Monarchiák a XXI. században

Manapság a demokráciának, mint fogalomnak nagy súlya van. Napi szinten találkozunk vele, legtöbbször megkérdőjelezett formában: nem demokratikus intézményrendszer, demokrácia hiánya (deficitje) pédául. Ebben az órában is hasonló kritika éri Magyarországot, ahol a demokratikus normák folyamatos csökkenését tapasztalják, ugyanúgy az események belső szemlélői, mint a nemzetközi közösség bizonyos tagja.

Mielőtt ebbe a demokrácia elméleti problémába és a jelen magyar politikai helyzetbe mélyebben is belefolynánk inkább egy másik témát karolnék fel, mégpedig, hogy vajon letűntek e már a történelem nagy dinasztiái és uralkodói, s valóban a demokráciák kora köszöntött be? Mégis hány mai ország élén állnak jelen pillanatban is fejedelmek, királyok és császárok?

A válasz meglepő lehet, de a jelenlegi szuverén államok csaknem 30%-ának élén uralkodók állnak. A legtöbb közölük természtesen demokratikus alapokon nyugvó monarchiák, vagyis parlamentáris demokráciák vagy alkotmányos monarchiák. Ezek esetében az uralkodó szerepe csak protokolláris, egy szimbólum, ténylegesen nem gyakorolja a végrehajtói hatalmat. De máshol sokkal tradicionálisabb jogokkal rendelkeznek az uralkodók, jellemzően az arab világ monarchikus országaiban.

Az európai monarchiák:

A vörössel jelzett európai országok monarchikus berendezkedésűek, többnyire alkotmányos monarchiák (Norvégia, Svédország, Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Andorra). Szintén alkotmányos keretek között, de már többlet hatalommal rendelkezik az uralkodó Monacóban és Liechtensein-ban. Valamint Európa legabszolutisztikusabb állama a Vatikán.

A Nemzetközösség:

16 nemzetközösségi állam fogadta el a brit uralkodót saját uralkodójának is, köztük Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Jamaica, Pápua-Új-Guine és számos karibi és óceániai szigetország. Ez a volt gyarmati, majd domíniumi státuszukból maradt meg, a Nemzetközösségen kívül az uralkodó személye kapcsolja ezen államokat az Egyesült Királysághoz. Szintén protokolláris szerepe van az uralkodónak, az államfő pozícióját birtokolja, de az országok demokratikusan működnek.

Az iszlám monarchiák:

Az iszlám monarchiák Észak-Afrikától egészen Ázsiáig megtalálhatóak, de többségük az Arab-félszigetre koncentrálódik, amint a térképen is látható. Afrikában Marokkó képviseli az iszlám monarchia típúsát; a Közel-Keleten Jordánia, Szaúd-Arábia, Omán, az Egyesült Arab Emirátusok, Katar, Bahrein és Kuvait; Ázsiában Malajzia és Brunei a képviselői. Jellemzőjük az abszolutisztikus kormányzás, vagyis az uralkodói hatalom nagyon erős, bár néhány ilyen országban bevezettek alkotmányokat, de ez nem hasonlít az európai típusú alkotmányos monarchiákra még.

Az ázsiai monarchiák:

Kelet-Ázsiában található a fentebb említett Malajzia és Brunei, mint iszlám monarchiák, de rajtuk kívül alkotmányos monarchiák sora is adott: Bhutan, Thaiföld, Kambodzsa és talán a legismertebb: Japán. Utóbbaik berendezkedése már megfelel az európai alkotmányos monarchiák feltételeinek. Érdekesség, hogy itt található jelenleg az egyetlen császárság a világon, ez pedig Japán.

Egyéb monarchiák:

Afrika déli vidékén két apró monarchia fekszik: Szváziföld és Leshoto, valamint Óceánia szívében Tonga. Utóbbi kettő alkotmányos keretek között működik, míg Szváziföldön az abszolutizmus maradt meg. Mellesleg mind a három keresztény állam, így Szváziföld noha abszolutisztikus állam, távol áll az iszlám monarchiáktól.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Világunk uralkodói - Az európai család, Az iszlám fejedelmek, Vegyes házak