváltás előkészítésére alakult meg, majd júniustól a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokba is bevonták, így részt vállalhatott az ország alkotmányos kereteinek kialakításában. A szabaddemokraták végül a szeptemberi Ellenzéki Kerekasztal megállapodást nem írta alá, mivel ellenezték, hogy a köztárssági elnököt közvetlenül a választópolgárok válasszák, mivel ez az MSZMP jelöltjének kedvezett volna, ezzel pedig veszélybe került a parlamentáris politikai rendszer, és lehetőség nyílt volna egy posztkommunista elnöki rendszer kiépülésére. Ennek megakadályozása végett összefogtak a Fidesszel, a kisgazdákkal és a szociáldemokratákkal, s kezdeményezték a „négyigenes népszavazást”, amely érvényes és eredményes lett, s a köztársasági elnököt azóta is a mindenkori Parlament választja.

1990-ben a rendszerváltás utáni első szabad parlamenti választásokon az SZDSZ a szavazatok 21,4 százalékának megszerzésével a második legerősebb párttá vált. Április 29-én a kormányzó MDF-fel megegyezést kötött a demokratikus intézményrendszer megszilárdítása és a kormányzás stabilizálása érdekében (MDF-SZDSZ paktum). A megállapodás értelmében az SZDSZ jelölhette az első köztársasági elnököt (Göncz Árpád), akit a Parlament is támogatott. A szabaddemokraták megpróbálták megakadályozni, hogy volt ügynökök (III/3) részt vehessenek a közéletben (sürgősségi indítvány), de ezt az Országgyűlés leszavazta. Az őszi önkormányzati választásokon a párt legnagyobb sikerének Demszky Gábor Budapest főpolgármesterének való megválasztását tekinthették, akit mellesleg további négy alkalommal is újraválasztottak a szavazók (2010-ig volt főpolgármester). 

A párt 1994-re sem vesztett népszerűségéből, 18,62 százalékával az MSZP mögött másodikként végzett a választásokon. A közvélemény megdöbbenéssel fogadta a szabaddemokraták koalíciós szándékait a szocialistákkal, hiszen korábban azt hangoztatták, hogy az SZDSZ a leginkább kommunistaellenes párt. Az SZDSZ vezetése viszont úgy gondolta, hogy az alkotmányos rendet inkább a baloldali MSZP, mint az egyre „radikálisabbá” váló MDF tarthatja fenn, másrészt kormánypozícióból jobban kontrollálhatja az ébredező kádári nosztalgiát, mint ellenzékből. A magyarázatok viszont egyáltalán nem győzték meg a szavazókat, akiknek a 2/3-a elhagyta az SZDSZ-t, míg a párt belső bomlása is kezdetét vette: számos meghatározó tagja és vezetője távozott a szervezetből.

Az 1998-as választások eredménye egyértelműen rámutatott a tényre, hogy az SZDSZ elindult a lejtőn, országosan már csak 7,88 százalékot szerzett, és az első Orbán-kormány idején ellenzékbe vonult. 2002-ben az 5,57 százalékával éppen csak elérte az öt százalékos parlamenti küszöböt, de megújítva az MSZP-vel kötött koalícióját ismét kormánypozícióba kerülhetett. 2004-ben az európai parlamenti választásokon kicsit javított az eredményén: 7,77 százalékkal két képviselőt küldhetett Brüsszelbe.

Az európai parlamenti választásokat követően koalíciós vita alakult ki az MSZP és az SZDSZ között, amely során az SZDSZ támogatta Medgyessy Péter miniszterelnök lemondását, és helyette Gyurcsány Ferenc kinevezését. A szabaddemokraták a 2006-os választásokon 6,5 százalékot szereztek, és az MSZP-vel ismét együtt alakítottak kormányt. A 2008. márciusi szociális népszavazás (többek között a vizitdíj eltörléséről) sikere után Gyurcsány Ferenc menesztette az SZDSZ-es egészségügyi minisztert, amiért a párt felbontotta a szövetségét az MSZP-vel, és távozott a kormányból. Azonban ez bizonyult az SZDSZ utolsó politikai lépésnek, mivel ezt követően a párt hanyatlása visszafordíthatatlanná vált. A 2009-es európai parlamenti választásokon már csak 2,16 százalékot tudott elérni, a 2010-es országgyűlési választásokon pedig már nem is indult önállóan, hanem az MDF listáján szerepeltettek néhány SZDSZ-es politikust, de az MDF 2,67 százalékos eredménye jóval a bejutási küszöb alatt maradt, ezért a szabaddemokraták húsz év után kiestek a magyar Parlamentből.   

Az SZDSZ párttagsága 2010-re drasztikusan lecsökkent, és (ebből is kifolyólag) anyagi problémákkal kellett szembenéznie. 2010 nyarán módosították az alapszabályzatot, mely értelmében a párt vezetését egy öttagú ügyvivői testületre bízták. 2012-re kiderült, hogy az SZDSZ 800 millió forint adósságot halmozott fel, s míg 2011-ben a párt bevétele mindössze 3,1 millió forint volt, nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen arányok mellett nem lesz képes rendezni az adósságait. 2013 nyarán indítványozták a pártszervezet felszámolását, végül a Szabad Demokraták Szövetségének működését az év végére megszüntették, ám ezt csak 2014 szeptemberében tették hivatalossá.

Frissítve: 2016.12.04.

Magyar Demokrata Fórum:

A nyugodt erő

Alapítása: 1987. szeptember 27.
Megszűnése: 2011. április 8.
Utolsó vezetője: Makay Zsolt.
Ideológiája: Konzervativizmus.
Magyar Parlamentben: 1990-2010.
Európai Parlamentben: 2004-2014.
Kormányzás: 1990-1994. / 1998-2002.

A Magyar Demokrata Fórum alapítói a Kádár-rendszer idején értelmiségiekből álló baráti találkozókat szerveztek, mígnem az 1980-as évekre egyre inkább a politikai élet irányába sodródtak, ami az 1987. szeptember 27-i pártalapításban csúcsosodott ki. A párt az 1989 márciusában megrendezett Ellenzéki Kerekasztal és a későbbi Nemzeti Kerekasztal tárgyalásoknak is aktív résztvevője volt. A tárgyalásokat lezáró dokumentumot az SZDSZ-szel és a Fidesszel ellentétben az MDF aláírta, s nem volt kifogása a köztársasági elnök közvetlen megválasztásával szemben sem, ezért bojkottálta a „négyigenes” népszavazást.

1990-ben az első szabad választásokat 24,72 százalékkal az MDF nyerte meg, viszont csak három százalék választotta el a második helyezett SZDSZ-től, ezért koalícióra lépett az FKgP-vel és a KDNP-vel. Antall József miniszterelnök az MDF három pillérének a népi-nemzeti irányzatot, a kereszténydemokráciát és a nemzeti liberalizmust jelölte meg. A rendszerváltás utáni nehéz helyzetben az Antall-kormány alatt került sor Magyarország politikai és gazdasági átalakulására, és az MDF kormány a nehézségek ellenére sem bukott meg. Az FKgP politikusai közül többen nem értettek egyet az MDF intézkedéseivel, ezért elhagyták a koalíciót. 1993. december 12-én Antall József halálát követően a miniszterelnöki posztot Boross Péter töltötte be.

Az MDF a kezdetektől több nézetet próbált magában egyesíteni, ez pedig a későbbiekre nézve állandó problémává vált. Fennállása alatt többször tett kísérletet rá, hogy koherensebb alapokra helyezze a szervezetét, amely érdekében számos tagot kizártak a pártból, míg egyesek önszántukból távoztak, vagy új politikai formációt hoztak létre (1993. MIÉP). Ez a módszer viszont óhatatlanul is gyengítette a pártot, ami már az 1994-es választásokon is megmutatkozott, ugyanis ekkor a négy évvel ezelőtt elért eredményének már csak a felét tudta produkálni, 12,03 százalékot, és ellenzékbe kellett vonulnia. 1996-ban újabb csoport kiszakadása gyengítette az MDF-et, akik megalapították a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP). Az MDF 1998-ban majdnem kiesett a Parlamentből, mivel az elképesztően alacsony 3,12 százalékával nem érte el az 5 százalékos bejutási küszöböt, de koalícióra lépve a Fidesszel és az FKgP-vel még kormánypozícióba is került (Dávid Ibolya igazságügy-miniszter).

A 2002-es választásokon a Fidesszel közösen indult, de így sem sikerült választást nyerniük az MSZP-vel szemben, és az MDF ismét ellenzékbe kényszerült. A párt erodálódása tovább folytatódott, több tagot törvénytelenül kizártak a parlamenti frakcióból, amiért bírósági eljárást követően kártérítésre ítélték a szervezetet. 2004-ben viszont 5,34 százalékot ért el az európai parlamenti választásokon, és egy képviselőt küldhetett Brüsszelbe. 2005-ben újraegyesült az MDNP-vel, és 2006-ban koalíciós együttműködés nélkül szerzett mandátumot (5,04 százalék) a Parlamentben, ami különösen fontos győzelem volt az MDF történetében, mivel 1994 óta először sikerült önállóan bejutnia az Országgyűlésbe. Ugyanakkor eltökélte, hogy megőrzi különállását a két nagy párttól, és se a Fideszt, sem az MSZP-t nem fogja hatalomra segíteni, és elutasít minden koalíciós ajánlatot. Ebből adódóan főleg a Fidesszel éleződött ki a viszonya, mely párt számított volna az MDF támogatására.

A 2009-es európai parlamenti választáson újból hozta az öt évvel ezelőtti eredményét, 5,31 százalékával egy képviselője (Bokros Lajos) tovább reprezentálhatta a pártot Brüsszelben. Azonban a 2009-es év nem volt a legszerencsésebb az MDF számára: tagkilépés miatt megszűnt a parlamenti frakciójuk, kirobbant a „Lehallgatási ügy” és Boros Péter volt MDF-es miniszterelnök is bejelentette elhatárolódását a párttól.

A 2010-es választásokra az MDF a „nyitás politikájával” készült, vagyis megpróbálta elérni a baloldali és liberális szavazókat is. Ezt a szándékot támasztja alá Bokros Lajos kormányfővé jelölésük, valamint a választási együttműködésük az SZDSZ-szel. Az új irányvonal azonban sokakban visszatetszést szült, így többen elhagyták a pártot, másokat kizártak, ill. felfüggesztettek. A bukás végül elkerülhetetlenné vált, a 2,67 százalékos választási eredménye értelmében az MDF húsz év után kiesett a Parlamentből. Utolsó vezetője Makay Zsolt lett, aki szerint az MDF közel egymilliárd forintos tartozást halmozott fel az évek során. Az új vezetés végül a párt átalakítása mellett döntött, s 2011. április 8-án átnevezték, Jólét és Szabadság Demokrata Közösségre (JESZ), amivel lényegében a régi MDF megszűnt létezni. Az utolsó MDF-es képviselő Bokros Lajos volt, akit a JESZ 2011-ben felszólított, hogy mondjon le európai parlamenti mandátumáról, ám a képviselő ezt megtagadta, és 2014-ig jelen volt az Európai Parlamentben.

Frissítve: 2016.12.04.

Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt:

Bort! Búzát! Békességet!

Aktív évek: 1908-1922. / 1930-1944. / 1945-1949. / 1956. / 1988-
Újraalapítása: 1988. november 18.
Vezetője: Balogh Károly.
Ideológiája: Népi radikalizmus, agrárpolitika, konzervativizmus, kereszténydemokrácia.
Magyar Parlamentben: 1990-2002.
Európai Parlamentben: Soha.
Kormányzás: 1990-1994. / 1998-2002.

A Független Kisgazdapárt a XX. század elejétől aktív részese volt a magyar közéletnek. Az 1908-ban alapított két szervezet (Kisgazdák Egyesülete és Magyarországi Kisbirtokosok Szövetsége) egy évvel későbbi egyesüléséből jött létre az FKgP elődje, az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt. Az 1920-as választásokat megnyerve abszolút többséget szerzett a Nemzetgyűlésben, ennek ellenére koalícióra lépett a Bethlen István féle Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával, 1922-ben pedig a két párt egyesülésével megalakult az Egységes Párt, amely huszonhárom éven át kormányozta Magyarországot. 1930-ban a kisgazdák mégis újraalapították pártjukat, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt néven, amely néhány hónapra rá az Agrárpárttal fuzionált. A párt 1944 márciusában, miután a németek megszállták az országot, beszüntette működését, de a nyilas uralom alatt a volt párttagok üldöztetésnek voltak kitéve, és többüket bebörtönözték vagy kivégezték (Bajcsy-Zsilinszky Endre).

1945-ben újraszervezték a Kisgazdapártot, és a választásokat ugyan nagy többséggel, 57,03 százalékkal megnyerték, szovjet nyomásra mégis koalíciós kormányt kellett alakítaniuk, többek között a kommunistákkal. Tildy Zoltán kisgazda politikus lett a miniszterelnök, de a kulcsminisztériumokat a kommunisták kapták. 1946 februárjában Tildy a második Magyar Köztársaság elnöke lett, helyét a kormányfői székben a szintén kisgazda Nagy Ferenc vette át. A kommunisták már ekkor elkezdték apránként leépíteni az FKgP tagságát, és módszeresen megszabadultak a fontosabb kisgazda politikusoktól, de az 1947-es választások után fokozódott csak igazán a párt tönkretétele („szalámitaktika”). 1947 májusában fenyegetés hatására a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc is lemondott, az új miniszterelnök a megegyezést kereső Dinnyés Lajos lett.

1947 augusztusában az előrehozott választások teljes mértékben antidemokratikus módon zajlottak le („kékcédulás választások”), amin az FKgP már csak 15,34 százalékot ért el, de még a koalíciós kormány tagja maradhatott. 1948 júniusában Tildyt is lemondatták, ezt követően az FKgP gyakorlatilag a kommunisták bábjává vált, míg 1949-ben meg nem szűnt. Az 1956-os forradalom néhány napjára újraalakult, és a kisgazda politikusok (Tildy Zoltánnal) az új kormányok rövid munkájában is részt vettek. A Kádár-rendszer alatti évtizedekben nem működhetett a párt, majd csak 1988. november 18-án került sor az aktivizálására.

1989 márciusában az FKgP is részt vett az Ellenzéki, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon, és támogatta a „négyigenes” népszavazást. Az 1990-es választásokon a 11,74 százalékos eredményével a harmadik helyen végzett, és összefogva az MDF-fel és a KDNP-vel részt vállalhatott a kormányalakításban. Torgyán József pártelnök vezetésével 1992 elején 12 képviselő kivált az FKgP frakciójából, és elhagyva a kormánykoalíciót ellenzékbe vonultak, mivel szerintük az Antall-kormány nem vitt véghez a rendszerváltáshoz szükséges intézkedéseket.

1994-ben a párt szerényebb eredményt ért el a választásokon, mint négy évvel korábban, csak 7,88 százalékot szerzett, és ellenzékből politizált. Az FKgP által 1991-ben kiharcolt kárpótlási jegyek rendszerét Torgyán erős kritikával illette, ez ismét megosztotta a pártot, s a többség nem értett egyet a pártelnök nézőpontjával. A belső ellentétek mégsem kezdték ki a párt népszerűségét, sőt 1998-ra még növelni is tudta támogatottságát, amikor 13,78 százalékával ismét harmadik helyen végzett a választásokon, s a Fidesszel és az MDF-fel szövetségre lépve négy tárca irányítását is a kisgazda politikusok kaptak meg. A koalíciós megállapodás alapján az FKgP jelölhette a köztársasági elnököt is, Mádl Ferenc személyében.

2000 után az FKgP körül kibontakozó botrányok (korrupció, pazarlás, visszaélések), valamint a Torgyán József elleni „lejáratási kampány”, és a súlyos médiavisszhangok visszafordíthatatlanul elfordították a választókat a párttól. Ennek tetejében az FKgP-n belül ismét fellángolt a belharc, főleg Torgyán elmozdítása érdekében. A pártból csoportok szakadtak ki, ellenpártok és szervezetek alakultak, viszont Torgyán ragaszkodott párton belüli pozíciójához, és meg is tudta azt tartani, de a 2002-es választások eredménye több mint kijózanító volt az FKgP számára: gyakorlatilag támogatók nélkül maradt a szervezet (0,75 százalék).

A bukás után Torgyán Józsefet leváltották a párt éléről, de a helyzet továbbra is aggasztó maradt, ugyanis, mint kiderült az FKgP 200 millió forintos adósságot halmozott fel az évek során. Az új pártvezető kijelölése sem volt sétagalopp, négy év pereskedés és az adósságállomány megduplázódását követően 2005-től Hegedűs Péter tölti be ezt a tisztséget.

A belső válságok mérséklését követően az FKgP ismét a közélet felé fordult. A 2006-os választásokon nem tudott önállóan indulni, helyette a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út pártszövetségben indítottak néhány kisgazda politikust, de nem jutottak be a Parlamentbe. 2010-ben önállóan mérettette meg magát, de támogatottsága alig volt mérhető, ugyanis mindössze 381 szavazatot kapott országosan (0,03 százalék). 2014-re viszont javított arányán közel 7500 szavazót nyert meg maga mellett, és 0,16 százalékot szerzett, de ez még mindig igen távol áll hajdani népszerűségétől. 2017-től Balogh Károly vezeti a pártot.

A Kisgazdapárt jellemzően a választások előtti hónapokban aktivizálja magát és kerül a hírekbe. 2018-ban nem indult a választáson, a szimpatizánsait és választóit felkérte, hogy szavazatukkal a Jobbikot támogassák. Hogy milyen jövő elé néz az FKgP, az attól függ, hogy mennyire lesz képes újra megszólítani a választókat.

Frissítve: 2018.08.05.

Magyar Igazság és Élet Pártja:

„Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar”

Alapítása: 1993. július 15.
Vezetője: Nagy Tibor.
Ideológiája: Nacionalizmus, nemzeti radikalizmus, antiglobalizmus, antikommunizmus, euroszkepticizmus.
Magyar Parlamentben: 1998-2002.
Európai Parlamentben: Soha.
Kormányzás: Soha.

Az MDF a rendszerváltás idején egyesítette a konzervatív-nemzeti jobboldalt, amivel meg is nyerte az 1990-es választásokat, de a párton belüli ellentétek néhány év múlva szakításhoz vezettek a mérsékelt és nacionalista nézeteket képviselők között. A nacionalistább irányultságúak Csurka István köré összpontosultak, aki elmarasztalóan bírálta a kormány politikáját, és szembehelyezkedett a vezetéssel is, amikor 1993 januárjában Antall József ellenében indult a pártelnöki tisztségért. Csurka alul maradt a miniszterelnökkel szemben, és pár hónap múlva ki is zárták a pártból. Korábbi mozgalmait (szervezeteit) felhasználva új pártot hozott létre, Magyar Igazság és Élet Pártja néven.

Csurka István és köre az MDF kormányokat a kezdetektől éles kritikával illette. Nem értettek egyet az MDF-SZDSZ paktummal, amikor a magyarországi átmenet gördülékenysége érdekében az előbbi egyezséget kötött a legnagyobb ellenzéki párttal. Felhánytorgatták, hogy az MDF miközben kesztyűs kézzel bánt a volt kommunistákkal, addig a pártvezetésből kiszorította a népi-nemzeti elveket. Nehezményezték, hogy a Kádár-rendszerben felhalmozott, és a gazdaságra nehezedő iszonyú adósságállományt a kormány meg sem próbálta elengedtetni. Csurka szerint a három mesterséges államalakulat (Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia) felbomlása, valamint a két Németország egyesülése által az 1947-es párizsi békeszerződés érvényét vesztette, így esély nyílott volna a magyar revíziós törekvések érvényesítésére, de az Antall-kormány elszalasztotta ezt a lehetőséget.

A MIÉP az 1994-es választásokon elért 1,59 százalékos eredményével nem kerülhetett be a Parlamentbe, 1998-ra azonban jelentős mértékben nőtt a párt népszerűsége, és a választásokon elért 5,55 százalékos teljesítményével parlamenti párttá vált. A négy év alatt ellenzékből politizált, noha leplezetten a Fideszt támogatta. 2002-ben ugyan közel került, ahhoz, hogy újra képviseltethesse magát az Országgyűlésben, de a 4,37 százalékos eredménye ehhez kevésnek bizonyult.

2004-ben a MIÉP megpróbálkozott bejutni az Európai Parlamentbe is, de csupán 2,35 százalékot szerzett, így ez a szándéka megbukott. Ez után drasztikusan csökkenni kezdett a párt támogatottsága, s 2006-ban a MIÉP-Jobbik a Hamradik Út és az FKgP választási szövetsége csak 2,2 százalékot ért el. 2009-ben már nem indult az Európai Parlamenti választásokon, és a 2010-es országos választásokon önállóan csupán 1286 szavazatot tudott szerezni (0,03 százalék), mely eredménye történelmi mélypontnak volt tekinthető.

A MIÉP története során sosem volt nagy párt, de jelentősége abban állt, hogy képviseletet biztosított a hazai nacionalista szavazóknak. Hanyatlásának oka többrétű, először is gyengülése a Jobbik felemelkedésével párhozamosan ment végbe, mely utóbbi párt új, fiatalosabb és lendületesebb alternatívát kínált a nemzeti jobboldal számára, amivel elszívta a választókat a MIÉP-től. Másrészt a MIÉP az évtizedek alatt végbement társadalmi változásokat figyelmen kívül hagyva évekig nem vizsgálta felül az elavult pártprogramját, az emberek pedig nem tudtak többé azonosulni a MIÉP képviselte szigorú, talán már puritánnak is tekinthető nemzeti identitással.

A párt válságságának tetőpontja 2012 februárjában érkezett el, amikor meghalt Csurka István pártelnök, aki a MIÉP alapításától, közel húsz éven át irányította a pártot, és állt ki határozottan a nézetei mellett. 2012 októberében Fenyvessy Zoltán vette át a párt vezetését. 2014-ben az Európai Parlamentin nem, az országos választásokon az FKgP-vel közösen állított jelöltekkel indult, de a MIÉP ismét csak 2054 szavazatot kapott (0,04 százalék).

2017 márciusában a párt bejelentette megújulását. Fenyvessy helyére a tiszaeszlári polgármester, Nagy Tibor lépett, aki Csurka István szellemiségében kívánja újraéleszteni a pártot, és megnyerni a bizonytalan szavazókat, akik nyitottak a nemzeti radikalizmus nyújtotta megoldásokra. A 2018-as választáson négyszer annyi szavazót tudhatott maga mellett, mint négy évvel korábban, de ez még mindig csak 0,15 százalékot jelentett.

A MIÉP jelenleg alig rendelkezik támogatókkal, s bár megindult egy igen lassú növekedés felé, ettől még kétséges a magyar politikába való visszatérése, főleg, hogy a jobboldali erők erősödésével szemben nehezen lesz képes újat mutatni, amivel szavazók tömegeit nyerhetné meg maga mellett.

Frissítve: 2018.08.05.

Magyar Liberális Párt

Az együttérző liberalizmus

Alapítása: 2013. április 27.
Vezetője: Fodor Gábor.
Ideológia: Liberalizmus, Európa-pártiság.
Magyar Parlamentben: 2014-2018.
Európai Parlamentben: Soha.
Kormányzás: Soha.

Fodor Gábor, korábban az SZDSZ politikusa - 2008-2009 között elnöke - 2013 áprilisában hozta létre a Magyar Liberális Pártot. Az alapítás pillanatában az a szempont vezérelte, hogy az alapító tagok lehetőleg olyan személyek legyenek, akik még nem kerültek a politika vonzásába. 2014 januárjában az MLP csatlakozott az Összefogás (később Kormányváltás) választási szövetséghez, és a szavazás után Fodor Gábor képviselői mandátumhoz jutott.

A párt megalkuvás nélkül képviseli a klasszikus liberális értékeket, kiáll az alapvető emberi- és szabadságjogok abszolút érvényesülése mellett, és a szabadság-fogalom sajátos értelmezésével úgy tartja, az emberek szabadságához tartozik, hogy nem hagyják magukat megtéveszteni, kiállnak véleményük mellett és küzdenek a nagyobb jóért. A liberálisok elkötelezettek az Európai Unió mellett és szerintük az integráció a nemzetállamiság megőrzésének legjobb módja, ugyanakkor támogatnák a kis tagállamok döntési jogának bővítését is.

A 2018-as választáson a liberálisok nem indultak önállóan, hanem az MSZP-PM összefogását támogatták. Az MSZP-PM listáján szerepelt Bősz Anett, az MLP tagja, aki mandátumot szerzett, de ez ténylegesen nem tekinthető a liberálisok mandátumának, mivel Bősz MSZP-s, és nem MLP-s jelöltként szerepelt a listán.

Frissítve: 2018.08.05.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: A jelen Parlament párjai, A Parlamentbe be nem jutottak

Magyar politikai pártok I. rész - A jelen Parlament pártjai

2012.01.31 18:51

A politika körülvesz minket, valamennyiünket érint, és a legtöbbünk figyelemmel kíséri a politikai történéseket, foglalkozik vele, esetleg műveli is. A politikai pártok nézeteinket, identitásainkat, minket képviselnek. Számuk sosem fog ritkulni, inkább gyarapodik, hiszen különbözőek vagyunk, érzelmek sokasága köt minket össze, s melyek szét is választhatnak bennünket. A politikai pártok identitást adhatnak, összetartozás-tudatot generálhatnak, de ellentéteket és gyűlöletet is szíthatnak közöttünk. Rajtunk áll, hogy engedünk ennek, vagy ellenállunk neki, de egy biztos: a politikát sosem zárhatjuk ki az életünkből.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az alábbiakban bemutatott pártok sorrendje NEM preferencia-sorrend, amit NEM befolyásolt semmilyen politikai nézet, párt-szimpátia, nincs a sorok között rejtett üzenet, bátorítás, buzdítás, kampány, stb. A sorrendet szigorúan a 2014-es parlamenti választáson elért eredmények alapján alakítottam ki, vagyis, hogy az adott párt országosan hány százalékot ért el a választáson.

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Nekünk Magyarország az első!

Alapítása: 1988. március 30.
Vezetője: Orbán Viktor.
Ideológiája: Nemzeti konzervativizmus, kereszténydemokrácia, populizmus, euroszkepticizmus.
Magyar Parlamentben: 1990-től. Jelenleg 117 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2004-től. Jelenleg 12 képviselővel.
Kormányzás: 1998-2002. / 2010-től.

Az 1988-ban alapított liberális-radikális Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) aktív szereplője volt az 1989-es demokratikus átmenetnek. Az első szabad választáson, 1990-ben 8,95 százalékkal került be a Parlamentbe. Néhány év múlva a jobboldali konzervativizmus felé kezdett orientálódni, amiért többen elhagyták a pártot. Az útkeresés nem kedvezett a Fidesz támogatottságának, 1994-ben 7,7 százalékos eredményt ért el a választásokon. 1995-től, mint Fidesz - Magyar Polgári Párt, magabiztosan növelte népszerűségét és az MDF-fel összefogva az MSZP-SZDSZ baloldali blokkal szemben egy konzervatív polgári alternatívát kínált a választópolgároknak. Az 1998-as választáson az MSZP 34,7 százalékot, míg a Fidesz 29,2 százalékot szerzett, ám az MDF-fel és a kisgazdákkal létrejött koalíciójának köszönhetően a fiatal demokraták alakíthattak kormányt. Orbán Viktor első miniszterelnöksége alatt csökkent az államadósság, az infláció, a munkanélküliség és növekedtek a reálbérek.

2002-ben a Fidesz-MDF szövetség a szavazatok 48,7 százalékát szerezte meg, de az ellenzéki MSZP-SZDSZ páros ötven százalék felett teljesített, amivel leváltották a Fidesz-kormányt. A vereséget követően a Fidesz újabb átalakuláson ment keresztül, amikor létrehozta a Magyar Polgári Szövetséget, amely egyesítette a konzervatív jobboldalt, a pártvezetés pedig centralizálódott, Orbán Viktorral az élén.

A Fidesz erős és aktív ellenzéki szereplővé vált, ám 2006-ban ismét választást veszett (42,5 százalék), amely dátum a KDNP-vel kötött koalíciójának nyitánya. A 2006. májusi őszödi beszéd után a Fidesz még erőteljesebben kezdett fellépni az MSZP ellen, s ahogy a szocialisták támogatottsága csökkent, úgy növekedett a Fidesz népszerűsége. A 2009-es EP választások eredménye jelzésértékű volt: a szavazatok 56,36 százalékát szerezte meg. 2010-ben az „Itt az idő!” szlogennel a Fidesz-KDNP nagy fölénnyel, 52,73 százalékkal győzedelmeskedett az országgyűlési választáson, és a parlamenti helyek 2/3-át tudhatta magáénak. Az ország miniszterelnöke Orbán Viktor lett.

A győzelmet követő kezdeti eufória után következtek a társadalmat és a nemzetközi közösséget is megbotránkoztató intézkedések: 2010. decemberi médiatörvény, 2011 tavaszán új alkotmány (Alaptörvény) elfogadása, 2012-től új választójogi törvény, 2013. júliusi trafiktörvény. Elhatalmasodott a korrupció és megkezdődött az „egypárti” kormányzás kiépülése az országban, miközben a gazdaság talpra állítására nem történtek határozott lépések. A romokban heverő gazdaságot nem sikerült stabilizálni, amire a kormány elhibázott gazdaságpolitikai lépései mellett a lassú nyugat-európai növekedés és az exportpiacok stagnálása is kihatott. Noha 2013-2014 fordulóján a hazai gazdaság enyhe növekedésnek indult a közép-kelet-európai államok gazdasági fejlődése megelőzte és lehagyta a magyar bővülést.

A kormány a 2014-es választásokra készülve a társadalom felé tett gesztusokat, mint a rezsicsökkentések és a 4-es metró átadása. A Paks 2 megállapodás ugyan nagy felháborodást keltett, a Fidesz támogatottságán ez nem változtatott. 2014-ben az új választójogi törvény értelmében a parlamenti helyek (199) több mint felét az egyéni jelöltek adják, ahol a Fidesz köztudottan kedvezőbb eredményt ér el, mint az ellenzék. Ez 2014-ben sem történt másként: a Fidesz-KDNP az egyéni körzetek 90 százalékát szerezte meg, míg országosan 45,23 százalékot kapott. Habár ötven százalék alatti eredménye született, újfent megszerezte a parlamenti helyek 2/3-át, köszönhetően az új szabályozásnak. Mindazonáltal a májusi EP választáson elért 51,48 százalékos eredménye nem vitatható.

2015 nyarán a Közel-Keletről megindult menekültek tömegei elérték Magyarországot. A kormány júniusban bejelentette egy műszaki határzár létestésítését a szerb határon az illegális átkelések megakadályozására. A kerítés belföldön és külföldön is nagy felháborodást keltett, de lebontására nem került sor. Októberben a horvát határnál is kerítésépítés kezdődött. 2016 tavaszától a bevándorlási krízis megszűnt, de a kormány a retorikájában állandósította a válságot, amit támogatottságának növelésére használ fel. Időközben a Fidesz újabb ideológiai változáson ment át: a polgári demokratikus értékektől eltávolodott, és a nemzeti-keresztény konzervativizmus eszméje felé tendál.

Az utóbbi évekre jellemző mérsékelt gazdasági növekedést a nagymértékű uniós támogatásokból finanszírozták, ami csökkentette az államháztartási hiányt, de a költségvetés felhasználása továbbra sem produktív. Az egészségügy helyzete kritikus, a kórházak mindennapos működési problémákkal küzdenek és a szakképzett munkaerő külföldre áramlik. Az oktatás színvonala csökken, egyre több fiatal távozik külföldre, ami rontja az ország versenyképességét. A sportra fordított állami támogatások viszont növekednek, 2010-től folyamatosak a stadionépítések, melyek hasznossága megkérdőjelezhető. Mindezek fejében a kormány a megújuló energiaforrások helyett a költséges Paks 2 erőműbővítés mellett döntött, mely beruházás nagyarányú államadósság növekedéssel jár.

A Fidesz kormányzása alatt erős állami kontroll valósult meg. Az energiaszektor jelentős része állami tulajdonba került, a bankrendszerbe és a médiába is beférkőzött az állam vagy a kormányközeli magántulajdonosok. A közmédia régóta a kormány kiszolgálója, felvásárlásokkal és ellehetetlenítéssel pedig elhallgatatják a kormányzatnak nem tetsző, a politikáját nem támogató médiumokat (Népszabadság, Origo, Figyelő, Magyar Nemzet, stb.).

A Fidesz 2018-as országos választási kampánya teljesen eltért az eddig megszokottaktól. Se gazdasági, se jóléti ígéretekkel nem kampányolt, helyette a már két éve nem aktuális bevándorlási krízissel riogatott, kihasználva az emberek tájékozatlanságát és félelmeit, valamint a Soros György-féle ellenségkép megalkotásával fokozta az indulatokat. Ebben a közmédia is támogatta, mely a kormány propaganda közvetítőjévé vált. A Fidesz ezzel a stratégiájával végül sikert könyvelhetett el, ismételten a KDNP-vel együtt indulva 49,6 százalékot ért el, több mint fél millióval több szavazatot szerezve, mint négy évvel korábban, viszont mandátumszáma változatlan maradt, ugyanis az ellenzéki pártok több egyéni körzetet tudtak elvinni, mint az előző választáson.

A 2019-es Európai Parlamenti választás kampánya szintén a menekültkrízis köré szerveződött. A legtöbb szavazatot a Fidesz kapta, 52,56 százalékkal tizenhárom mandátumot szerzett. Ugyan 2014-hez képest nagyjából 600 ezerrel több szavazatot kapott, mandátumszáma csak eggyel növekedett.

A Fidesz továbbra is széleskörű támogatást élvez, amihez hozzájárul a baloldal válsága és szétaprózódása is. 2018-ban újra megmutatkozott, hogy a magyar politika palettáján nincs olyan erő, amely úgy egyesíthetné a tömegeket, mint a Fidesz, ennek hiányában pedig a kormánypártok hosszú távra tervezhetik a hatalomban maradásukat.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Jobbik Magyarországért Mozgalom

A nép pártján!

Alapítása: 2003. október 24.
Vezetője: Sneider Tamás.
Ideológiája: Konzervativizmus, nacionalizmus, anticionizmus, euroszkepticizmus, antiglobalizmus, antikommunizmus.
Magyar Parlamentben: 2010-től. Jelenleg 22 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2009-től. Jelenleg 1 képviselővel.
Kormányzás: Soha.

Az 1999-ben alapított Jobboldali Ifjúsági Közösségből 2003-ban jött létre a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A MIÉP által a magyar szélsőjobboldalon hagyott politikai űrt a Jobbik több mint sikeresen töltötte ki, és vált a radikális jobboldal vezető erejévé. A párt ideológiájára jellemző a hagyományőrzés, a konzervativizmus, a nacionalizmus és a nemzeti-kereszténység, míg módszereiben a radikális utat választotta.

2006-ban a MIÉP-pel együtt indult a választásokon, de nem sikerült parlamenti helyet szerezniük (2,2 százalék). 2006 végétől Vona Gábor vette át a Jobbik elnöki tisztségét, 2007-ben pedig nyilvánosságra hozták a párt programját: államosítások, a privatizáció felülvizsgálata, bevándorlás korlátozása, kötelező erkölcs- vagy hittanoktatás, a "cigánybűnözés" megállítása, stb. A Jobbik újraélesztette a "cigánybűnözés" fogalmát, amiért több oldalról is támadások érték, de militarista jellege is a felé irányuló kritikákat erősítette. A 2007-ben Vona Gábor vezetése alatt felállított Magyar Gárda egyfajta pártmilíciára hajazott, amit a magyarság fizikai, lelki és szellemi védelmére hozták létre. 2009 nyarán a Fővárosi Ítélőtábla feloszlatta a szervezetet, viszont pár napra rá megalakult a hasonló alapokon nyugvó és ma is aktív Új Magyar Gárda.

A párt 2009-ben aratta első nagy győzelmét, amikor 14,77 százalékot szerzett az Európai Parlamenti választáson. Kommunikációjában a „Harmadik Erőként” határozta meg önmagát, de hamar céljává tette az MSZP megelőzését („legyőzését”). 2010-es „Radikális változás” nevű programjában az alapcélok újakkal egészülte ki: a "politikusbűnözés" megfékezése, politikusi álláshalmozás tilalma, közbiztonság erősítés, devizahitelesek helyzetének segítése, stb.

A 2010-es országos választáson a 16,67 százalékos eredményével egyértelműen az ország harmadik legerősebb pártja lett. A radikális megnyilvánulásai 2010 után csökkentek, s a Parlamentbe kerülésével egyfajta konszolidáció vette kezdetét. Ebből látszik, hogy míg a szocialista kormányokkal határozottan szembe helyezkedett, addig az Orbán-kormánnyal sok tekintetben kerülte a komolyabb konfrontációt. Emellett erősödött a párt cionizmus ellenessége, a Holocaustra emlékező Élet Menetével szemben megrendezésre került a Magyar Élet Menete, s bár a rendezvény éle inkább a Fidesz-kormány felé hajlik, az elnevezése mindenképpen sokatmondó.

A 2014-es Jobbik kampány egy teljes arculatváltást mutatott be. A párt visszafogott radikalizmusából, s inkább a tradíciókra, a családcentrikusságra és a biztonságra helyezte a fő hangsúlyt. A vidéki lakosság körében nagy népszerűségre tett szert, míg a 2013-ban alapított Magyar Tavasz Mozgalommal a fiatal szélsőjobboldali érzületű értelmiséget próbálta összefogni. A Jobbik évek óta próbált az MSZP-n felülkerekedni és a baloldal eróziója miatt nagy reményeket fűzött az áprilisi országgyűlési választáshoz, ám csalódnia kellett, 20,3 százalékával ismét a harmadik helyen végzett, a májusi EP választást viszont sikernek könyvelte el, hiszen 14,67 százalékával megelőzhette az MSZP-t, ezzel a Fidesz mögött a második legtöbb szavazatot kapott párt lett. Ennek ellenére talán nem a Jobbik erősödése, hanem az MSZP gyengülése eredményezhette a hőn áhított második helyet.

A 2014-es választások megmutatták, hogy a Jobbik támogatottsága enyhén növekszik, de társadalmi és politikai ereje gyakorlatilag stagnál. 2016-ban ebből a hullámvölgyből terveztek kitörni, amikor Vona Gábor országjáráson kívánta a lehető legtöbb helyre és társadalmi réteghez eljuttatni a Jobbik üzenetét és növelni a párt szavazóbázisát. A Jobbik arculatváltása folytatódott, a radikális szemléletű tagokat a háttérbe szorították és elindultak a mérsékeltebb néppártosodás útján. Ennek jegyében 2017-ben a Jobbik már minden magyar ember képviseletét magára vállalta, valamint eltávolodott a korábbi antiszemita és rasszista megnyilvánulásitól. 2017 áprilisától kormánykritikus plakátkampányba kezdett, amit a Fidesz kegyeiből kiesett Simicska Lajos pénzügyi támogatásából fedeztek. A Fidesz ezt törvénysértőnek találta, és igyekezett eltávolítani a plakátokat, mire a Jobbik a szólásszabadság korlátozásával vádolta a kormányt.

A Fidesz és a Jobbik harca a 2018. áprilisi országgyűlési választásokig húzódott, amikor is sor kerülhetett a nagy megmérettetésre. A Jobbik az arculatváltás, az ismeretség növelése és a Simicska-pénzek miatt a Fidesz kihívójának tekintette magát, és bízott benne, hogy képes lesz a kormányváltásra. Ehhez képest a választási eredménye szinte ugyanannyi lett, mint négy évvel korábban: 19,06 százalék. Parlamenti helyeinek számát ugyan növelni tudta a korábbi 23-ról, 26-ra, ám ez kevésnek bizonyult a Fidesz legyőzéséhez. Noha a párt a Fidesz után a második helyen végzett, szavazóinak száma csak néhány tízezerrel gyarapodott az előző választáshoz képest. Mindezt a párt vezetése kudarcnak értékelte, Vona Gábor bejelentette lemondását és kivonulását a politikai életből.

Egy hónappal később Sneider Tamás vette át a párt vezetését, aki elkötelezett a Vona-féle néppártosodás mellett, ugyanakkor ellenzői is megerősödtek a párton belül, az elégedetlenség növekedése pedig a párt szakadásához vezetett. Toroczkai László (a másik esélyes pártelnök Sneider mellett) kizárása a Jobbikból lavinát indított el, és tömegével léptek ki a tagok a pártból, sokan a Toroczkai vezette Mi Hazánk Mozgalom Párthoz csatlakoztak. A Jobbik 2019-ben tehát alaposan meggyengülve indult az Európai Parlamenti választáson, és katasztrofális vereséget szenvedett, míg 2014-ben a második legtöbb szavazatot kapta, 2019-ben csak az ötödik helyen végzett, és a 6,34 százalékával csupán egy képviselőt küldhetett Brüsszelbe.

A Jobbik válaszút elé érkezett, és komolyan meg kell fontolnia, milyen irányba halad tovább, hogy érdemben növelhesse, illetve visszaszerezhesse szavazóbázisát. Ennek a törekvésnek azonban gátat vethet a Fidesz töretlen népszerűsége és a baloldal esetleges megújulása.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Magyar Szocialista Párt

Esély a változásra, remény mindenkinek!

Alapítása: 1989. október 9.
Vezetője: Tóth Bertalan.
Ideológiája: Szociáldemokrácia.
Magyar Parlamentben: 1990-től. Jelenleg 16 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2004-től. Jelenleg 1 képviselővel.
Kormányzás: 1994-1998. / 2002-2010.

A Magyar Szocialista Párt az egykori állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként jött létre, 1989 őszén. A rendszerváltás pillanatában az MSZP nem örvendett nagy népszerűségnek, ennek ellenére 10,89 százalékkal bejutott az első demokratikusan választott Parlamentbe. A rendszerváltás és a jobboldali kormánykoalíció nem „hozta el” a sokak által áhított jólétet, mire az emberek nosztalgiával kezdtek visszagondolni a régi rendszerre. E hangulat kedvezett a szocialistáknak, akik 1994-ben megnyerték a választást (32,99 százalék), s az SZDSZ-szel alkotott koalíciójával a parlamenti helyek 2/3-át birtokolhatták. Horn Gyula kormánya hozzáfogott a szabad piaci feltételek megteremtéséhez, de a privatizáció és a gazdaság megnyitása negatívan hatott az életszínvonalra, az 1995-ös Bokros-csomag pénzügyi kiigazítás programja pedig tovább súlyosbította a helyzetet. A vezetés szociális támogatások bevezetésével próbált úrrá lenni a kegyvesztettségen, ám az MSZP 1998-ban választási vereséget szenvedett (32,25 százalék).

A szocialisták ellenzéki oldalról igyekeztek rávilágítani az Orbán-kormány hibáira, s 2002-ben a „nagy ígértek” kampányukkal (béremelés, tizenharmadik havi nyugdíj) meggyőzték a választók többségét és nyertek (42,05 százalék). Medgyessy Péter az SZDSZ-szel együtt alakított kormányt, amely szövetség 2004-re megroppant, Medgyessy távozását és Gyurcsány Ferenc színre lépését eredményezve.

2006-ban az MSZP 43,21 százalékkal ismét megnyerte a választást, s az SZDSZ-szel megalakult a második Gyurcsány-kormány, amivel gazdaságpolitikai irányváltás vette kezdetét. Elvetették az előző kormányok hitelekből táplált intézkedéseit és a valós gazdasági fejlődésre helyezték a hangsúlyt. A neoliberális gazdaságpolitika eszközeivel (megszorítások, kiadások csökkentése, áfa emelés, új adók) csökkent az államháztartási hiány, ugyanakkor emelkedett az infláció és lassult a gazdasági növekedés. Az új irány az életszínvonal romlásával járt és az MSZP népszerűtlensége a Fidesz malmára hajtotta a vizet. Ebben a helyzetben érte Magyarországot a 2008-as globális pénzügyi válság, amely kezelésére a miniszterelnök kidolgozta 12 pontos javaslatát, ami újabb megszorításokat és nemzetközi hitelfelvételt jelentett. Az elhibázott gazdaságpolitikai intézkedések és Gyurcsány őszödi beszéde 2006 őszétől országos tüntetésekhez vezetett. A Fidesz a megmozdulások élére állt, előrehozott választásokat követelve, de a kormány 2009-ig kitartott.

Gyurcsány, egy évvel a választások előtt lemondott, s helyét Bajnai Gordon szakértői kormánya vette át. Bajnai nem tudott e rövid idő alatt érdemi reformokat bevezetni, az MSZP hatalomhoz való ragaszkodása pedig tovább tüzelte a társadalom ellenszenvét. Az EP választások jelzésértékűek voltak: a szocialisták 2004-ben 34,3 százalékot, míg 2009-ben már csupán 17,37 százalékot szereztek. Vereségük 2010-ben vált teljessé, amikor az országos választásokon a húsz százalékot sem érte el a párt (19,3 százalék). A szocialisták támogatottsága gyakorlatilag a felére csökkent a 4-5 évvel azelőtti eredményekhez képest. Mesterházy Attilának, az MSZP új elnökének nehéz feladat jutott osztályrészül: újra el kellett nyernie a választók bizalmát. Mindazonáltal az Orbán-kormány támogatottsága kitartott, Mesterházy pedig nem rendelkezett olyan karizmával, amellyel tömegeket győzhetett volna meg a Szocialista Párt számára.

2010 után új pártok osztották meg a politikai baloldalt, ami az MSZP hosszú távú gyengüléséhez vezetett. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesszel szemben az MSZP egyedül nem lesz képes választást nyerni, ellenben egy baloldali összefogással siker érhető el. A szocialisták mindenképpen vezető szerepet kívántak betölteni az összefogásban, fenntartva a miniszterelnök jelölés jogát. A konzultációk elhúzódtak, s csak 2014 januárjában egyeztek meg arról, hogy az MSZP választási szövetséget köt az Együtt-PM-mel, a DK-val és a Liberálisokkal. A „Kormányváltás” elnevezésű koalíció viszont csúfosan leszerepelt a választáson, a szavazatok csupán 25,57 százalékát szerezte meg. Az MSZP kudarcát súlyosbította a májusi EP választás, amin 10,92 százalékkal a harmadik helyre, a Jobbik mögé került. Mesterházy lemondott, s a júliusi tisztújításig Botka László látta el a pártelnöki teendőket, amikor megválasztásra került Tóbiás József.

Az MSZP hanyatlása tovább folytatódott: tagság csökkenése, pénzügyi gondok, székház eladása. 2016 júniusában Tóbiást Molnár Gyula váltotta az elnöki székben. 2016 végén a következő választásra készülve egy ismételt baloldali összefogást sürgettek, ám ez nehézkesen haladt, míg 2017 elején az MSZP bejelentette, hogy Botkát jelöli miniszterelnöknek. Botka viszont októberben visszalépett, mert nem sikerült egyesítenie maga mögött a politikai baloldalt. Ez a törekvés olyannyira kudarcba fulladt, hogy egyik baloldali párt sem kívánt az MSZP-vel közösen indulni, kivéve a Párbeszéd Magyarországért. A szocialisták új miniszterelnök jelöltet sem tudtak állítani, ezért beleegyeztek, hogy a PM-es Karácsony Gergely legyen a közös jelöltjük.

Az MSZP-PM 2018 áprilisában újabb választási vereséget szenvedett, a 11,91 százalékos eredményükkel a harmadik helyen végeztek, és a Jobbik lett a második legerősebb parlamenti párt. Az MSZP történelmi mélypontra került, mandátumarányát tekintve fennállása óta ekkor érte el a legrosszabb eredményét. A pártvezetőség lemondott, s júniusban megválasztották új pártelnököt, Tóth Bertalant.

Az MSZP megpróbáltatásai a következő évben is folytatódtak, a 2019-es Európai Parlamenti választáson a Párbeszéddel együtt indult, de eredménye történelmi mélypontot ért el, 6,61 százalékot kapott, amivel éppen, hogy küldhetett egy képviselőt Brüsszelbe. Ráadásul a negyedik helyen végzett, s nem csak a Fidesz, hanem a DK és a Momentum is megelőzték, előbbi több mint kétszer annyi szavazattal, mint amennyit az MSZP-PM kapott.

A 2002 és 2010 közötti MSZP kormányok hibái és a vezetés makacssága extrém módon megerősítette a magyar jobboldalt, amely jelenségre a szocialisták nem tudtak kellőképpen reagálni. Az MSZP hibát követett el akkor is, amikor felöltötte az „elit/értelmiségi párt” szerepét, aminek köszönhetően a szocialisták szinte csak a fővárosban és a nagyobb városokban vannak jelen, míg a vidéket „átadták” a Fidesznek. Nem képesek úgy megszólítani az egyszerű embereket, mint a jobboldal, a vidéki lakosság számára az MSZP mondanivalója pedig nem több egy nehezen értelmezhető üzenetnél. Egyértelmű, hogy az MSZP azonnali és átfogó reformokra szorul, s amennyiben el kívánja kerülni a párt teljes erodálódását, újra meg kell találnia a közös hangot a választópolgárokkal.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Kereszténydemokrata Néppárt

A családokért

Működése: 1943-1949. / 1956.
Újraalapítása: 1989. március 10.
Vezetője: Semjén Zsolt.
Ideológiája: Kereszténydemokrácia, konzervativizmus.
Magyar Parlamentben: 1990-1998. / 2006-tól. Jelenleg 16 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2009-től. Jelenleg 1 képviselővel.
Kormányzás: 1990-1994. / 2010-től.

A Kereszténydemokrata Néppárt az ún. történelmi pártjaink sorába tartozik. Eredetileg 1943-ban a keresztény értékek védelmére hozták létre. 1945-től Demokrata Néppártként ismert. A párttagok, érthető okokból a nácik üldöztetésének voltak kitéve, de a kommunisták sem kímélték a vallásos alapokon nyugvó szervezetet. A világháború után a magyarországi pártok felszámolását a kereszténydemokraták sem kerülhették el, 1949-ben a DNP megszűnt, habár 1956-ban öt napra újraalakult, tartósan csak 1989-ben szervezhették újra.

1990-ben 6,46 százalékkal bekerült az első demokratikusan választott Parlamentbe, s az MDF-fel és az FKgP-vel koalícióban kormánypárttá vált. Az 1994-es a választáson 7,03 százalékot szerzett, s ellenzéki oldalról politizált tovább. 1995-től a Fideszhez és az MDF-hez kezdett közeledni, ám 1996-ban a belső hatalmi harcok és pereskedések szétzilálták a pártot, több politikusa az MDF-nél és a Fidesznél folytatta karrierjét.

A KDNP 2002-ben rendezte sorait, de vezetői mindinkább elköteleződtek a Fidesz felé, mivel e párt színeiben juthattak mandátumhoz. A Fidesz-kötődés erősödött, és 2006 óta a két párt együtt indul a választásokon. A Fidesz előretörésével garantált a kereszténydemokrata politikusok magyar és európai parlamenti jelenléte, Semjén Zsolt KDNP pártvezető pedig 2010 óta tölti be a miniszterelnök-helyettesi tisztet.

A KDNP az Országgyűlés legaránytalanabbul felülreprezentált pártja. Támogatottsága nem mérhető, feltehetően önállóan nem is jutna be a Parlamentbe, míg a Fidesszel karöltve tizenhat képviselői helyet és több kormányzati pozíciót is kap. A két párt szövetségéből adódó előny, hogy ezáltal a kormány két frakciócsoportot alakíthat, így kétszer hallathatja hangját a különböző ügyekben.

Közel húsz év alatt a KDNP olyannyira szimbiózisba került a Fidesszel, hogy kérdésessé vált a párt önállósága. A KDNP szervezetileg ugyan független a Fidesztől, de a két párt identitása és céljai szinte teljesen lefedik egymást. Az ún. kettős tagság, vagyis, hogy a legtöbb KDNP párttag egyszerre a Fidesz tagja is általánossá vált, és a KDNP vezetése nem is kíván ezen változtatni. A Fidesz a vallásos közösségekben is népszerűségnek örvend, ezért ha a KDNP valaha is egyedül indulna a választásokon, nem tudná sikeresen kijátszani a vallásos kártyát, más eredeti karakterrel pedig nemigen rendelkezik. A KDNP minden bizonnyal a jövőben is a magyar politika színpadán fog maradni, mint a Fidesz szatellit pártja.

Frissítve: 2018.07.15-én.

Lehet Más a Politika

Amit meg tudunk mérni, azon változtatni is tudunk.

Alapítása: 2009. február 26.
Vezetője: Keresztes László Lóránt és Demeter Márta.
Ideológiája: Zöldpolitika, harmadik utasság, ökoszocializmus, patriotizmus.
Magyar Parlamentben: 2010-től. Jelenleg 6 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2014-2019.
Kormányzás: Soha.

A 2009-ben alapított Lehet Más a Politika talán a legösszetettebb ideológiával rendelkező magyarországi párt. Egy, a liberális és konzervatív eszmékből építkező, ugyanakkor a globalizációkritikára (multiellensség) is nyitott zöldpártról beszélhetünk. Az LMP választ próbál adni a környezetvédelmi, a képviseleti demokrácia minőségét érintő és a társadalmi igazságosság kapcsán felmerülő kérdésekre, miközben határozottan fellép a politikai korrupció ellen.

Párttá szerveződését követően a 2009-es Európai Parlamenti választásokon a Humanista Párttal közösen indult. 2,6%-os eredményükkel nem jutottak mandátumhoz, de megelőzték az SZDSZ-t, amit az LMP győzelemként könyvelt el. A kampányidőszakban felszólaltak a kampánypénzek takarékosabb felhasználása érdekében, illetve egy limit megállapítására tettek javaslatot, amit a Fidesz is támogatott, a kezdeményezés mégis eredménytelen maradt.

2009 végén az LMP a magyar országgyűlési választásokra való felkészülésekor a nyílt kampányszámla bevezetését javasolta, amivel az állampolgárok egyértelműen láthatnák a pártok kampányra fordított kiadásainak összegét. Felvetésüket a többi párt nem támogatta, ennek ellenére az LMP, ha egyedül is, de megvalósította az ötletet saját kampányára vonatkozóan.

A 2010-es választáson, alig egy éves fennállását követően 7,48 százalékkal parlamenti párttá vált. Az LMP megalakulásától kezdve hangoztatta távolságtartását mindkét nagy párttól, ti. a Fidesztől és az MSZP-től, s nem kívánja egyiket sem „hatalomra juttatni”, vagy érdekből segíteni. Az LMP önállóan, saját elvei és érdekei mentén kíván politizálni, amit a mai napig tart.

Az Együtt2014 párt a baloldal egyesítésében látta a Fidesz legyőzésének egyetlen lehetőségét, így felkérték az LMP-t is az összefogáshoz való csatlakozásra, de a pártvezetést megosztotta a kérdés. 2013 januárjában a Schiffer András képviselete távolmaradók kerekedtek felül, míg Jávor Benedek a csatlakozásra hajlandó tagokkal elhagyta az LMP-t és a Párbeszéd Magyarországért Pártként csatlakozott a baloldali összefogáshoz. A pártszakadás meggyengítette az LMP-t, parlamenti frakciója is felbomlott. A pártot ért megrázkódtatás után elérkezett 2014, a választások éve. Áprilisban az országgyűlési választáson 5,34 százalékkal az LMP parlamenti párt maradhatott, s a májusi EP választáson elért 5,04 százalékával Brüsszelbe is küldhetett egy képviselőt.

2016 májusában Schiffer András lemondott társelnöki tisztségéről és a parlamenti helyéről, ezután kívülről segítette tovább az LMP működését. Helyét a pártban és az Országházban Hadházy Ákos vette át. 2018-ban az LMP ismét önállóan indult a választáson, és Szél Bernadettet jelölték miniszterelnöknek. Az előző választáshoz képest sokat javított az eredményén, 7,1 százalékot ért el és története során most kapta a legtöbb szavazatot (több mint négyszázezret). Ennek ellenére a vezetés kudarcként élte meg a választást, Hadházy lemondott társelnöki tisztéről, helyét Keresztes László Lóránt vette át.

A választás követően az LMP újabb belső válsággal nézett szembe. 2018 májusában Schiffer András kilépett a pártból és visszavonult a politikától, azzal indokolva döntését, hogy nem ért egyet a párt új irányvonalával. A belső hatalmi harcok áldozatául eső Szél Bernadett októberben hasonló okkal hagyta ez az LMP-t, amivel a szervezet fél év leforgása alatt három kulcsszemélyiségétől esett el. Az LMP válságát jelzi az a tény is, hogy Szél helyét a társelnöki tisztségben az a Demeter Márta vette át, aki csak 2018 júliusától tagja a pártnak, míg előtte az MSZP politikusa volt. Minderre következett a 2019. májusi EP választás, ahol az LMP katasztrofálisan leszerepelt. A kilenc listát állító párt közül 2,18 százalékkal a nyolcadik helyen végzett, és nem küldhetett képviselőt Brüsszelbe.

Az LMP noha rendre közel táncol a bejutási küszöbhöz, kis pártként évek óta aktívan jelen van a magyar politikai életben. Viszont a belső ellentétek, és az ismert politikusainak távozása komoly kihívás elé állíthatja a pártot, ami a jövőjét is veszélyeztetheti. Az LMP-nek mindenképpen arra kell törekednie, hogy még jobban megragadja a választópolgárok figyelmét és egy biztos szavazóbázist alakíthasson ki maga mögött.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Demokratikus Koalíció

Sokak Magyarországa

Alapítása: 2011. október 22.
Vezetője: Gyurcsány Ferenc.
Ideológiája: Szociálliberalizmus, Európa-pártiság.
Magyar Parlamentben: 2014-től. Jelenleg 8 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2014-től. Jelenleg 4 képviselővel.
Kormányzás: Soha.

Az MSZP 2010-es választási vereségét követően Gyurcsány Ferenc eltökélte, hogy alapjaiban reformálja meg a Szocialista Pártot. Elképzelései szerint az MSZP az Orbán Viktorral és kormányával szembehelyezkedők gyűjtőpártjává válna, terve viszont a pártvezetés ellenállásába ütközött, mire a volt miniszterelnök 2011 októberében kilépett a pártból, és híveivel létrehozta a Demokratikus Koalíciót.

Fennállása óta a DK jelentős támogatói bázisra tett szert, szavazótábora pedig gyarapszik. Gyurcsány Ferenc karizmája, nyílt Orbán-ellenessége és a demokratikus értékek melletti határozott kiállása sokakat állított a párt mellé. A DK az átlagember egyszerű nyelvén szólal meg, érthetően fejezi ki céljait, a valós problémákról folytat diskurzust, ugyanakkor a szakmai felkészültsége is adott a sikeres politizáláshoz.

2014 elejére Gyurcsány Ferenc pártjával immár jelentős szereplőként kellett számolni, így a Kormányváltás választási szövetség felkérte a csatlakozásra. Az áprilisi választásokat követően a DK a Kormányváltás révén négy képviselőt küldhetett a Parlamentbe, ám a májusi EP választáson önállóan elért 9,75%-a reprezentálja a párt valós erejét (csupán harmincezer szavazat választotta el az MSZP-től).

A választás után a DK rendezte sorait és konszolidálta szervezetét, annak érdekében, hogy kormányzásképessé válhasson. 2016 végén egyeztetésre került sor egy újabb ellenzéki összefogásról a következő választásra, viszont az egyre magabiztosabb DK nem tudott megegyezni az MSZP-vel, ezért 2017 szeptemberében a tárgyalások megszakadtak. A DK ezért egyedül indult a 2018. áprilisi országgyűlési választáson, amin 5,41 százalékot ért el.

A 2019-es Európai Parlamenti választáson szintén önállóan indult, s meglepetésszerű eredményt ért el, a Fidesz után a második helyen végzett 16,05 százalékkal, megelőzve az MSZP-t és a Jobbikot is, mely két párt összeadott szavazatai sem érte el a DK-ra leadott voksok számát. 

A DK 2018-ban bebizonyította, hogy nincs többé szüksége az MSZP támogatására, mert önállóan is be tud jutni a Parlamentbe. 2019-ben pedig az EP választásokon megalázó módon hagyta le a szocialistákat. Felvetődik tehát a kérdés, hogy amennyiben az MSZP tovább zsugorodik, a DK újraegyesítheti-e a politikai baloldalt? Az esélyei adottak erre, és 2022-ben bizonyára választ fogunk kapni a kérdésre.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Párbeszéd Magyarországért Párt

Kormányváltást, korszakváltást, jó kormányzást!

Alapítása: 2013. február 17.
Vezetője: Karácsony Gergely és Szabó Tímea.
Ideológiája: Zöldpolitika, újbaloldaliság, feminizmus.
Magyar Parlamentben: 2014-től. Jelenleg 3 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2014-2019.
Kormányzás: Soha.

2012 közepétől az LMP vezetését és tagságát megosztotta a kérdés, hogy részesei legyenek-e az Együtt2014 által szorgalmazott ellenzéki összefogásnak, avagy sem? 2013 elején döntés született arról, hogy az LMP elzárkózik a választási szövetségtől, de az ellenvéleményen lévő Jávor Benedek összefogta a pártban vele hasonlóan gondolkodókat, akikkel létrehozta a Párbeszéd Magyarországért Platformot, majd kiváltak az LMP-ből. 2013 januárjában a PM csatlakozott az összefogáshoz, februárban pedig párttá alakult. Március 8-án szorosabb szövetségre lépett az Együtt-el, és bejelentették, hogy a választásokon közös jelöltekkel fognak indulni.

A PM kiáll a társadalmi esélyegyenlőség mellett és a gazdasági érdekekkel párhuzamosan a környezeti fenntarthatóságot is szem előtt tartja. A jogállamiság és a demokratikus értékek betartása prioritása, valamint elítéli a faji, nemi, szexuális és társadalmi hovatartozás szerinti megkülönböztetést. Támogatja a politikai és a gazdasági szféra szétválasztását, ugyanakkor elítéli a politikai eszközökkel való elnyomást.

A 2014-es országgyűlési és EP választásokat követően egy-egy PM-es képviselő került a budapesti, illetve a brüsszeli parlamentbe. Érdekesség, hogy az Európai Parlamentben Jávor Benedek, mint PM politikus képviseli az Együtt pártot is. Jávor Brüsszelbe kerülésével lemondott társelnöki posztjáról, helyét Szabó Tímea mellett Karácsony Gergely foglalta el. 2014 októberében Karácsonyt Zugló kerület polgármesterévé választották.

A következő években a Párbeszéd ismeretsége mérséklődni kezdett, szinte el is tűnt a köztudatból. A 2018-as választásra ésszerű okokból az önálló indulás nem lehetett opció, ezért egyedüliként összefogott az MSZP-vel, és a közös miniszterelnök jelöltet is a PM adta, Karácsony Gergelyt. Az MSZP-PM gyenge teljesítménye ellenére (11,91 százalék) a PM három helyet is szerzett a Parlamentben, amit önállóan aligha érhetett volna el. Karácsony is mandátumot szerezhetett volna, de lemondott róla, helyette inkább a polgármesterségére koncentrál.

A 2019-es Európai Parlamenti választáson a PM ismét az MSZP-vel indult közös listán, de a 6,61 százalékos gyenge eredményük csak egy mandátumra volt elég, amit az MSZP tölt be, így öt év után a PM nem küld képviselőt Brüsszelbe.

A Párbeszéd kis pártként aktívan jelen van a parlamenti politikában, de valós támogatottsága bizonytalan. A túléléshez mindig egy nagyobb párthoz kell csapódnia (Együtt, MSZP), kérdéses, hogy mi lesz így a PM jövője, és hogy hosszú távon fenntartható lesz-e a szocialistákkal alkotott szövetsége?

Frissítve: 2019.06.16-án.

Együtt – a Korszakváltók Pártja

Bátraké a jövő!

Alapítása: 2013. július 5.
Megszűnése: 2018. június 2.
Utolsó vezetője: Juhász Péter.
Ideológiája: Szociáldemokrácia, szociálliberalizmus, liberalizmus.
Magyar Parlamentben: 2014-től. Jelenleg 1 képviselővel.
Európai Parlamentben: 2014-2019.
Kormányzás: Soha.

Az Együtt egy olyan politikai installációként indult, amely megkísérelte a politikai baloldal pártjait és szervezeteit egy választási szövetségbe integrálni, amitől a Fidesz-KDNP kormány leváltását remélték. 2012 őszén három civil szervezet [Haza és Haladás Egyesület, Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Egyesület (Milla), Magyar Szolidaritás Mozgalom] fogott össze az Együtt2014 mozgalom, majd 2013 tavaszától, párt létrehozásáért, amely vezéralakjának Bajnai Gordon volt kormányfőt választották.

Az Együtt az alapvető polgári szabadságjogok védelmét és tiszteletben tartását képviseli. Nagy hangsúlyt helyez a sajtó- és vallásszabadság témáira, amely szabadságokra nem lehet befolyással a mindenkori politika. A méltányos és igazságos adórendszert támogatja, továbbá kiáll a demokratikus választójog, az esélyegyenlőség, a független igazságszolgáltatás, valamint a közpénzek és közinformációk átláthatósága mellett.

A nagy érdeklődésnek örvendő Együtt népszerűsége idővel csökkent és főleg a fővárosra korlátozódott, az ellenzéki pártok pedig kezdetben vonakodtak az együttműködéstől. Az LMP 2014 elején visszautasította a csatlakozást, de a belőle kiszakadó Párbeszéd Magyarországért támogatta az összefogást. Ugyanekkor lépett szövetségre az MSZP-vel, a Demokratikus Koalícióval, valamint a Magyar Liberális Párttal. Létrejött tehát az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP Összefogás (később Kormányváltás) választási szövetség. Az áprilisi voksoláson a koalíció gyakorlatilag megbukott (25,57 százalék), az Együtt három képviselőt küldhetett a Parlamentbe. A májusi EP választáson a PM-mel szövetségben 7,22 százalékot szerzett, amely eredmény jelezte a párt valós támogatottságát.

Bajnai 2014 nyarán elhagyta az Együtt-et, és visszavonult a politikától. 2015 februárjától a párt háromtagú vezetését felváltotta az egyszemélyi vezetés, Szigetvári Viktor elnöksége alatt. A következő választásokra az Együtt szinte eltűnt a köztudatból, ismeretsége és népszerűsége elhalványult. 2017 februárjában Juhász Péter, a Milla alapítója lett a pártvezető, de a választársa Szigetvárit tették meg miniszterelnök-jelöltnek. A 2018. áprilisi választáson önállóan mérették meg magukat, és katasztrofális eredményt értek el, 0,66 százalékot szereztek, parlamenti helyük csak azért maradt meg, mivel el tudtak vinni egy egyéni kerületet (Csepel-Soroksár választókerület), habár ezt is úgy sikerült, hogy az összes baloldali jelölt visszalépett az Együtt javára. Ezzel az Együtt egy főt küldhetett a Parlamentbe.

A választási vereség után a pártnak pénzügyi gondokkal kellett megküzdenie, mivel az új szabályozások értelmében az egy százalék alatti eredményt elérő pártoknak vissza kell fizetniük az állami kampánytámogatást, ami az Együtt esetében 150 millió forint volt. Az összeg nagy részét közadakozásból teremtették elő. Szigetvári kilépett a pártból és kivonult a politikai életből, 2018. június 2-án pedig az Együtt kimondta megszűnését.

Frissítve: 2019.06.16-án.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Az egykor parlamenti pártok, A Parlamentbe be nem jutottak

Világunk uralkodói III. rész - Vegyes házak

2012.01.29 17:58

Miután túljotottunk a mai monarchiák két nagy csoportján, ti. az európai és az iszlamida uradalmakon, most tekintsünk a világ más tájaira, amely monarchiák Ázsiától, Óceánián át, egészen Afrikáig húzódnak. Ezen vegyes monarchiák között mutatjuk be az egykoron hatalmas császárságot, Japánt, de a legapróbb is említést nyer, mint a kis sziget Tonga.

A Japán Császárság:

Uralkodó: Akihito.
Született: 1933. december 23. Tokió, Japán.
Uralkodik: 2019. május 1-jétől.
Dinasztia: Jamato.
Trónörökös: Öccse, Fumihito koronaherceg.

 

A Japán Császárság a legősibb örökletes monarchia a világon, ugyanis a hagyomány és a legenda szerint a jelenleg regnáló Jamato dinasztia az i.e. 660. év óta folyamatosan uralkodik az országban, pontosan Dzsimmu császár hatalomra kerülésétől kezdve. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy se Dzsimmu, se az első 25 japán császár létezése történelmileg nem bizonyítható.

Naruhito szülei házasságát a dinasztia és a tradicionális csoportok is ellenezték, ugyanis Naruhito anyja, Micsiko katolikus családból származott, és bár nem volt megkeresztelve, szülei hitében osztozott. Naruhito apja, Akihito viszont a szívét követte és nem az elvárásokat hitvese kiválasztásában, így a házasság 1959-ben létrejött, míg a következő évben megszületett első fiúgyermekük, Naruhito.

Naruhito gyermekkora nyugalomban telt a császári udvarban, tanulmányait először Japánban, majd 1983-1986 között Oxfordban folytatta. Európai tartózkodása során számos uralkodóval találkozott, többek között II. Erzsébet brit királynővel, I. János Károly spanyol királlyal és Beatrix holland királynővel. Visszatérve Japánba 1988-ban diplomát szerzett történelemtudományból. 1993-ban feleségül vette Maszako Owadát, egyetlen gyermekük, Aiko hercegnő 2001-ben született.

<span style="font-size:11.0pt;line-height:107%;font-family:" calibri",sans-serif;="" mso-hansi-theme-font:minor-latin;times="" new="" roman";="" ="" "="">2017 decemberében a japán kormány bejelentette, hogy Akihito császár 2019. április 30-ával lemond a trónról fia javára. Naruhito császárrá nyilvánításával Japánban kezdetét vette a Reiwa-korszak, avagy a Gyönyörű Harmónia kora.

A Thaiföldi Királyság:

Uralkodó: Maha Vadzsiralangkorn (X. Ráma)
Született: 1952. július 28. Dusit palota, Bangkok, Thaiföld.
Uralkodik: 2016. október 13-tól ().
Dinasztia: Csakri.
Trónörökös: Fia, Dipankorn Raszmidzsoti herceg.

A Csakrik 1782-ben vették át a hatalmat Sziámban. A Csakri eredetileg egy titulus volt (kb. civil kancellár, miniszter). Ezt a tisztséget viselte I. Ráma még mielőtt uralkodóvá lett, később pedig erről nevezte el a dinasztiáját. A sziámi (thaiföldi) királyokat Rama-nak nevezik, jelenleg a tízedik királyuk uralkodik ezen a néven.

Az ország nevét a XX. században változtatták meg Thaiföldre (Muang Thai), jelentése „szabadföld”. A változtatás 1939-ben történt, de mivel a II. világháborúban Thaiföld Japánhoz csatlakozott, a nyugati hatalmak nem ismerték el Sziám új nevét, erre csak 1949-ben került sor.

Maha Vadzsiralangkorn Bhumibol király (IX. Ráma) egyetlen fiaként látta meg a napvilágot 1952. július 28-án. Tanulmányait Thaiföldön kezdte, majd az Egyesült Királyságban és Ausztráliában folytatta, mesterfokozatát Bangkokban szerezte meg. Ausztráliában katonai kiképzésen vett részt, majd hazájában a katonai hírszerzésnél teljesített szolgálatot. Amerikai, brit és ausztrál egységeknél további katonai tapasztalatokat szerzett, valamint harci repülők és helikopterek vezetését is elsajátította. A ’70-es években részt vett több thaiföldi akcióban a kommunisták és a Vörös Khmer ellen. 1978-tól a királyi testőrség vezetője lett. Ugyanekkor egy esztendőre buddhista szerzetesnek állt, ami minden buddhista vallású thai férfi számára kötelező.

1977-ben feleségül vette unokatestvérét Szoamszavali Kitijakarát, és egy évre rá megszületett lányuk Badzsrakitijabha hercegnő. A trónörökös később Juvadhida Polpraszerth színésznővel élt együtt, akitől öt gyermeke született (négy fiú és egy lány). Szeretett volna elválni feleségétől, aki viszont nem egyezett ebbe bele, ezért hosszú évekig tartó válóper vette kezdetét. Szoamszavali hercegné hátrányos helyzetbe került a tárgyalásokon, ugyanis Thaiföldön a királyi ház tagjainak bármilyen mértékű kritizálása is törvénybe ütköző, ezért a feleség a bíróságon nem mondhatott semmi terhelőt a férjéről. Végül 1993-ban a bíróság kimondta a válást.

1994-ben elvette Juvadhidát, a házasságra a király is áldását adta (a királyné nem). Juvadhida az esküvő után engedélyt kapott, hogy megváltoztassa nevét: Mom Szudzsarinee Mahidol na Ajudhaja. 1996-ban Mom Szudzsarinee váratlanul elhagyta Thaiföldet és gyerekeivel együtt Nagy-Britanniába költözött. Vadzsiralangkorn házasságtöréssel vádolta a feleségét. A trónörökös később elraboltatta lánygyermeküket, és visszahozatta Thaiföldre, s hercegnővé tette, míg a feleségét és fiait megfosztották címeiktől és útlevelüktől.

Vadzsiralangkorn 2001-ben újra megházasodott Szriraszmi Szuvadee-vel. A házasságot 2005-ig titokban tartották, ekkor született meg fiúgyermekük, Dipangkorn Raszmidzsoti herceg. Harmadik házassága is megromlott, a pár gyakran külön élt egymástól, végül 2014 decemberében elváltak egymástól.

2016. október 13-án, apja halálakor Vadzsiralangkorn előtt megnyílt az út a királyi trón felé, de beiktatása elhalasztását kérte, mivel időre volt szüksége, hogy felkészüljön az uralkodói teendőkre. December 1-jén végül elfogadta az uralkodásra való felkérést, de uralmát visszamenőlegesen apja halála óta számítják.

 

A Kambodzsai Királyság:

Uralkodó: Norodom Sihamoni.
Született: 1953. május 14. Phnom Penh, Kambodzsa.
Uralkodik: 2004. október 14-től.
Dinasztia: Norodom.

Kambodzsa királya nem öröklés útján kerül a trónra, hanem a Királyi Trón Tanácsa választja meg az új uralkodót, s mely Tanács az országot irányító főbb méltóságokból áll, mint például a miniszterelnök vagy a Nemzetgyűlés elnöke. A megválasztott király élete végéig uralkodik és halála után kerül sor az újabb választásra. A király-jelöltek általában nemesi származású kambodzsaiak.

Kambodzsa történetében több Norodom király is volt már, a XIX. században került trónra az első e családból, majd a XX. század során egyre többen, amivel gyakorlatilag uralkodói dinasztiát alapítottak. Az előző kambodzsai király is Norodom volt, aki Sihamoni apja volt.

Sihamoni a fiatalkorát Csehszlovákiában töltötte, 1962-1975 között tartózkodott az országban, amikor egy rövid időre Észak-Koreába költözött. 1977-ben visszatért Kambodzsába, de az épp uralmon levő radikális kommunista Vörös Khmer háziőrizetbe vette a családjával együtt. 1979-ben szabadultak ki a vietnamiak segítségével, majd 1981-ben Franciaországba távozott.

Hosszú ideig élt Párizsban, ahol 1993-ban Kambodzsa nagykövete lett az UNESCO-ba. 2004-ben apja halála után királynak választotta az erre kijelölt Tanács. Ő az egyetlen uralkodó ma, aki beszéli a cseh nyelvet, Párizsi tartózkodása alatt ugyanis gyakran visszalátogatott Prágába. Sihamoni király agglegény, nincsenek gyermekei, de az utódlásra ez nincs hatással, mivel a következő királyt is választani fogják.

A Bhutan-i Királyság:

Uralkodó: Dzsigme Khesar Namgyel Wangcsuk.
Született: 1980. február 21. Dechencholing Palota, Bhutan.
Uralkodik: 2006. december 14-től.
Dinasztia: Wangcsuk.
Trónörökös: Fia, Dzsigyel Ugyen Wangcsuk.

A Wangcsuk ház 1907-től uralkodik Bhutan-ban, ami előtt az ország központi körzetének a kormányzói voltak, ami a többi helyi méltóság ellenségeskedését váltotta ki, helyi harcokat robbantva ki ezzel.

Dzsigme tanulmányait Bhutan-ban kezdte el, majd az USA-ban és az Egyesült Királyságban folytatta. Trónörökösként gyakran képviselte az országát a nemzetközi kapcsolatokban. A kosárlabdázás ma is nagy szenvedélye a királynak.

Királlyá koronázása után eltökélten kiállt a demokrácia eszméjének terjesztése mellett, országjáró körútja során próbálta az emberek figyelmét felhívni a demokrácia fontosságára. 2011 októberében vette feleségül a 21 éves Jetsun Pemát, akivel novemberben Japánba látogatott. Dzsigme jelenleg a legfiatalabb uralkodó a világon és a "világ leghelyesebb királyának" nevezik.

A Tonga-i Királyság:

Uralkodó: VI. Tupou.
Született: 1959. július 12. Nuku’alofa, Tonga.
Uralkodik: 2012. március 18-tól.
Dinasztia: Tupou.
Trónörökös: Fia, Tupoutoʻa ʻUlukalala koronaherceg.

Tonga Óceánia egyetlen olyan szigete, amit soha sem gyarmatosított egyik nagyhatalom sem. A Tupou dinasztia 1875 óta uralkodik a szigeten.

Az 1959-ben született ʻAhoʻeitu az Egyesült Királyságban folytatta a tanulmányait, majd a tongai hadsereg tengerészetéhez szegődött. A hadiszolgálat mellett amerikai és ausztráliai egyetemeken tanult tovább.

1998-ban elhagyta a hadsereget, hogy politikai szerepet vállalhasson. 1998-2004 között védelmi- és külügyminiszter volt, 2000-től miniszterelnök is. 2005 közepétől zavargások robbantak ki Tongán a királyi család túlzott politikai befolyása ellen és a demokratikus értékek mellett. 2006-ban, minden bizonnyal a tüntetések hatására, ʻAhoʻeitu lemondott a kormányfői posztról. 2008-2012 között Tonga ausztráliai főbiztosa (nagykövete) volt.

Bátyja, V. Tupou György király 2012-ben bekövetkezett halála után lépett trónra, VI. Tupou néven.

A Szváziföldi Királyság:

Uralkodó: III. Mswati.
Született: 1968. április 19. Raleigh Fitkin Memorial Hospital, Szváziföld.
Uralkodik: 1986. április 25-től.
Dinasztia: Dlamini.
Trónörökös: Nem megnevezett.

A jelenleg uralkodó Dlamini klán ősei a XVI. században vándoroltak be a mai Szváziföld területére, Mozambique felől. A XIX. század közepétől ez a család egyesítette a szvázi törzseket és azóta is uralkodnak az országban.

Amikor 1982-ben Mswati apja meghalt, akkor az Állami Nagytanács őt jelölte ki az új királynak, de mivel csak 14 éves volt ezért négy évig a volt király két felesége uralkodott, mint régensek. Ez idő alatt a fiatal Mswati befejezhette tanulmányait Angliában, ami után 18 évesen király lett. Kezdetben az anyjával közösen uralkodott és a mai napig kikéri anyja tanácsát bizonyos ügyekben.

2004-ben új alkotmányt fogadtatott el, amiben biztosított lett a szólás és gyülekezés szabadsága, mind a média, mind az állampolgárok számára. 2001-2005 között törvény tiltotta a 18 éven alattiak szexuális kapcsolatba lépését, amivel a HIV/AIDS fertőzések csökkentését várták, ezt a szabályt viszont maga a király szegte meg, amikor feleségül vette 13. feleséség, aki csak 17 éves volt.

A királynak 14 felesége és 23 gyermeke van. A trónöröklés kérdése nem tisztázott, mivel a szvázi tradíciók az öröklés rendjét nagyon szigorúan szabályozzák. Egy külön Tanács dönti el, hogy a király mely felesége lehet a Nagy Feleség vagy az Anyakirálynő, aki fia lesz majd az új király. Azonban az Anyakirálynőnek csak egyetlen egy és csakis fiú gyermeke lehet, mivel a hagyományok szerint szvázi királynak nem lehetnek testvérei. E mellett több feltételnek kell megfelenie az anya és gyermekének a természetének.

A Lesotho-i Királyság:

Uralkodó: III. Letsie.
Született: 1963. július 17. Morija, Lesotho.
Uralkodik: 1990. november 12. - 1995. január 25. / 1996. február 7-től.
Dinasztia: Moshesh.
Trónörökös: Fia, Lerotholi Seeiso herceg.

A Moshesh ház a XIX. zázad elejétől kezdve uralkodik Lesotho területe felett. Letsie az Egyesült Királyság legnevesebb egyetemeire járt és amint 1989-ben befejezte tanulmányait, rá egy évre, 1990-ben visszatért Lesotho-ba, s száműzette apját az országból és átvette a hatalmat. 1995-ben azonban visszatért az apja és restaurálta hatalmát, de alig egy évre rá autóbalesetben meghalt, amivel fia újra megszerezte a trónt.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Monarchiák a XX. században

 

Világunk uralkodói II. rész - Az iszlám fejedelmek

2012.01.27 17:27

Amint megismerkedtünk az európai dinasztiákkal, tegyünk egy nagyobb lépést, egy másik világ uralkodói felé, és tárjuk fel az iszlám monarchiák jelen uralkodóinak a portréit. Noha sokkal kevésbé ismert fejedelemkről és családokról lesz szó, múltjuk és uralkodásuk az adott országban a történelem évszázadaiba nyúlik vissza. Az Európa-centrikus világnézetünk miatt gyakran megfeledkezünk a világ más részeiről, s azok jelentékeny hagyományairól és múltjáról. 

Az iszlám világot manapság a sok sztereotípiának köszönhetően egy agresszív, harcos, elvakult, talán visszamaradott világnak vélhetnénk. Természetesen háborúra és vérontásra, üldözésekre és elnyomásra bőven akad példa, főleg az arab világban, mégis az iszlám monarchiák bizonyultak a legbékésebb államoknak, és a monarchikus tradíciókhoz való ragaszkodásuk mellett a fejlődés és modernizáció mellett igen határozottan kiállnak ezek a fejedelmek.

Kutatásom során rájöttem mennyire kevest tudok erről a lentebb leírt világról, ezért remélem, hogy az Olvasó számára is érdekesek lesznek a következő sorok.

A Marokkói Királyság:

Uralkodó: VI. Mohamed.
Született: 1963. augusztus 21. Rabat, Marokkó.
Uralkodik: 1999. július 23-tól.
Dinasztia: Alaouite.
Trónörökös: Fia, Moulay Hassan koronaherceg.

Az Alaouite-ok a XVII. századtól uralkodtak a mai Marokkó területén, kezdetben csak Délkelet-Marokkó egy apró részén, de folyamatosan terjeszkedtek és egyesítették uralmuk alatt Marokkót. 1912-ben az ország területe francia protektorátus alá került, amivel azonban a királyság nem szűnt meg, ám az északi területeket át kellett adniuk a spanyoloknak, ahova a király hatalma már nem terjedhetett ki. A francia jelenlét gazdasági-technológiai fejlődéssel járt, de a függetlenedésért mégis harcok indultak, amit 1956-ban értek el.

VI. Mohamed király trónra kerülésekor ígéretett tett a szegénység és korrupció felszámolására, valamint, hogy munkahelyeket teremt és növeli az emberi jogok szerepét az országban. Szembehelyezkedik az konzervatív  iszlamista politikával, amiért gyakran a fundamentalisták ellenszenvét váltja ki. Uralkodása alatt a marokkói nők jogait jelentősen bővítették.

2010 végén korrupciós ügyletekben indult nyomozás, mely szálai a királyi udvarig értek, amivel Mohamed politikája és szavahihetősége is megkérdőjeleződött. 2011 elejére a lakosság egyre elégedetlenebb lett, hiányolják a polgári szabadságjogokat, felháborító a gazdagok és szegények közötti hatalmas szakadék, a korrupció, az egészségügy fejlettlensége, a szabad választások hiánya, ami végül a 2011. február 20-i felkeléshez vezetett, s mely ellenállás ma sem fejeződött be.

A Szaúd-Arábiai Királyság:

Uralkodó: Szalman ibn Abdul-Aziz Al Szaúd.
Született: 1935. december 31. Rijád, Szaúd-Arábia.
Uralkodik: 2015. január 23-tól.
Dinasztia: Szaúd.
Trónörökös: Unokaöccse, Muhammad bin Najef bin Abdul-Aziz koronaherceg.

A Szaúd klán már a XV. századtól meghatározó szereplője volt az Arab-félsziget hatalmi harcainak. 1744-ben saját államot szerveztek: Szaúd-Arábiát, ahol királyokként uralkodtak. 1818-ban ugyan a török-egyiptomi seregek szétzúzták a Szaúdok országát és a dinasztia tagjait lemészárolták vagy bebörtönözték, 1824-ben mégis új erőre kaptak, és restaurálták államukat. A Szaúd-dinasztia ma a világ egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalommal bíró családja, akik jelenleg több ezer tagot (kb. 15.000) számlálnak maguk között.

Szalman 1935-ben, Ibn Szaúd király (1932-1953) 25. fiaként látta meg a napvilágot. Tanulmányait követően először a főváros, Rijád, majd Rijád tartomány kormányzója lett, egészen 2011-ig. A főváros és az ország legfontosabb tartományának vezetőjeként sokban hozzájárult ahhoz, hogy Rijád egy közepes méretű városból metropolisszá válhatott.

2011 végén Szalman a miniszterelnök második helyettese, védelmi miniszter és a Nemzetvédelmi Tanács tagja lett. Védelmi miniszterként elkötelezett a bahreini felkelés leverése mellett, amely érdekében 1000 fős katonai egységet küldött az országba. Minisztersége alatt növelte a katonai célú kiadásokat, s ennek eredményeképpen Szaúd-Arábia lett a negyedik olyan ország a világon, amely a legtöbbet fordít hadseregére. Szaúd-Arábia 2014-től az Iszlám Állam ellen fellépő katonai koalíció tagja, s folyamatos bombatámadásokkal sújtja a terrorista szervezet szíriai és iraki támaszpontjait.

Szalman, Abdullah király (2005-2015) öccse 2012-től trónörökös, amely kinevezése betudható a megfontolt és kompromisszumra képes természetének, valamint a kiterjedt szociális, kulturális és diplomáciai kapcsolatainak. A király 2015-ös halálát követően Szalman lépett Szaúd-Arábia trónjára, akinek konzervatív felfogása nem enged arra következtetni, hogy szociális és politikai reformok következhetnének be a szaúdi királyságban. 

A Jordán Királyság:

Uralkodó: II. Abdullah.
Született: 1962. január 30. Amman, Jordánia.
Uralkodik: 1999. február 7-től.
Dinasztia: Hashim.
Trónörökös: Fia, Hussein koronaherceg.

A Hashim dinasztia Mohamed prófétától származtatja magát. Az Arab-félszigeten évszázadokig harcoltak a különböző arab klánokkal a hatalomért. A Török Birodalomban a család Hejaz helytartói lettek, ami az Arab-félsziget nyugati partvonalát foglalta magában. Az I. világháború alatt azonban a klán felkelt a törökök ellen és kikilátották Hejaz királyságát. 1925-ben ez az ország megszűnt létezni és Szaúd-Arábiába olvadt bele, a Hashim-ok pedig szétszéledtek a világba.

A Hashim család azonban 1921-től Transzjordánia Emirátusában is uralkodtak, brit mandátm alatt, majd 1946-tól, a függetlenség után, mint Jordánia királyai uralkodnak a mai napig.

II. Abdullah fő prioritása az ország gazdasági teljesítményének a növelése, amit az uralkodása során el is ért. Támogatja a térség gazdasági összefogását és az USA-val több szabad kereskedelmi megállapodást kötött, ami a térségben egyedülálló dolognak számít. Az iszlám vallást a béke ösvényének nevezte, ő is találkozott a pápával és támogatja a vallások iránti toleranciát és a békés egymás mellett létezésüket.

II. Abdullah 2010-ben elnyerte a negyedik legbefolyásosabb muszlim címet. A király megrögzött Star Trek rajongó és 1996-ban még egy rövid jelenetben is feltűnt a Star Trek sorozatban. A Transformers második részének néhány jelenetét Jordániában forgatták, amihez minden segítséget biztosított király.

Az Ománi Szultanátus:

Uralkodó: Qaboos bin Said al Said.
Született: 1940. november 18. Salalah, Omán.
Uralkodik: 1970. július 23-tól.
Dinasztia: Al Said.
Trónörökös: Nincs megnevezve.

Omán évszázadokig harcolt a függetlenségéért Prezsiával (Iránnal) szemben, amiben az Al Said-ok tevékenysége jelentős volt. 1744-ben mikor végleg legyőzték a perzsákat, e klánból választottak imám-ot (vezetőt) az omániak. 1783-ban a imám titulus helyett a szultán megnevezést használták a vezetők. A Said szultánok a mai napig Omán uralkodói és 1964-ig az afrikai Zanzibár szultánai is e házból kerültek ki, míg a forradalom el nem törölte ott a monarchiát, amivel nem sokára Zanzibár beolvadt Tanzániába.

Qaboos 1970-ben a hadseregre támaszkodva vette át a hatalmat az apjától, Taimur szultántól. Véget vetett apja konzervatív iszlamista hatalomgyakorlásának és az olajból származó állami bevételeket a modernizációra és a fejlődés elősegítésére fordítatta. Azonban a szultánnak hamar szembe kellett nézni egy kommunista fenyegetéssel, ami Dél-Jemenben fegyveres konfliktusba torkollt és félő volt, hogy a harcok Ománba is átterjednek. Omán szövetségben Iránnal, Jordániával és az Egyesült Királysággal legyőzte ezt a forradalmi veszélyt.

Noha Qaboos monarchiája igen egyszemélyi, abszolutisztkus, engedélyezte a parlamenti választásokat, amelyeken nőknek is van választójoguk és jelöltethetik is magukat (aktív/passzív választójog). Omán próbál semlegességet képviselni a világpolitikában, ugyan úgy jó kapcsolatokat ápol Iránnal, mint az USA-val és az Egyesült Királysággal.

Érdekesség, hogy Qaboos nem nevezte meg örökösét. Ha ezt haláláig nem teszi meg, akkor az alkotmány értelmében az Uralkodó Család Tanácsa választ új szultánt. Qaboos nem hiába nem nevezett meg még örököst, hiszen nincs gyermeke és testvérei is nők. A legközelebbi férfi hozzátartozói az előző király testvérei, s talán ezek valamelyik gyermeke lehet majd a jövőben Omán szultánja.

Az Egyesült Arab Emirátusok:

Az Egyesült Arab Emirátusok politikai rendszere egyedülálló a világon. Egyfajta monarchikus föderációról beszélhetünk, amely hét emirátust egyesítő szövetségi állam. A hét emirátus élén egy-egy emír áll. A térképen látható hét emirátus a következő: Abu Dhabi, Ajman, Fujairah, Sardzsa, Dubaj, Rász el-Haima, Umm al-Quwain. A föderáció fővárosa Abu Dhabi.

A jelenlegi hét emír, az előbbi sorrendben: Kalifa bin Zayed Al Nahyan, Humaid bin Rashid Al Nuaimi, Hamad bin Mohamed Al Sharqi sejk, Szultan bin Mohamed Al-Qasimi, Mohamed bin Rashid Al Maktoum, Szaúd bin Saqr al Qasimi, Szaúd bin Rashid Al Mu'alla.

Kalifa bin Zayed Al Nahyan elnök és Mohamed bin Rashid Al Maktoum alelnök és miniszterelnök.

Közösségi szinten a hatalmat a föderáció elnöke gyakorolja, akit a hét emír választ meg, bár hagyományosan mindig Abu Dhabi emírje tölti be ezt a tisztet. A miniszterelnököt is a hét emír választja és hasonlóan, mint az elnöknél, a mindenkori dubaj-i emír látja el a kormányfői feladatokat (aki mellesleg alelnök is). A hatalmi ágak nincsenek elválasztva, a kormány gyakorolja a végrehajtói, a törvényhozói hatalmat és az igazságszolgáltatás is a kezében van.

A Katari Emirátus:

Uralkodó: Tamim bin Hamad Al Thani sejk.
Született: 1980. június 3. Doha, Katar.
Uralkodik: 2013. június 25-től.
Dinasztia: Thani.
Trónörökös: Nincs kijelölt, legidősebb fia Hamad bin Tamim Al Thani sejk.

Az Al Thani klán a XIX. század óta vezeti Katart, s a század végétől a katari emírek is közülük kerülnek ki. Tamim bin Hamad Al Thani az előző sejk Hamad bin Kalifa sejk negyedik fia és 2003 óta Katar trónörököse. Tanulmányait Nagy-Britanniában végezte, majd biztonsági és gazdasági feladatokat ruháztak rá. Tamim szenvedélyes sportember és aktívan részt vesz a nemzetközi sportszervezetek munkájában. Érdekli a történelem és a nemzeti hagyaték, s kiválóan beszél angolul és franciául.

2013. június 25-én Hamad bin Kalifa sejk bejelentette lemondását fia javára, amivel Tamim lett Katar emírje. Személye sok kérdést vetett fel, többek között, hogy vajon folytatja e apja kimért politikáját? Katar továbbra is támogatni fogja a szíriai felkelőket és az emír vallásos meggyőződése befolyással lesz e a katari politikára?

A Bahreini Királyság:

Uralkodó: Hamad bin Isa Al Kalifa.
Született: 1950. január 28. Riffa, Bahrein.
Uralkodik: 1999. március 6-tól.
Dinasztia: Al-Kalifa.
Trónörökös: Fia, Salman bin Hamad bin Isa Al Kalifa koronaherceg.

Az Al Kalifa család Kuvaitból származik és 1783 óta adják Bahrein uralkodóit. Kezdetben a kuvaiti fejedelem megnevezése hakim volt, ami vezetőt jelentett, majd 1971-től az emír megszólítást használják.

Hamad a fiatalkori tanulmányait és katonai képzését Angliában és az USA-ban végezte. Uralkodása kezdetén felszámolta apja már-már totalitárius intézkedéseit, szabadon bocsátotta a politikai foglyokat és több állambiztonsági intézményt megszüntetett. Ennek hatására több emigráns is visszatért az országba. 2002-ben királynak kiáltotta ki magát.

Az Arab tavasz hatására 2011 februárjában tüntetéssorozat vette kezdetét Bahreinben, az erre felhívó Facebook oldalt egy hét alatt több mint 90.000-en like-olták, az egymilliós országban. A kormányzat igyekezett leverni a tüntetést, amiért immár a király lemondását követelik a demonstrálók és ma sem értek véget a tüntetések az országban. A 2011 áprilisában rendezett William herceg és Kate Middleton esküvőjén nem tudott a király megjelenni a tüntetések miatt.

A Kuvaiti Emírség:

Uralkodó: Sabah Al-Ahmad Al-Dzsaber Al-Sabah sejk.
Született: 1929. június 16. Kuvait város, Kuvait.
Uralkodik: 2006. január 29-től.
Dinasztia: Al-Sabah.
Trónörökös: Féltestvére, Nawaf Al-Ahmad Al-Dzsaber Al-Sabah sejk.

Az Al Sabah-ok a XVIII. század elején vándoroltak Kuvait területére Arábiából és 1752 óta uralkodnak az országban. A trónöröklés nem egyenesági, előfordult már, hogy a család mást választ emírnek és nem az uralkodó fia nyeri el a pozíciót, vagy egyenesen az emír jelöl ki a fia helyett más trónörököst.

Ez történt 2006 elején is, amikor meghalt Dzsaber emír, s a trónon a fia Saad követte. Azonban, mivel Saad emír súlyos betegségtől szenvedett, kilenc napos uralkodás után a dinasztia javaslatára lemondott a hatalomról, féltestvére Sabah sejk javára, akit a család jelölt ki kuvaiti emírnek.  

Érdekesség, hogy Sabah sejk volt a leghosszabb ideig hivatalban levő külügyminiszter a világon, emírsége előtt 1963-2003 között, negyven évig volt felelős a külügyekért. Ez idő alatt a legnagyobb kihívást az Öbölháború (1990-1991) jelentette számára, amikor is meghatározó szerepet kellett vállalnia Kuvait felszabadításában, az iraki megszállás alól.

A Malajziai Királyság:

Uralkodó: Al-Szultan Abdullah Billah.
Született: 1959. július 30. Pekan, Malajzia.
Uralkodik: 2019. január 31-től.

Malajzia hivatalos államformája alkotmányos föderatív választott monarchia. Föderatív állam, ami tizenhárom ország szövetségéből áll, melyek közül kilenc monarchia, négy pedig köztársaság. Az államfő az uralkodó, avagy a Jang di-Pertuan Agong (jelentése: akit úrrá tettek), de az egyszerűség kedvéért csak királynak hívják. A titulus arra utal, hogy az öt évre szóló méltóság nem öröklés útján, hanem választással nyerhető el. A közös uralkodót a monarchiák fejei egymás közül választják, a köztársaságok vezetői nem rendelkeznek szavazati joggal, és nem is választhatók. Viszont a szavazás csak formális aktus, ugyanis hagyományosan a kilenc király sorrendben követi egymást a föderáció élén.

Malajziában szövetségi szinten kétkamarás parlament, a tagállami szinteken helyi parlamentek működnek. A szövetségi Alsóház tagjai az állampolgárok szavazata alapján jutnak mandátumhoz, a Felsőház (Szenátus) tagjainak egy részét a helyi parlamentek választják, míg egy részüket a miniszterelnök javaslatára a király delegálja. A hatalmi ágak elválnak, a végrehajtói hatalom letéteményese a miniszterelnök és a kormány, a maláj királynak szimbolikus, ceremoniális szerepe van.

Abdullah Pahang államban született, tanulmányai java részét az Egyesült Királyságban folytatta, ott is diplomázott nemzetközi kapcsolatokból. Két felesége is van, az elsővel 1986-ban, a másodikkal 1991-ben házasodott meg, s kilenc gyermeke született tőlük, de van egy örökbefogadott fia is. Apja, Hadzsi Ahmad szultán kétszer is kinevezte régensnek, először 1979 és 1984 között, amikor betöltötte Malajzia választott királya tisztséget, majd egészségi állapotának romlása miatt 2016-tól 2019-ig.

2019. január 11-én apja trónról való lemondásával Pahang szultánja lett. Nem sokkal előtte, 2019. január 6-án Malajzia királya, V. Mohamed váratlanul és indoklás nélkül lemondott a trónról, amire a maláj történelemben még nem volt példa. A maláj uralkodók január 24-én Abdullah-ok választották királlyá, akit 31-én be is iktattak.

A Brunei-i Szultanátus:

Uralkodó: Hassanal Bolkiah.
Született: 1946. július 15. Bandar Seri Begawan, Brunei.
Uralkodik: 1967. október 4-től.
Dinasztia: Istana Nurul Iman.
Trónörökös: Fia, Al-Muhtadee Billah koronaherceg.

 

Hassanalt  fiatal korában II. Erzsébet királnynő ütötte lovaggá, mivel Brunei 1984-ig brit protektorátus alatt volt. A szultán nem csak államfő, de a miniszterelnöki, a védelmi és pénzügy miniszteri posztokat is a magáénak tudja. Az olajbevételekből az állam biztosítja az ingyenes oktatást és orvosi ellátást az állampolgároknak, valamint az országban nincs személyi jövedelemadó.

Érdekesség, hogy a szultánnak 1932 darab autója van, köztük több száz Mercedes, Ferrari, Bentley; valamint több mint száz darab BMW-vel, Jaguárral, Porschéval és 20 darab Lamborghinivel rendelkezik.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Monarchiák a XX. században, Muszlim Testvériség

Világunk uralkodói I. rész - Az európai család

2012.01.22 19:02

Az alábbi cikkekben a ma fennálló európai monarchiák uralkodóiról tárnék fel egy-egy rövid ismertetést. A legtöbb uralkodóról bizton hallott már az Olvasó, mivel manapság a média valóságos "celebekként" kezeli a nagy dinaszták tagjait, akikről a legtöbbször olyan eseményeket közölnek, amelyek a minennapi életükkel kapcsolatosak. A magam részéről a történelem felől közelíteném meg személyüket, hogy honnan is származnak, az eredetükre kívánok rávilágítani az alábbi írásaimban.

Az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség

Uralkodó: II. Erzsébet (Elizabeth).
Született: 1926. április 21. Mayfair, Egyesült Királyság.
Uralkodik: 1952. február 6-tól.
Dinasztia: Windsor.
Trónörökös: Fia, Károly (Charles) Wales hercege.

Nagy-Britannia és Észak-Írország, valamint a Nemzetközösség országainak a királynője a Windsor-ház sarja. Ez a dinasztia hivatalosan 1917 óta regnál a brit szigetek felett, de valójában 1901 óta, mivel 1917-ben az I. világháború németellenes hangulata miatt a királyi család megváltoztatta korábbi németes hangzású nevét, a Szász-Koburg és Gotha nevet és az angolosabb Windsorra cserélte.

Az angol uralkodói család mégsem tagadhatja német gyökereit. A Szász-Koburg és Gotha ház egy német uralkodói ház, amivel a brit uralkodók Viktória királynő (ural: 1837-1901) és Albert herceg házasságával lépett kapcsolatba, ugyanis Albert az említett házból származott. De ugyan úgy Viktória királynő is német ősökre tekinthetett vissza, ő a német Hannover-ház brit képviselője volt, ami a XVIII. század elején került Nagy-Britannia trónjára.

Erzsébet a 30-as években találkozott először későbbi férjével Philip herceggel, akibe 13 évesen beleszeretett. Az akkor 18 éves Philip viszonozta a lány érzelmeit és 1947-ben egybe keltek, s azóta is házasok. Egy évre rá megszületett első gyermekük, a jelenlegi trónörökös Károly herceg, majd követte őt még három testvére: Anne, Adrew és Edward.

Erzsébet apja VI. György 1952-es halála után lett királynő, és az 1953-as koronázását a történelem során először a brit televízió élőben közvetítette. II. Erzsébet szemtanúja volt a hatalmas Brit Birodalom darabokra hullásának, az 1960-as, 1970-es években végbemenő dekolonizációs hullámnak köszönhetően, amikor az Egyesült Királyság elvesztette gyarmatbirodalmát és világhatalmi pozíciója alapjaiban kérdőjeleződött meg.

A brit politikai életbe az uralkodó a ceremoniális szerepén kívül nem igen avatkozik be, de nem hivatalosan ellenezte a Margaret Thatcher féle neokonzervatív politikát, míg a Tony Blair féle harmadik utas szocál-baloldali kormányzás már szimpatikusabb volt a királynőnek.

2011 májusában Erzsébet és férje ellátogatott Írországba, ahol 1911 óta nem járt brit uralkodó. A látogatás szimbolizálta a brit-ír kapcsolatok normalizálását.

II. Erzsébet 59 éve uralkodik, amivel a második leghosszabb ideje uralkodó királynő a brit történelemben, mivel Viktória királynő 63 évét még nem érte el, de négy év múlva kiderül, hogy születik e új rekord!

A Spanyol Királyság

Uralkodó: VI. Fülöp (Felipe VI).
Született: 1968. január 30. Madrid, Spanyolország.
Uralkodik: 2014. június 19-től.
Dinasztia: Bourbon.
Trónörökös: Lánya, Leonor, Asztúria hercegnője.

A Bourbon dinasztia Európa egyik leghíresebb uralkodóháza, nevük egybeforrt Franciaország, de a kora újkortól Spanyolország történetével is. Jelenleg Spanyolországban és Luxemburgban uralkodnak. A spanyol koronát nem épp zökkenőmentesen szerezték meg, trónigényük egész Európát háborúba taszította, ez volt a spanyol örökösödési háború (1700-1713). A háborút követően V. (Bourbon) Fülöp lehetett a spanyol király, azzal a kikötéssel, hogy Spanyolország sosem fog egyesülni Franciaországgal.

A Bourbonok ez idáig kétszer hagyták el a madridi trónt. Először 1808 és 1813 között, amikor Napoléon elfoglalta Spanyolországot és bátyját tette királlyá. Több mint száz évvel a Bourbon restauráció után, 1930-ban kikiáltották a köztársaságot, amely később a Franco diktatúrába torkollott. 1930 és 1975 között nem volt királya Spanyolországnak, de Franco halála után megtörtént az átmenet az alkotmányos monarchiába.

Fülöp 1968-ban a Franco-rezsim idején született. Hét évre rá apja, I. János Károly lett Spanyolország királya. Felsőfokú végzettségét jogból és külkapcsolatokból szerezte. Több nyelven beszél, anyanyelvén kívül katalánul, franciául, angolul és szerényen, de görögül is. Katonai kiképzése során elsajátította a harci helikopterek vezetését. A sport sem áll távol tőle, kiváló vitorlázó, az 1992-es barcelonai olimpián is részt vett.

Spanyol trónörökösként reprezentálnia kellett az államot, hivatalos ügyekben helyettesítenie a királyt és kapcsolatot tartania a kormányszervekkel. Számtalan külföldi látogatáson vett részt, a világ minden táján támogatva az Európai Unió és Spanyolország nemzetközi kulturális és gazdasági kapcsolatait. 2004-ben feleségül vette az elvált Letizia Ortiz Rocasolano, televíziós szerkesztőt. Két lányuk született, 2005-ben Leonor, 2007-ben Sofía.

2014. június 2-án apja bejelentette lemondását és június 19-én VI. Fülöp néven követte őt a trónon. A király a spanyol alkotmány védelmezője. Nem rendelkezik végrehajtói hatalommal, de támogathatja és tanácsaival láthatja el a kormányt.

VI. Fülöp nyugtalan időkben kezdhette meg uralkodását. A botrányok és korrupciós ügyek miatt a királyi család egyre népszerűtlenebb, emellett napirenden van Katalónia függetlenedése, amivel a spanyol állam egysége került veszélybe. Június végén a király Katalóniába látogatott és Gironában katalánul mondott beszédet, amivel a madridi kormány és a függetlenségiek közötti közvetítő szerepét öltötte magára.

A Norvég Királyság

Uralkodó: V. Harald.
Született: 1937. február 21. Skaugum, Norvégia.
Uralkodik: 1991. január 17-től.
Dinasztia: Glücksburg.
Trónörökös: Fia, Haakon koronaherceg.

A jelen norvég királyi ház múltja összefonódik a többi skandináv állam történetével. Norvégia évszázadokig más skandináv országok fennhatósága alatt állt. A XIV. század végétől az ún. Kalmari Unió egyesítette egész Skandináviát, amiből a XVI. században Svédország kilépett, míg Norvégia gyenge volt a függetlenséghez, így dán-norvég unió jött létre, 1814-ig. Mivel Dánia-Norvégia a napoléon-i háborúkból vesztesen szállt ki, a békében Dániának le kellett mondania norvég területeiről Svédország javára. Létrejött a svéd-norvég unió, egészen 1905-ig, amikor végre békésen elszakadt Norvégia Svédországtól.

A norvég parlament nem a svéd uralkodó háznak ajánlotta fel a koronát, hanem a Dániában trónon lévő háznak, így a Glücksburgok azóta uralkodnak Norvégiában. Érdekesség, hogy a jelen uralkodó, ti. V. Harald az első norvég uralkodó, 1370 óta, aki Norvégiában született. Az előző király, V. Olaf, aki V. Harald apja, Angliában született.

A Svéd Királyság

Uralkodó: XVI. Károly Gusztáv (Carl Gustaf).
Született: 1946. április 30. Haga Palota, Svédország.
Uralkodik: 1973. szeptember 15-től.
Dinasztia: Bernadotte.
Trónörökös: Lánya, Viktória koronahercegnő.

A XIX. század elején a svéd vezetés dilemma előtt állt, mivel a királynak nem volt gyermeke. A parlamentnek (Riksdag) új királyt kellett meghívnia a svéd trónra. Ám ebben az időben Napoléon uralta Európa jelentős részét és befolyása több független államra is kiterjedt. 1810-ben a britek kivételével, nem volt kihívója Franciaországnak. A Riksdag ezért úgy határozott, hogy kifejezve közeledési óhaját a francia császárnak, meghívták svéd uralkodónak a francia Bernadotte marshallt.

Bernadotte a svéd király halála után, 1818-tól kezdte meg uralkodását, mint XIV. Károly János. Ő alapította meg tehát a jelenleg is hatalmn levő svéd királyi házat, ami ezek szerint francia származású. Érdekesség, hogy mikor XIV. Károly János meghalt, akkor találták meg azt a tetoválást a mellkasán, amit még a Francia Forradalom idején tetováltatott magára, és ami így szólt: "Halál az uralkodókra!"

XVI. Károly Gusztáv magányosan töltötte gyermekkorát, a családjával szinte semmi féle kapcsolata nem volt, az udvari etikett szigorúsága nem volt tekintettel a gyermekek érzelmi szükségleteire. Károly, mint svéd királynak a legközismertebb szereplése, amikor minden évben megnyitja és vezeti a Nobel-díj kiosztó gálát.

A Dán Királyság

Uralkodó: II. Margit (Margrethe).
Született: 1940. április 16. Amalienborg Palota, Dánia.
Uralkodik: 1972. január 14-től.
Dinasztia: Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg.
Trónörökös: Fia, Frederik koronaherceg.

A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg elnevezés valójában a Glücksburg-ház teljes neve, ugyanazé a házé, ami Norvégiában uralkodik. Ez a dinasztia a néhai Oldenburg-ház örököse. Az Oldenburgok Európa szerte képviseltették magukat, szinte mindegyik királyi családban. Dániában a XV. század közepétől uralkodtak, 1863-ig, amikor az Oldenburgok dán ága kihalt, és a trónra a család egy oldalágából hívtak új királyt, ez az ág volt a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg, akik ma is a dán trón birtokosai.

Margit születésekor Dánia már egy hete német megszállás alatt volt. 1944-ig izlandi hercegnő is volt a fiatal lány, egészen a sziget függetlenségééig. Az izlandiak adták Margitnak a Thorhildur (Þórhildur) nevet, ami a harcot, küzdelmet szimbolizálta a megszállók ellen.

II. Margit az első nő uralkodó a dán történelemben. A dán politikai élettől távol marad, próbál objektív maradni, helyette a művészeteknek hódol, maga is rendszeresen fest, illusztrál, műveket fordít dánra és ruhákat is tervez. Igen kedveli a színekben gazdag, talán már csicsás ruhadarabokat.

Érdekesség még, hogy a királynő láncdohányos és mivel a dán parlament (Folketing) szigorúan szabályozza a publikus dohányzást, ezért 2006-ban az udvar közzé tette, hogy a királynő többé nem fog nyilvánosan dohányozni, ami amúgy mindennapos volt, hanem ezt a tevékenységet csak otthon fogja űzni.

A Holland Királyság

Uralkodó: Vilmos-Sándor (Willem-Alexander).
Született: 1967. április 27. Utrecht, Hollandia.
Uralkodik: 2013. április 30-tól.
Dinasztia: Orange-Nassau.
Trónörökös: Lánya, Katalin-Amália Orange hercegnője.


A Nassau és az Orange család meghatározó szerepet vállalt a XVI-XVII. századi holland szabadságharcban, amit Spanyolország ellen vívtak. Az említett két klán XVI. századi házasságából jött létre az Orange-Nassau dinasztia. Hollandia 1648-as függetlenségét követően továbbra is részt vettek a politikai életben, míg az 1795-ös francia invázió miatt a család emigrációra kényszerült. 1815-ben, Napoléon bukása után immár uralkodót is adtak Németalföldnek, s azóta folyamatosan uralkodnak Hollandiában.

Vilmos-Sándor 1967-ben, Utrechtben született, Beatrix Hollandia hercegnőjének első gyermekeként. Keresztanyja II. Margit dán királynő. Tanulmányai nagy részét Hollandiában végezte, de Wales-ben is tanult két évig. Édesanyja 1980-as trónra lépésétől a Holland Királyság trónörököse lett, 1985-től, vagyis 18 éves korától kezdve pedig az Államtanácsnak, a holland kormány tanácsadó szervének lett tagja.

1985-1987 között katonai szolgálatát töltötte a haditengerészetnél, s 1987 után tartalékos katonatiszt maradt, egészen a 2013-as királlyá koronázásáig. Uralkodói pozíciója elfoglalása miatt ki kellett lépnie a hadsereg kötelékeiből, mivel a holland alkotmány nem teszi lehetővé, hogy az államfő hivatásos katona legyen. A hadseregből való 1987-es távozását követően a Leideni Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait és 1993-ban történelemből diplomázott. A holland nyelv mellett angolul, spanyolul és németül is beszél.

2002-ben megházasodott, felesége az argentin származású Máxima Zorreguieta Cerruti. Házasságából három lánya született: Katalin-Amália, Alexia és Ariana. Vilmos-Sándor szenvedélyei közé tartozik a repülés, a futás és a korcsolyázás. Érdeklődéssel tekint a vízkezelési témák felé, s több nemzetközi vízügyi szerv tagja.

2013. február 28-án anyja Beatrix királynő, aki az államügyeket egy új generáció kezébe kívánta helyezni, bejelentette lemondását fia javára. Április 30-án a királynő leköszönt és Vilmos-Sándort Hollandia királyává koronázták.

A Belga Királyság

Uralkodó: Fülöp (Philippe/Filip).
Született: 1960. április 15. Brüsszel, Belgium.
Uralkodik: 2013. július 21-től.
Dinasztia: Szász-Koburg és Gotha (Belgiumi).
Trónörökös: Lánya, Elisabeth, Brabant grófnője.

A belga királyi dinasztia eredetileg a Szász-Koburg és Gotha család, kik közeli rokonai a brit Windsoroknak. A belga királyi udvar, hasonló okokra hivatkozva, mint brit rokonaik, az I. világháború alatt megváltoztatták a németes hangzású dinasztianevüket és attól kezdve beszélhetünk Belgiumi dinasztiáról.

Fülöp katonai oktatásban részesült és 20 évesen hadnagyi rangot szerzett. Felsőfokú tanulmányait politológiából végezte Oxfordban és az amerikai Stanford Egyetemen. E mellett ejtőernyős és kommandós kiképzésben is részesült, 1989-ben ezredesi rangot kapott. Az elkövetkezendő években sem hanyagolta el a hadseregbeli karrierjét, s 2001-ben a szárazföldi és légierő vezérőrnagya, míg a haditengerészet ellentengernagya lett.

1999-ben kötött házasságot Mathilde d'Udekem d'Acoz-val (Matild hercegné), aki négy gyermeket szült Fülöpnek: Elisabeth, Gabriel, Emmanuel és Eléonore.

Fülöp apja, II. Albert király 2013. július 3-án jelentette be, hogy lemond a trónról fia javára. Formálisan ez július 21-én történt meg, amikortól Fülöp Belgium királya lett. A királyi udvar azóta szakított a fiúági öröklési renddel és bevezette a nőági öröklést, vagyis nemtől függetlenül az elsőszülött örökli a koronát.

A Luxemburgi Nagyhercegség

Uralkodó: Henri.
Született: 1955. április 16. Betzdorf Kastély, Luxemburg.
Uralkodik: 2000. október 7-től.
Dinasztia: Bourbon-Párma.
Trónörökös: Fia, Guillaume Luxemburg örökös nagyhercege.

A Bourbon-Párma dinasztia 1964 óta van hatalmon Luxemburgban, egy házasság révén kerültek a luxemburgi trónra, mivel Charlotte luxemburgi nagyhercegnő (Henri nagyanyja) ebből a családból választott férjet. Ez a ház eredetileg a francia Bourbonoktól származik, akik Pármában uralkodtak a XIX. század közepéig, ami után elvesztették hatalmukat, míg 100 év múlva egy másik (jelen) országban újra a trónra kerülhettek.

Henri politológus végzettségű nagyherceg, s még diákévei alatt találkozott későbbi feleségével, María Teresa Batistával, aki szintén politológus hallgató volt. 1981-ben keltek egybe. Az uralkodói pár fő prioritása az ország képviselete a nemzetközi kapcsolatokban.

Az Andorrai Hercegség

Uralkodó: Joan Enric Vives Sicília és Emmanuel Macron.
Született: 1949. július 24. Barcelona, Spanyolország / 1977. december 21. Amiens, Franciaország.
Uralkodik: 2003. május 12. / 2017. május 14.

Andorra államformája parlamentáris társ-hercegség, mely kialakulása a X. századra nyúlik vissza, amikor Andorra területét II. (Kopasz) Károly német-római császár az urgell-i gróf földbirtokává tette. A grófi család később az urgell-i egyházmegyének adományozta a területet. A XI. században az urgell-i püspök a szomszédos földesuraktól tartva egy katalán nemes védelme alá helyezte hercegségét, mígnem 1278-ban szerződésben megerősítették az urgell-i püspök és Foix grófja Andorra feletti megosztott uralmát, mely révén mindkét társ-hercegi cím örökletessé vált. Háromszáz évvel később, 1589-ben Henrik, Navarra királya és Foix grófja Franciaország uralkodója lett, 1607-ben pedig szentesítette, hogy Andorra egyik társ-hercege a mindenkori francia államfő lesz.

Andorra uralkodói pozíciója a mai napig megosztott a mindenkori urgell-i püspök és a francia államfő között. A monarchia egy speciális változatával kerülünk tehát szembe, nem csak a társ-hercegi cím az érdekes, hanem, az a páratlan helyzet is, hogy a francia köztársasági államformából adódóan egy személy demokratikus választások útján kerülhet trónra. Probléma viszont, hogy nem az andorraiak választják meg saját uralkodójukat, hanem egy másik nemzet állampolgárai.

A társ-hercegek nem rendelkeznek végrehajtói hatalommal, szűkebb jogosultságaik az andorrai parlament által elfogadott törvények hitelesítésére terjed ki, valamint a miniszterelnök javaslatára feloszlathatják a parlamentet és új választást írhatnak ki.

2003 óta Joan Enric Vives Sicília, Urgell püspöke Andorra egyik társ-hercege, uralmát azóta négy francia államfővel osztotta meg, 2017. május 14-e óta Emmanuel Macron elnökkel.

A Monacói Hercegség

Uralkodó: II. Albert.
Született: 1958. március 14. Hercegi Palota, Monaco.
Uralkodik: 2005. április 6-tól.
Dinasztia: Grimaldi.
Trónörökös: Nővére, Caroline Hannover hercegnője.

A Grimaldi család Genovából származik, még a távoli XII. században emelkedtek fel. A Ligur-tenger partvidékén voltak érdekeltségeik, a hatalmi harcokba is bekapcsolódott a család. A XIV. század végén kihasználva Genova háborús helyzetét, a Grimaldik Monacót saját birtokukban vették és a XVIII. század közepéig uralkodtak a város felett.

A Grimaldi hercegek férfi ága kétszer szakadt meg, először 1731-ben, amikor egy Grimaldi hercegnő férje, egy francia nemes örökölte trónt, aki felvette a Grimaldi nevet, ezzel biztosítva a dinasztikus folytonosságot. Ugyanez a történet járszódott le 1949-ben, mikor szintén Grimaldi hercegnő férje örökölt és változatott nevet. Így gyakorlatilag a mai napig a Grimaldik uralkodnak Monacóban, ezzel az egyik legrégebbi uralkodó ház Európában.

II. Albert politológus végzettsége ellenére a sport vált igazi szenvedélyévé, fiatalabb éveiben olimpiai versenyeken is részt vett. Ő az első és egyetlen államfő, aki járt az Északi Sarkon (Pólus). Mint uralkodó elkötelezettje lett a természetvédelemnek és 2006-ban megalapította a Monacói II. Albert Herceg Alapítványt, ami támogatja a klímaváltozás elleni küzdelmet, a megújuló energiaforrások fejlesztését, a biodiverzitás megmentését, a tiszta vízhez jutást és a sivatagosodás meggátlását.

A Liechtenstein-i Hercegség

Uralkodó: II. Hans-Adam.
Született: 1945. február 14. Zürich, Svájc.
Uralkodik: 1989. november 13-tól.
Dinasztia: Liechtenstein.
Trónörökös: Fia, Alois Liechtenstein örökös hercege.

A Liechtenstein család a középkortól kezdve birtokolt több földet német, majd osztrák területeken és a család a Habsburg uralkodókkal is szoros kapcsolatban állt. A XVIII. század elején jutottak azonban a hercegi címhez, amit VI. Károly német-római császár adományozott a familiának és hatalmuk a jelenlegi országukra terjedt ki, amivel Liechtenstein a Német-római Birodalom egy újabb tagállamává vált. Uralmuk azóta is szakadatlan, s Európa egyik legrégebbi uralkodó házává váltak.

II. Hans-Adam herceg az LGT (The Liechtenstein Global Trust) Bankcsoport tulajdonosa. A herceg és a család össz vagyona megközelítőleg 12 milliárd dollár, amivel a herceg a világ egyik leggazdagabb államfője és Európa leggazdagabb uralkodója. Hatalmas műveszeti műkincs gyűjteménnyel is rendelkezik, amit Bécsben lehet megtekinteni a Lichtenstein Múzeumban.

A Vatikán

Uralkodó: Ferenc (Franciscus).
Született: 1936. december 17. Buanos Aires, Argentína.
Uralkodik: 2013. március 13.

A katolikus pápa Róma püspöke és a világ katolikusainak a vezetője, valamint a Pápai Állam, a Vatikán uralkodója. A pápa halála vagy lemondása után konklávét (con clave: kulcsra zárva) hívnak össze, amelyen a Vatikánban tartózkodó legalább 80 bíboros vesz részt. A bíborosok feladata, hogy maguk közül megválasszák az új pápát. Minden felszentelt katolikus bíboros választó és választható (aktív és passzív választójog). A konklávét a Sixtus-kápolnában tartják, ahol titkos szavazással, kétharmados többséggel választanak pápát. Ha nem kap senki kétharmadot, akkor fekete füsttel jelzik a külvilág felé az eredménytelenséget. Abban az esetben viszont, ha valaki elérte a kétharmados többséget, a fehér füst felszállása szimbolizálja az új pápa megválasztását.

Jorge Mario Bergoglio Buenos Airesben olasz szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1936-ban. Fiatalon vegyésztechnikusként dolgozott, de huszonévesen papneveldébe került a jezsuitákhoz, s 1969-ben szentelték pappá.  

1973-1979 között az argentin jezsuiták tartományfőnöki tisztségét töltötte be, majd az 1980-as években az oktatásban helyezkedett el. 1992-ben püspökké szentelését követően Buenos Aires segédpüspöke lett, amíg 1997-ben az argentin főváros koadjutor érsekének jelölték, vagyis az érsek halálakor ő jogosult a tisztségre, amit 1998-ban be is töltött. 2001-ben II. János Pál pápa bíborossá szentelte Bergoglio-t.

Bergoglio bíboros alázatos és egyszerű életvitelével tisztelet vívott ki magának. Visszafogott lakásban élt, a tömegközlekedést használta és saját magára főzött. 2005-ben, II. János Pál halála után, ő is esélyes volt a pápai trónra, de helyette Ratzinger bíboros került megválasztásra, aki, mint XVI. Benedek pápa 2013 februárjában megdöbbenést keltve lemondott tisztségéről. Egy hónapra rá, március 13-án az összehívott konklávén Jorge Mario Bergoglio-t választották utódjául.

Az új katolikus egyházfő Assisi Szent Ferenc után - aki többek között a szegények iránti jótéteményei által lett ismertté - választotta uralkodói címének a Ferenc nevet. A pápa elmondása szerint megválasztása pillanatában a brazil bíboros átölelte és a fülébe suttogta, hogy „Ne feledd a szegényeket!” Ekkor jutott eszébe Szent Ferenc és döntött e név mellett.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Monarchiák a XX. században

Monarchiák a XXI. században

2012.01.18 18:00

Manapság a demokráciának, mint fogalomnak nagy súlya van. Napi szinten találkozunk vele, legtöbbször megkérdőjelezett formában: nem demokratikus intézményrendszer, demokrácia hiánya (deficitje) pédául. Ebben az órában is hasonló kritika éri Magyarországot, ahol a demokratikus normák folyamatos csökkenését tapasztalják, ugyanúgy az események belső szemlélői, mint a nemzetközi közösség bizonyos tagja.

Mielőtt ebbe a demokrácia elméleti problémába és a jelen magyar politikai helyzetbe mélyebben is belefolynánk inkább egy másik témát karolnék fel, mégpedig, hogy vajon letűntek e már a történelem nagy dinasztiái és uralkodói, s valóban a demokráciák kora köszöntött be? Mégis hány mai ország élén állnak jelen pillanatban is fejedelmek, királyok és császárok?

A válasz meglepő lehet, de a jelenlegi szuverén államok csaknem 30%-ának élén uralkodók állnak. A legtöbb közölük természtesen demokratikus alapokon nyugvó monarchiák, vagyis parlamentáris demokráciák vagy alkotmányos monarchiák. Ezek esetében az uralkodó szerepe csak protokolláris, egy szimbólum, ténylegesen nem gyakorolja a végrehajtói hatalmat. De máshol sokkal tradicionálisabb jogokkal rendelkeznek az uralkodók, jellemzően az arab világ monarchikus országaiban.

Az európai monarchiák:

A vörössel jelzett európai országok monarchikus berendezkedésűek, többnyire alkotmányos monarchiák (Norvégia, Svédország, Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Andorra). Szintén alkotmányos keretek között, de már többlet hatalommal rendelkezik az uralkodó Monacóban és Liechtensein-ban. Valamint Európa legabszolutisztikusabb állama a Vatikán.

A Nemzetközösség:

16 nemzetközösségi állam fogadta el a brit uralkodót saját uralkodójának is, köztük Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Jamaica, Pápua-Új-Guine és számos karibi és óceániai szigetország. Ez a volt gyarmati, majd domíniumi státuszukból maradt meg, a Nemzetközösségen kívül az uralkodó személye kapcsolja ezen államokat az Egyesült Királysághoz. Szintén protokolláris szerepe van az uralkodónak, az államfő pozícióját birtokolja, de az országok demokratikusan működnek.

Az iszlám monarchiák:

Az iszlám monarchiák Észak-Afrikától egészen Ázsiáig megtalálhatóak, de többségük az Arab-félszigetre koncentrálódik, amint a térképen is látható. Afrikában Marokkó képviseli az iszlám monarchia típúsát; a Közel-Keleten Jordánia, Szaúd-Arábia, Omán, az Egyesült Arab Emirátusok, Katar, Bahrein és Kuvait; Ázsiában Malajzia és Brunei a képviselői. Jellemzőjük az abszolutisztikus kormányzás, vagyis az uralkodói hatalom nagyon erős, bár néhány ilyen országban bevezettek alkotmányokat, de ez nem hasonlít az európai típusú alkotmányos monarchiákra még.

Az ázsiai monarchiák:

Kelet-Ázsiában található a fentebb említett Malajzia és Brunei, mint iszlám monarchiák, de rajtuk kívül alkotmányos monarchiák sora is adott: Bhutan, Thaiföld, Kambodzsa és talán a legismertebb: Japán. Utóbbaik berendezkedése már megfelel az európai alkotmányos monarchiák feltételeinek. Érdekesség, hogy itt található jelenleg az egyetlen császárság a világon, ez pedig Japán.

Egyéb monarchiák:

Afrika déli vidékén két apró monarchia fekszik: Szváziföld és Leshoto, valamint Óceánia szívében Tonga. Utóbbi kettő alkotmányos keretek között működik, míg Szváziföldön az abszolutizmus maradt meg. Mellesleg mind a három keresztény állam, így Szváziföld noha abszolutisztikus állam, távol áll az iszlám monarchiáktól.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Világunk uralkodói - Az európai család, Az iszlám fejedelmek, Vegyes házak

<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5