Az avarok története

2013.02.15 18:54

Az avar nép eredete:

Mint oly sok történelmi népé, az avarok eredete is homályába vész, ezért jószerével csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A kutatók szerint az avarok valahonnan Közép-Ázsiából származhattak, ahol az Ókorban több helyi törzs összeolvadásából jött létre az avarok népe. Belső-ázsiai vándorlásaik során kapcsolatba kerültek a türk (török) ogurokkal, hunokkal, valamint iráni népekkel, mely törzsek mindegyike valamilyen hatással bírtak az avar nyelvre, kultúrára vagy magára a társadalmukra.

A VI. században Menander Protector, bizánci történész készített feljegyzéseket az avarokról, aki szerint a nyelvük igen hasonlatos a hunok nyelvéhez. Ha ennek a kijelentésnek hitelt adunk, és feltételezzük, hogy az avarok nyelve a hun egyik válfaja, akkor nyelvészeti értelemben az avarok ahhoz az ogur népcsoporthoz tartoztak, amelyhez a hunok is, tehát rokonnépek. Azonban a szakértők nem egységesek ebben a kérdésben, egy másik vélemény szerint az avarok egy iráni eredetű népcsoport lehetett, míg egy harmadik nézet szerint, ami a régészeti kutatásokra alapoz, amelyek során mongol koponyákra leltek az avar sírokban, arra enged következtetni, hogy az avarok vezetőrétege mongol származásúak lehettek. Ezt a feltételezést viszont a legtöbben vitatják.

A fentiek alapján világossá válik, hogy az avarok ténylegesen beszélt nyelvét nehéz meghatározni, de a legelfogadottabb feltételezés alapján a türk nyelvcsaládba tartozó ogur nyelv egy változatát beszélhették. Egyes vélemények szerint, amit Florin Curta történész is hangoztat, a szláv keveredés hatására az avarok nyelve visszaszorult és idővel a szláv lett a domináns nyelv az avarok körében is.

A Göktürk Birodalom legnagyobb kiterjedése Ázsiában. A piros választóvonal a nyugati és keleti göktürkök határát jelzi.

A VI. században a göktürkök birodalmat hoztak létre Belső-Ázsiában. Feljegyzések szerint a meghódított népcsoportokat (így az avarokat is) rabszolgasorba hajtották. Az elnyomott népek igyekeztek megszabadulni a göktürk igától, messze elmenekülni, s többen Nyugat felé vették az irányt. Walter Pohl osztrák történész szerint az ’avar’ megnevezés nem egyetlen kifejezett népre vonatkozott, hanem inkább az avar „szövetségben” élők elnevezésére utalhatott, akik pedig vegyes etnikumúak voltak. Az avar szövetség pedig nem egy modern értelemben vett államalakulat volt, inkább egy nomád törzsszövetség, ami etnikailag nem egységes, homogén, hanem igen szétszabdalt, vagyis heterogén, de a szövetséghez való tartozást az ’avar’ elnevezéssel jelezték, ami egy idő után presztízsértékűvé vált.

Az avar társadalom:

Az avarok a VI. század közepén jelentek meg Közép-Európában, ahol a Kárpát-medencében telepedtek le. Itt kapcsolatba kerültek a szlávokkal, akikkel való keveredésük azonnal elkezdődött. Egyes szerzők szerint a szláv nyelv volt a közvetítő az avarok és a többi törzs között. Az antropológiai kutatások megállapították, hogy az avarok között jelentős hányadú volt a mongoloid embertípus, de ahogy egyre beljebb hatoltak Európába és a Kárpát-medencében ez az arány csökkenésnek indult és erősödött az europid hatás, ami igazolhatóan a VII. században vált dominánssá. Ezt a feltételezést igyekszik alátámasztani Fóthi Erzsébet történeti antropológus és Lipták Pál antropológus kutatásai.

Az avar társadalomszerkezet hierarchizált volt. A legfőbb tisztség a kagán volt, aki udvarába tartozott a nomád nemesség, az arisztokrácia. A kagán hatalma azonban nem volt korlátlan, az ún. „elit harcosok” voltak a legfontosabb korlátozói. Az avar hadseregben különböző népcsoportok teljesítettek szolgálatot, úgy mint a szlávok, a gepidák vagy a bolgárok. A függésben lévő ún. kliens-törzseket, többségében szlávokat, gyakran arra használtak, hogy a harcokban elterelő hadműveleteket bonyolítsanak le, vagy épp a birodalom nyugati végeit védelmezzék a veszedelmes frankokkal szemben. Ugyanakkor az avarok a környező szláv és bolgár birodalmakkal sokáig szövetségben álltak, egy másik fenyegető ellenféllel szemben, Bizánccal.

1971-ben a közép-magyarországi Kunbábonyban feltárt avar kagán sírjából származó műemlékek. Ezen emlékek alapján leszögezhető, hogy az avarok magas szintű ötvös- és zománcművességgel bírtak.

Az avarok kezdetben elkülönülten éltek a többi Kárpát-medencebeli népektől, kivéve a szláv és germán nőket, akiket előszeretettel vettek el az avar férfiak. Ennek köszönhetően a szláv és germán népek idővel betagozódtak az avar társadalomba, amivel kulturálisan is hatottak az avarokra, ugyanakkor Bizánc külsőleg hatott az avar kultúrára. A VII. századra már egy kevert avar-szláv népesség alakulhatott ki, ami feltételezi a jó viszonyt a két nép paraszti rétegei között, valamint valószínűsíthető, hogy a szlávok közül a szerencsésebbek felemelkedhettek az avar arisztokráciába, tehát a népek közötti különbségek nem szabtak gátat a társadalmi mobilitásnak.

Az Avar Kaganátus története:

Az avarok megjelenése Európában 557 körülre datálható. Hogy merről érkeztek az vitatott. Mint fentebb már volt róla szó, valahonnan Belső-Ázsiából származhattak. 557-ben azonban minden bizonnyal már a Kaukázusban állomásoztak, ahonnan kapcsolatba léptek Bizánccal, s Konstantinápoly szolgálatában leverték a lázadó bizánci méltóságokat, jókora fizetségért cserébe. Az évek során azonban egyre nyugatabbra vonultak, a Duna felé. Megpróbálkoztak Északra is terjeszkedni, Germánia irányába, de a frankokat nem tudták legyőzni, ezért ez a tervük meghiúsult.

Az északi kaland után délre fordultak, korábbi alkalmazójuk, Bizánc ellen, s a Balkánon a mai Bulgária területét szemelték ki maguknak szálláshelyül. Bizánc ezt nem tolerálta és felvette a kapcsolatot a rettegett göktürkökkel, az avarok tőlük tartottak a legjobban, ami elegendő nyomást jelentett számukra, hogy visszahúzódjanak a Duna északi partjaira. Így esett a végső választás a Kárpát-medencére, ami nem csak termékeny földben volt gazdag, de a hegyláncolat természetes védelmet is biztosított számukra, viszont többen közülük a Nyugat-Balkánon maradtak, mint azt számos régészeti emlék is hivatott bizonyítani.

Az Avar Birodalom kezdetben a Fekete-tengertől az Alpokig terjedt, de törzsterületük a Kárpát-medencében volt.

A Kárpát-medence birtokba vétele egy problémába ütközött, mivel akkoriban a gepidák uralták a vidéket. Az avarok felvették a kapcsolatot a longobárdokkal, a gepidák nyugati ellenségeivel és együttes erővel romba döntötték a Gepida Birodalmat. Az avarok elfoglalták a Kárpát-medencét, a longobárdok pedig Észak-Itáliát. Az avarok jól ráéreztek a népek manipulációjának ízére, amivel a barbár törzseket könnyen egymás ellen tudták fordítani, úgy, hogy a konfliktusból hasznot húzzanak. Első ilyen tettükkel gazdag földek birtokába jutottak a Kárpátok mögött (a gepidákról és a fenti eseményekről bővebben itt olvashatsz).

A VI. század végén Bizánc újra az avarok segítségét kérte, hogy a Fekete-tenger nyugati partvidékeiről kiűzzék a betörő protoszláv törzseket. Az avarok teljesítettek a feladatot, kiverték a protoszlávokat, újra lekötelezve ezzel Konstantinápolyt. Az Avar Kaganátus stabilizálta pozícióját Közép-Európában, ahol a kevert népesség együttélése valósult meg. A Kárpát-medencében az avarokon kívül (akik szintén nem tekinthetők egységes népnek) protoszlávok, protobolgárok és germánok is nagy számmal fordultak elő.

Kunbábonyi avar övcsat.

Bizánc és a Kaganátus között különleges kapcsolat bontakozott ki. I. (Nagy) Justinianos bizánci császár (ural. 527-565) vállalkozása, hogy visszaállítsa a Római Birodalmat, amiért hódításba kezdett Nyugat felé, kimerítette a birodalom kincstárát. A császár utódai nehezen tudták fenntartani uralmukat a meggyengült hadseregük miatt. A birodalom sebezhetősége miatt a szomszédos népeknek éves járadékot fizettek, hogy ezzel vásárolják meg a bizánci területek biztonságát, így az avarok is jelentős juttatásokat kaptak Konstantinápolytól.  Amikor viszont fizetésképtelenség miatt elmaradtak a kifizetések az avarok be-betörtek Bizánc balkáni területeire, hogy fosztogatással pótolják a meg nem kapott jövedelmeiket.

A VII. század elején, az Al-Duna vonalán, ami a határt képezte Bizánc és az avar területek között, több éves harcok bontakoztak ki. Az avarok behatoltak a bizánci területekre, a mai Belgrád környékére, de a bizánciak visszaszorították őket területeikre. Bizáncot azonban váratlan támadás érte Keletről, a perzsák részéről, amivel két tűz közé szorult. Ez az esemény az avaroknak kedvezett, akik összefogva a perzsákkal 626-ban Konstantinápolyt is megostromolták, de nem sikerült bevenniük a várost. Ez egy nagyszabású, de annál nagyobb veszteségekkel járó hadjárat volt, ami megroppantotta az avarok katonai hatalmát. Ráadásul északkeleten új fenyegetés bontakozott ki 623-tól: Szamo Birodalma, ami egyesítette a nyugati szláv törzsek többségét, és akik az avarok területeire törtek, elfoglalva számos északkelti avar részeket.

Moldovita kolostor külső falán lévő freskó Romániában. A freskót Suceavai Toma festette 1537-ben és Konstantinápoly ostromát ábrázolja, a 626-os és 1453-as ostromra egyaránt utalva.

Párhuzamosan Szamo északi felbukkanásával 628-ban Keleten is egy nagyhatalom emelkedett fel: a porotbolgárok birodalma Magna Bulgaria (Nagy-Bulgária). A bolgárok törzsterülete a Krím térségében feküdt, a Fekete-tenger északi partjainál. Kubrat bolgár kán (ural. 632-665) agresszív külpolitikája meghirdette a Kárpát-medence elfoglalását, amire indokul szolgált a protobolgárok két törzsszövetsége között kirobbanó polgárháború. A kutrigurok törzse az Avar Birodalom területén élt és nem kívántak a Kubrat kán vezette Bulgáriához csatlakozni, aki az utrigur-bolgárokat képviselte. Az avarok a 631-632-es polgárháborúban a kutrigur-bolgárokat támogatták, de a harcokban végül alulmaradtak. Az Avar Birodalmat az utrigur-bolgárok elfoglalták, amivel egyesítették a két bolgár törzsszövetséget és létrehozták Patria Onoguriát (Onogurok hazája).

Szamo szláv fejedelem halála után, ami 658 vagy 659-ben következett be, a birodalma minden bizonnyal darabjaira hullott, aminek köszönhetően az avarok, ill. onogurok visszahódíthatták korábban elvesztett északi területeiket a Kárpátokban. A szláv-avar együttélés elmélyülése fokozódott ebben a korban, ami a népek nagyarányú keveredésével járt, s a későbbi Felvidék területe már ekkor tisztán szláv lakosságú birodalomrésznek számított.

632-677 között az avarok tehát onogur (bolgár) uralom alatt éltek. A bolgár törzsek azonban idővel szétforgácsolódtak Kelet-Európa síkságain, a Volga és a Duna közötti területeken. A kazárok agresszív terjeszkedése Keleten pedig meggyengítette a bolgárok dominanciáját. 677-ben egy avar törzs lett Onoguria örököse, amivel visszaállt az avar uralom a Kárpát-medencében.

Az Avar Birodalom kiterjedése a 677-es felszabadulás után.

A XIV. századi Képes Krónika (Chronicon Pictum) szerint 677-ben magyar etnikumok jelentek meg a Kárpát-medencében (griffes-indás kultúra), ami jelenségre az 1970-es években kidolgozott kettős honfoglalás elmélete (László Gyula) támaszkodott. Míg többek régészeti leletekkel kívánják alátámasztani a magyarok jelenlétét, addig mások szerint az említett törzsek valójában onogurok voltak. Makkai László és Móczy András archeológusok szerint az új művészeti elemek az avar-onogur kultúra belső fejlődésének eredményei csupán, és nem magyar népművészeti hatásra vezethetők vissza. A kérdés tekintetében nincs konszenzus, a kutatókat máig megosztja a kérdés, de mindenesetre leszögezhető, hogy az avar népművészeti tárgyak díszítésében tapasztalható változás bizonyított. Hogy ez a változás az új (magyar) etnikum, vagy az avar-onogur belső kulturális fejlődés hatására ment e végbe, kérdéses.

Az avar restauráció után a bolgárok különböző törzsei kivándoroltak a Kárpát-medencéből és birodalmakat alapítottak a Balkánon, ami pedig a régió területi átrendeződésével járt a VII. század végén. Bizánc elvesztette balkáni területeit, ahol szláv államok jöttek létre, az avarok pedig végleg a Kárpátok mögé szorultak, elveszítvén Havasalföldet, Moldovát és a Fekete-tengeri partvidéket. A Kárpát-medencétől Északra, Szamo birodalmának felbomlását követően, szintén szláv államok jöttek létre.

A nagyszentmiklósi 2. számú korsó két oldala. Az elsőn egy avar lovas, vagy "győztes fejedelem"; a második képen egy mitikus madár általi égberagadás jelenete.

Az avar hatalom a VIII. században fokozatosan vesztett erejéből és tekintélyéből, s a térség meghatározó nagyhatalmából egy gyenge törzsszövetséggé süllyedt le. Ezzel párhuzamosan Nyugat-Európában a frankok a Karoling-dinasztia alatt egyesítették területeiket és hatalmas birodalmat építettek fel, ami Kelet felé kezdett terjeszkedni. A frank expanzió nem csak területi hódításokat jelentett immár, hanem keresztes hadjárat is volt egyben, amivel a kereszténységre térítették az elfoglalt területek pogány lakosságát. Elfoglalták Észak-Itáliát, majd a Duna mentén hódítottak, amikor 790-ben Pannónia határához értek, az avarok nyugati végeihez. Charlemagne (Nagy Károly) a frankok királya (ural. 768-814) vezette a hadjáratot a pannon alföldre, ami vállalkozásában a horvátok segédkeztek. A frank-horvát egyesült seregek támadásai könnyedén elsöpörték az avar hadsereget és 791-ben az avarok feladták Pannóniát, ami a Frank Birodalom része lett.

796-ban Nagy Károly fia, Pipin itáliai király (ural. 781-810) végső vereséget mért az avarokra, a nyugati avar területeket a Duna vonaláig foglalta el (Dunántúl) és ott megszervezte a Pannóniai Őrgrófságot, a Frank Birodalom legkeletibb tartományát. Az avarok viszont még tartották magukat a Duna-Tisza közében és a Tiszántúlon. A Pannóniában maradt avarokat a frankok keresztény hitre térítették és beolvasztották őket a társadalmukba.

A IX. század elején az avarokra újabb megpróbáltatások vártak, de ez úttal Délkelet felől érkezett a támadás, ahol a Bolgár Birodalom fénykorát élte és terjeszkedésbe kezdett Északra. 804-ben a bolgár hadak legyőzték az avarokat és elfoglalták a még megmaradt területeiket a Kárpát-medencében.

Az első Bolgár Birodalom legnagyobb kiterjedése Krum kán (ural. 803-814) uralkodásakor.

A VIII-IX. század fordulóján megindult frank, majd bolgár hódítások nyomására az Avar Birodalom összeomlott. Az avar megnevezés és etnikum alig egy emberöltővel később eltűnt a történelem színteréről, ami gyors felszívódás a kevert népességének is köszönhető. Azonban örökül hagyta a térségben a türk-szláv kétnyelvűséget, amit azok a népek beszéltek, akikkel majd a IX. század végén a Kárpát-medencébe érkező magyarok fognak találkozni.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Vandálok, Székelyföld története I. rész, II. rész, III. rész, Attila fiai

Téma: Az avarok

Re:Re:Helytelen képaláírás

Dátum: 2021.05.17 | Feladó: Huszár

A turul Kézai Simonhoz kapcsolható. Ő írta azt, hogy Attila pajzsán egy koronás madár volt, ami a magyar fejedelmek pajzsán is megvolt egészen Gézáig és ennek a madárnak a neve turul volt. Ezzel csak az a baj, hogy sem a hunok, sem a magyarok nem hordtak pajzsot és így a fejedelmeik sem bújtak pajzs mögé a csatatéren. Egyetlen hun vagy magyar sírban sem találtak pajzsot vagy pajzs alkatrészeket. A könnyűlovas íjászoknak a pajzs csak egy nyűg lett volna, de ezt Kézai már nem tudta.

göktürkök

Dátum: 2013.02.19 | Feladó: Berki Erika

A következő témában lehetne egy kicsit a göktürkökről is írni, mert őket nem is ismertem:((

Re:göktürkök

Dátum: 2013.02.20 | Feladó: Vlaston

A göktürkök közép- és belső-ázsiai ótörökök voltak. Mai török nyelven a 'gök' jelentése: Ég. Ezért a göktürköket nevezik égi vagy kék türköknek is.
Elöljáróban ennyit. :)

<< 1 | 2

Új hozzászólás hozzáadása