Székelyföld és a székelyek története - III. rész: A kommunizmus összeomlásától a Székelyzászló-ügyig

Az etnikai sérelmek fellángolása:

1989 végén egész Romániában az utcákra vonultak az emberek, beleértve Székelyföldet is. A lakosság a kommunista rendszer ellen lépett fel és emelte fel a szavát. A magyar lakosok azt remélték, hogy Románia politikai rendszerének alapvető megváltozásával megszűnik az etnikai háttérbe szoríttatásuk, s reprezentatívabbá válik a köz- és állami szféra, a kisebbségi jogok érvényre jutnak, ami utóbbi például az oktatás nyelvének megváltozását jelentené a magyar többségű területeken. Mindezen célokat az 1989. december 25-én megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) karolta fel és emelte a romániai politika szintjére.

Tömegdemonstráció Sepsiszentgyörgyön, 1989 decemberében.

A magyar törekvések és igények hirtelen megjelenése egyfajta bizalmatlanságot, sőt félelmet keltettek a román lakosság körében. Ugyanakkor a magyarokat hasonló érzés kerítette hatalmába, akik gyanakvással tekintettek a románokra, s a régi sérelmek kivetülése jelentkezett körükben, amely érzések a kaotikus állapotokban gyakran atrocitásokkal párosultak. Az erőszaknál kevésbé súlyos, bár igen méltánytalan cselekményekre is akadtak példák, mint az elbocsátások azon okból, mivel az illető román nemzetiségű volt.

1990 tavaszán, Marosvásárhelyen a magyar és román tüntetések összecsapásba torkollottak (Fekete március). Többek polgárháborút kezdtek kiabálni, ám szerencsére idáig nem fajult el a helyzet és hamarosan helyre állt a közrend, de az etnikai ellentétek továbbra is megmaradtak. Idővel az etnikai konfliktusok pacifikálódtak és az erőszakos cselekmények békés tüntetésekké fejlődtek. Ezek a békés „összecsapások” a politika és a média szféráiba helyeződtek át. A magyar törekvéseket azonban gyakran ma is románellenességgel és revizionalizmussal bélyegzik meg.

Etnikai összecsapás Marosvásárhelyen 1990. március 20-án (Fekete március).

Mindazonáltal a románság fenyegetettség érzete épp abból következett, hogy „túlnacionalizáltak” voltak, aminek alapja a XIX. századi nemzetépítésre, majd az I. világháborúra, sőt a kommunista éra alatti román nacionalizálás folyamataira vezethető vissza. Ebből adódóan a románság nem fogadta el, hogy a magyar lakosság képtelen azonosulni azokkal az értékekkel és érzésekkel, amelyekkel ők igen, s a magyarok magatartását szeparatistának és agresszívnek minősítették. A magyarság más identitással rendelkezik és a sok évtizedes sérelmeire próbált megoldásokat találni, amit látszólag a románok többsége nem értett meg vagy egyszerűen elutasított.

Románia politikai átmenete:

Románia poszt-kommunista politikai rendszerének alapja a francia alkotmány lett, amely alapján 1990-től fél-elnöki rendszer jött létre az országban. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtói hatalom megoszlik az elnök és a kormány között. Az elnököt közvetlenül választják, ugyanakkor, amikor a parlamenti képviselőket, tehát igen nagy a valószínűsége, hogy az éppen befutó párt adja az ország elnökét is, ezért a kohabitáció jelenségével nem kellett számolni, vagyis az elnöknek jobb esetben nem kell egy ellenzéki kormánnyal szembenéznie (bár koalíció esetén előfordulhat, hogy ellenzéki kormány alakul).

A román Parlament kétkamarás, s mind a Szenátust, mind a Képviselőházat közvetlenül választják. A Szenátusba a megyék és Bukarest képviselői kerülnek, illetve ez a Ház képviseli a területi közigazgatási egységeket, míg a Képviselőház Románia állampolgárait.

A bukaresti Parlament eklektikus-neoklasszicista épülete, amit 1984-1997 között építettek fel.

Az 1990. májusi romániai parlamenti választásokon a Nemzeti Megmentés Front kapta a legtöbb szavazatot (66%) és utána következett az RMDSZ (7,2%). Az RMDSZ ezzel a demokratikusan megválasztott Parlamentben is képviselhette a magyarság érdekeit, viszont nem sok szerencsével. Az újonnan összeült Parlament átvette a Romániában uralkodó közhangulatot és negatívan állt a magyar törekvésekhez. A Parlamentben felvetették a Székelyföldön elkövetett atrocitások megtorlását, valamint a székely ügy határozott lezárását.

A magyarországi nemzetpolitika feltámadása:

Az 1990-es években a rendszerváltáson átesett magyar állam a nemzetpolitika révén bekapcsolódott a határon túl élő magyarok ügyeibe. Ez a szerepvállalás a kommunista korszakban háttérbe szorult, ezért a kisebbségek magukra voltak utalva. A kommunista ideológia nem engedélyezte a nemzetpolitikákat, amely szakpolitika összeegyeztethetetlen volt a marxizmus eszméjével. A szocialista táborban nem léteztek nemzeti érdekek, csak közös, kollektív érdekek. Noha az ideológiával egy homogén kommunista közeget propagáltak, ez távolról sem volt igaz, a Keleti Blokk mindennek volt nevezhető csak egységesnek nem. A külvilág (a Nyugat) felé ezt az összetartozást és egyetértést közvetítették, de valójában a kommunista ideológia és rendszer sosem tudta feloldani az államok közötti ellentéteket, amiből a térség heterogenitása következett.

Az 1989-1990-es rendszerváltással megszűnt a nemzetpolitikákat elnyomó kényszer, s a kisebbségi jogok védelmezése előtérbe kerülhetett. A magyar állam és az Antall-kormány kiemelt figyelmet szentelt az erdélyi magyarság ügyének. Románia új alkotmánya nem biztosított a magyarok kisebbségi jogait, s egyszerűen a román nép egységét hirdette ki és az anyanyelvhasználatot továbbra sem kívánta biztosítani az etnikumoknak.

Gyertyás-könyves tüntetés Sepsiszentgyörgyön, 1990. február 10-én.

A román kisebbségi politika, ill. annak hiánya miatt egyre mélyültek az ellentétek Magyarország és Románia között. Budapest aktív külpolitikai fellépése szokatlan volt és ez még nagyobb bizalmatlanságot váltott ki a romániai magyarsággal szemben. Bukarest ezért egyre eltökéltebb lett abban, hogy a kisebbségi jogoknak továbbra se engedjen.

A két ország közötti feszültség növekedését az Európai Közösség aggodalommal kísérte figyelemmel. A rendezés mindinkább sürgetőbbé vált, mivel félő volt, hogy a konfliktus visszafordíthatatlanul elmélyül a két állam között. Végül is a nyugat-európai államok úgy gyakoroltak „nyomást” a felekre, hogy nyugati integrációjuk (ti. az Európai Unió és a NATO felé) feltételeként alapszerződés megkötését szabták ki. Az alapszerződés egy olyan megállapodás két ország között, amelyben vállalják, hogy történelmi sérelmeiket tárgyalásos úton rendezik.

Mivel Magyarország és Románia elsődleges célja egyaránt a nyugati integráció volt, próbáltak eleget tenni a feltételnek és megalkotni az alapszerződésüket. Ez a folyamat azonban elhúzódott és csak 1995 márciusában írták alá a dokumentumot. A szerződésben garantálták a romániai magyar kisebbség politikai és kulturális (nyelvi) jogait, továbbá kimondták a határok sérthetetlenségét, amivel Magyarország lemondott minden, Romániával szembeni területi követeléséről.

A román kisebbségpolitika pacifikálódása:

1996-ban a romániai választásokon a legtöbb szavazatot szerzett párt (Romániai Demokratikus Konvenció) koalícióra lépett három másik párttal, köztük az RMDSZ-szel. A pártszövetséggel a magyarság képviselői kormánypozíciókhoz juthattak és a román-magyar viszony lassan konszolidálódni kezdett. Az RMDSZ a 2000-ben megválasztott szociáldemokrata kormányt is támogatta a háttérből.

Sepsziszentgyörgy megyei jogú város Polgármaesteri Hivatalának kétnyelvű táblája.

A kisebbségi nyelvek használatának jogát fokozatosan foglalták a törvényekbe. 2002-ben jogszabályt fogadtak el arról, hogy ahol a kisebbségi arány 20% feletti, a közigazgatásban használható az etnikum nyelve is, s a hivatalos dokumentumok románul és a helyi nyelv szerint kerülnek megszövegezésre. Ezt követően a helyiségnevek, intézmények nevei és hirdetmények is kétnyelvűekké váltak a 20% feletti etnikai területeken.

Románia a rendszerváltását követően azonnal az európai integráció mellett kötelezte el magát. 1995-ben csatlakozási kérelmet juttatott el Brüsszelbe és 2007-ben vált az Európai Unió tagjává. A csatlakozás feltételeként végrehajtott jogharmonizációval az európai alapértékeket Románia is átvette, amelyek közül a székelységet a kisebbségi jogok tiszteletben tartása érinti a leginkább. Noha Bukarest elismerte ezen jogok védelmét, kritikusok szerint ezeket nem sikerült a gyakorlatba átültetnie.  

A székely autonómia gondolata:

A 2000-es évek elején felerősödtek az évtizedekig elnyomott székely autonómiatörekvések. 2003 októberében létrehozták a Székely Nemzeti Tanácsot, amely szervezet felkarolta az autonómia ügyét. A 2006 nyarán Gyergyóditrón tartott nemzetgyűlésükön megfogalmazták a székelység igényeit. Ez alapján önkormányzatiságot követelnek Székelyföld számára, demokratikus berendezkedéssel, vallásszabadsággal, valamint a helyi adók 90%-ának saját felhasználását kívánják. A Tanács felszólította Bukarestet, hogy érvényesítse az európai értékrendet az országban, valamint felkérte a mindenkori magyar kormányt, hogy védelmezze a székelyek törekvéseit.

Székelyföld címere és zászlaja, amely jelképeket a SZNT fogadott el 2009-ben.

2006-ban Traian Băsescu román elnök kijelentette, hogy Székelyföld nem élvezhet nagyobb autonómiát, mint bármelyik más román megye. 2007-ben Băsescu találkozott Sólyom László magyar köztársasági elnökkel, akinek elmondta, hogy egy székely autonómiára vonatkozó népszavazás teljesen illegitim lenne. 2006 októberében viszont egy nem hivatalos népszavazást tartottak Székelyföldön az autonómia kérdéséről, amin a szavazatra jogosultak 52,98%-a vett részt és 99,31%-uk szavazott az autonómia mellett.

2004-ben a Nemzeti Tanács elfogadta a székelyek nemzeti zászlaját, amit az egyetlen székely nemzetiségű erdélyi fejedelem, Székely Mózes (1603) zászlaja alapján készítettek. A kék alapon arany csík az eredeti zászlóban is szerepelt, de az arany Nap és ezüst Hold helyén Székely Mózes neve volt feltűntetve. A jelen változaton a nyolcágú Nap a nyolc székely széket szimbolizálja (Maros, Udvarhely, Gyergyó, Csík, Miklósvár-Bardóc, Sepsi, Kézdi, Orba), míg a dagadó Hold a székely hit, a remény és a bizakodás jelképe. Ezek a szimbólumok a Monarchiabeli Erdély zászlajában is fellelhetők voltak.

A SZNT által 2009-ben kijelölt székely etnikai határok (narancs vonal), amely terület autonómiáját követelik.

2009 őszén a Nemzeti Tanács szervezésében önkormányzati gyűlést tartottak Székelyudvarhelyen. Ekkor fogadták el Székelyföld Autonómia Statútumát, valamint Székelyföld hivatalos jelképeit: a székelyzászlót, a címert és a Székely Himnuszt. Valamint meghatározták Székelyföld etnikai határait, amely területrész autonómiáját követelik.

A romániai magyar pártok:

2008-ban megtört az RMDSZ politikai dominanciája, ami a romániai magyar pártokat illeti. Az említett év januárjának végén megalakult a második, a magyar kisebbséget védelmező politikai szervezet, a Magyar Polgári Párt (MPP). Hasonlóan az RMDSZ-hez az MPP is kiáll a székely autonómia ügye mellett, de sokkal inkább Székelyföldre koncentrál, mint az RMDSZ, amely párt a Romániában élő összmagyarság érdekeit tartja szem előtt.

A három romániai magyar párt logója. Fent az RMDSZ, balra az EMNP, jobbra az MPP logója látható.

Az erdélyi magyarság politikai életében hamarosan egy harmadik politikai párt is felbukkant. 2010 végén, Székelyudvarhelyen döntöttek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozásáról, amit 2011 őszén jegyeztek be hivatalosan. A párt legfőbb célja, hogy az erdélyi magyar szervezetekkel (RMDSZ, MPP, SZNT) együttműködést alakítson ki, de törekvésének sikere kétséges. Az EMNP támogatja az autonómiát, de nem ad világos választ arról, hogy ezt mely földrajzi területre korlátozzák. Retorikájában az Erdély-központú helyi önkormányzást támogatja, viszont az össz-erdélyi autonómia elképzelhetetlen célkitűzés.

A három romániai magyar párt lényegi célkitűzéseiben ugyanazon az állásponton van, csupán a hangsúlyokat helyezik máshová. Az RMDSZ viszont kétségtelenül a domináns magyar párt Romániában. 1990 óta folyamatosan jelen van a bukaresti Parlamentben és több alkalommal kormányzó párt volt a pártkoalíciók révén, valamint az Európai Parlamentben is három képviselővel rendelkezik. Ennek ellenére a 2012-es romániai választásokon gyengén szerepelt, 5,15%-os aránya a legalacsonyabb 1990 óta. Gyengülése még nem jelenti az RMDSZ hanyatlását, esetleg a magyar pártok szétaprózódását sugallhatja. Az MPP viszont nem indult a választásokon, az EMNP pedig 0,64%-os eredményével nem kerülhetett be a Parlamentbe.

A Székelyzászló-ügy:

A székelység és Székelyföld a közelmúltban a hírhedt Székelyzászló-üggyel hívta fel magára a nemzetközi figyelmet. 2012-2013 fordulóján, Székelyföldön fellobogtak a székelyzászlók. 2012 végén előbb Kovászna megyében titulálták törvénytelen jelképnek a zászlót, majd 2013 februárjában Băsescu román elnök célzott rá, hogy törvénybe ütköző jelképről van szó.

A román vezetés pánikhoz közeli hangulatba került és a székelyzászló kitűzését jogsértő cselekménynek bélyegezte. Az eset nemzetközi érdeklődésre talált, hiszen egy nemzeti kisebbség jelképét bélyegezték illegálisnak. Ez pedig a romániai kisebbségek jogainak védelmét kérdőjelezi meg, ami az Európai Unió egyik alapértéke.

2013. március 10-én, az ún. Székely Szabadság Napján világszerte tüntetések zajlottak Székelyföld autonómiája mellett. Noha az SZNT elnöke Izsák Balázs úgy fogalmazott, hogy Székelyföldért megmozdult a világ, be kellett látni, hogy ez túlzó kijelentés volt. Tény, hogy több nagyvárosban voltak szolidaritási tüntetések, többek között Bécsben, Brüsszelben, Budapesten, Helsinkiben, Londonban, Stockholmban és Zürichben, de a résztvevők száma elenyésző volt. Budapesten vettek részt a legtöbben, kb. 1000 ember, míg Bécsben 500-an, Zürichben 350-en és Londonban 120-an vonultak az utcákra. Brüsszelben és a skandináv városokban mindössze 25-70 között volt a tüntetők száma. Továbbá több amerikai nagyvárosban is megmozdultak a helyi magyarok, valamint Európában még Hágában és Münchenben, Magyarországon pedig Szolnokon, Keszthelyen és Sárospatakon demonstráltak a szimpatizánsok.

A Székely Szabadság Napján tüntetők Marosvásárhelyen, 2013. március 10-én.

Mindezzel párhuzamosan Románia fontolóra vette a területi közigazgatási egységek reformját, amely szerint a fejlesztési régiók lennének az új közigazgatási határok. Ez Székelyföld számára azt jelentené, hogy egy olyan régióba tagozódna be, ahol a magyarság aránya mindössze 30%-os lenne. Ennek következtében veszélybe kerülne a székely és magyar identitásuk. A reformjavaslatra a SZNT és az MPP a lakossággal együttműködve egyre határozottabban állnak ki a székely autonómia ügye mellett, amit a román kormánytól követelnek. Céljaik érdekében a fenti szervezetek aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy petíciójukkal a román kormány előtt bemutathassák törekvésüket. 2013 áprilisában a 40.000 aláírást tartalmazó petíciót elküldték a kormánynak, de válasz nem érkezett rá.

Budapesti tüntetők a Székely Szabadság Napján, Románia budapesti nagykövetség előtt, 2013. március 10.

Székelyföld autonómiájának az ügye továbbra is napirendi ponton van és minden bizonnyal még évekig így marad. Székelyföld önrendelkezése súlyosan veszélyeztetné Románia nemzetállamiságába vetett hitét és területi egységén ejtene csorbát. Valamilyen szinten érthető, hogy Bukarest próbálja elhúzni ezt a szecessziós, kiválási folyamatot, addig, amíg csak módjában áll ezt megtenni. Meglátásom szerint ezzel a taktikával még évtizedekig késleltetheti Székelyföld autonómiáját, hacsak a jövőbeni román vezetések nem fognak belenyugvóbb álláspontra helyezkedni.

További kérdések vetődnek fel azzal kapcsolatban, hogy amennyiben Székelyföld megkapná önrendelkezését vajon milyen mértékű autonómiára tartana igényt? Az autonómián túl a függetlenségig is elmennének a székelyek? Mennyire lehet életképes egy független Székelyföld, s mennyire lesz ráutalva Romániára? Milyen kapcsolatok fűzik majd Magyarországhoz, s elképzelhető e a magyar államhoz való csatlakozása? Az önálló Székelyföld képes lesz e, illetve kíván e az Európai Unió tagállama lenni?

Olyan kérdések ezek, amelyekre csak az adott időben nyerhetünk válaszokat, s nem most. Addig csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, de annyi mégis bizonyos, hogy a székely ügy egyre nagyobb nyilvánosságot nyer, és továbbra is meghatározó témája marad a román-magyar kapcsolatoknak.

Facebook: Szórakoztató történelem

Források:

www.brasso.info/index.php/belfold/1840-bsescu-szerint-torvenytelen-jelkep-a-szekely-zaszlo
https://en.wikipedia.org/wiki/2007_enlargement_of_the_European_Union
https://en.wikipedia.org/wiki/Hungarians_in_Romania
https://www.erdon.ro/szekely-autonomia-elkuldtek-a-roman-kormanynak-az-osszegyult-alairasokat/2238711
https://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=EQXNXV
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_Magyar_N%C3%A9pp%C3%A1rt
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Polg%C3%A1ri_P%C3%A1rt_(Rom%C3%A1nia)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kelyek
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kely_Nemzeti_Tan%C3%A1cs
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kely_z%C3%A1szl%C3%B3
https://hvg.hu/vilag/20121129_Torvenytelen_kituzni_a_szekely_zaszlot
https://hvg.hu/vilag/20130310_Szekely_autonomia__Europaban_es_Budapest
https://itthon.transindex.ro/?cikk=11345&nyomtat=1
https://mandiner.hu/cikk/20130408_a_fejlesztesi_regiok_hatarait_kovetheti_a_roman_kozigazgatasi_reform
www.origo.hu/nagyvilag/20130310-vilagszerte-tuntettek-a-szekely-autonomiaert.html