Irán története - I. rész: A Perzsa Birodalomtól a XX. századig

Az ókori "világbirodalmak":

A mai Irán területén, amit a Zagrosz hegyvidék, az Elburz és a Kelet-iráni hegyvidék övez, avagy a történelmi Perzsia vidékén már történelmünk hajnalán számos nép jelent meg. A kereskedelmi utak (Selyemút) kereszteződésében elterülő térség gazdasági fejlődésének köszönhetően nagy birodalmak emelkedtek itt fel. Az első jelentősebb államalakulat az i.e. VII. században a pre-iráni médek által alapított Méd Birodalom volt, amelyet az i.e. VI. század közepén Nagy Kyros (ural. i.e. 559-530) egyesített a Perzsa Birodalommal. Kyros utódai az i.e. V. századra a birodalom határait messze kitolták: keleten Indiáig, nyugaton a görög államokig, magába foglalva Egyiptomot is. Ez által a perzsáké lett az akkori világ leghatalmasabb birodalma, amit joggal nevezhetünk világbirodalomnak. A perzsák többször beavatkoztak a görög államok konfliktusaiba, ami a görög-perzsa háborúkat eredményezte i.e. 499-449 között. Noha a hatalmas perzsa hadsereg könnyű győzelemre számított a szívós görögök meghátrálásra késztették I. Xerxészt (ural. i.e. 486-465) és fiát I. Artaxerxészt (ural. i.e. 465-424). Perzsia végül kivonult a görög területekről, feladva Makedóniát, Thrákát és Ióniát.

A Perzsa Birodalom területe i.e. 500 körül.

A Perzsa Birodalom gazdagsága, nagysága és multikulturális társadalomszerkezeta irigylésre méltó volt a korban, s az i.e. IV. században feltörekvő Makedónia megkockáztatta a birodalom behódoltatását. Nagy Sándor (ural. i.e. 336-323) makedón király háborút indított III. Dareios (ural. i.e. 336-330) perzsa uralkodó ellen, s hat év alatt elfoglalta az egész Perzsa Birodalmat, ami ezzel megszűnt létezni.

Nagy Sándor birodalma i.e. 323 körül.

A görög-makedón uralom azonban rövid ideig tartott csupán, mivel Nagy Sándor halála után (i.e. 323.) világbirodalma széthullott, s a legnagyobb részt Szeleukusz szakította ki belőle, aki i.e. 305-281 között uralkodott. A volt Perzsa Birodalom ázsiai területeinek java a Szeleukida Birodalom részei lettek. Párhuzamosan azzal, hogy a makedónok Nagy Sándor birodalmát szétszabdalták, felemelkedett egy északnyugat-iráni törzs, a pártusok, akik hamarosan szétzúzták a hatalmas Szeleukida Birodalmat, ami az i.e. II. századra csak a mai Szíria területét tudta uralma alatt megőrizni. A kegyelemdöfést Róma mérte Szíriára, mely terület a legújabb szuperhatalom részévé vált (Syria). Pártia pedig Mezopotámiától Indiáig terjesztette ki befolyását a térségben, ezzel Róma egyik fő kihívója lett. A Pártus Birodalom az i.sz. III. századig virágzott és öt évszázadon át állt fenn. Hanyatlását egy közép-iráni törzs, a szasszánidák okozták, kik megdöntötték a pártusok hatalmát és átvették az irányítást a birodalom felett.

A Pártus Birodalom legnagyobb kiterjedése.

A Szasszánida Birodalom volt mindenidők legnagyobb kiterjedésű perzsa állama. A birodalom gazdasági és katonai átalakítása eredményesnek bizonyult, amivel egy hatékonyabb hódító politikába kezdhettek a szasszánida királyok. Róma hanyatlásával ellentétben, a szasszánidák a III. században emelkedtek fel, ami komoly fenyegetést jelentett a kelet-római provinciák számára, mely fenyegetettséget örökölte meg a későbbi Bizánci, ill. Kelet-római Birodalom.

A Szasszánida Birodalom legnagyobb kiterjedése II. Khosrau király idején, 590-628.

A Szasszánida Birodalom fénykora és területi kiterjedésének csúcsa II. Khosrau uralma idejére (590-628) tehető, amikor is Kis-Ázsiától és Egyiptomtól Indiáig, valamint Kazahsztántól Ománig terjedtek a határai, s a mai Jemen területére is befolyással voltak. A szasszánida korban forrott ki és tökéletesedett az ismeretes perzsa civilizáció és kultúra, s ez a birodalom volt az utolsó iszlám előtti perzsa állam, mely egyedi perzsa kultúra majd az iszlámmal kerül szimbiózisba. A perzsa civilizációra és kultúrára egyenlő mértékben voltak hatással az antik-római (európai) és a keleti (ázsiai) civilizációk, s ezek a jegyek később átszálltak és újjászülettek az iszlám kultúra kereteiben, amivel egyfajta nyugati-keleti fúzió jött létre kulturális-civilizáció értelemben.

Az iszlám megjelenése és az arab hódítások:

Noha II. Khosrau hódításai sikeresek voltak, a háttérben erjedés kezdődött a birodalomban. A háborúk megviselték az állami költségvetést és a hadsereg emberanyaga is kimerülőben volt. A VII. században az arabok, és ezzel együtt az iszlám térnyerése vette kezdetét, épp akkor. A Szasszánida Birodalomnak nem volt elég ideje felkészülni az arab hódításokra, amivel szemben nem volt képes a hatékonyan védekezni. 651-re az arab támadások felemésztették a szasszánidák erejét és a birodalom összeomlott. Az arabok elhozták az iszlám vallást Perzsiába, ami hamar meghonosodott ott, kiegészülve az évszázados perzsa kulturális sajátosságokkal. Perzsia a kiterjedt Omajjád Birodalom részévé vált, de a perzsa nyelv engedélyezett lett a perzsa területeken.

Az Omajjád Birodalom.

Az omajjádok birodalma Ibériától Indiáig, három kontinens térségeit foglalta magában, s a történelem leghatalmasabb iszlám állama volt. Ezt a roppant monstrumot nehezen lehetett egyben tartani, s a VIII. század közepén birodalom szerte lázadások törtek ki és polgárháború bontakozott ki, amiben az abbászidák kerekedtek felül, megdöntve az omajjádok uralmát. Központjukat Bagdaban rendezték be, s birodalmukat Bagdadi Kalifátusként is emlegették. A X. században az abbászidák ereje megtörni látszott, s Perzsiában felemelkedtek a bújidák pártja, akik hamarosan elszakadtak Bagdadtól, saját síita kalifátust hozva létre a Perzsa-öböl térségében. Ez után Perzsia (Irán) történelmét évszázadokig végigkísérik a polgárháborúk, melyek rendre egy-egy hatalom-váltást előztek meg és egy adott klán vagy dinasztia felemelkedésével és a hatalom megszerzésével végződtek.

Itt érdemes pár szót szentelni az iszlámnak és annak három fő ágát bemutatni, mely vonulatok máig meghatározzák az iszlám országok és emberek életét és egymáshoz való viszonyát. A síita vallás az iszlám egyik válfaja, a kisebbség, míg a legtöbb iszlám vallású szunnita. A kettészakadás valamikor a VII. századra tehető. A szunniták és síiták ellentétes vélekednek a kalifa személyéről (a legfőbb vallási vezető), hogy ki lehet e címre jogosult? A szunniták szerint kalifát választással is be lehet iktatni, vagyis Mohamed tanítványai, társai is lehetnek kalifák, míg a síiták ezt elvetik, szerintük csak Mohamed utóda töltheti be ezt a pozíciót. Ezen kívül még számos vallási alapú tradícióban különböznek a szunniták és síiták, pl.: temetkezések, sírlátogatások nem engedélyezettek a szunnitáknál, azt bálványimádásnak tartják, míg a síiták nem. A síiták ábrázolhatják az imámokat (Mohamed utódai), amit a szunniták nem tesznek.

Az iszlám harmadik, kevésbé ismert irányzatát képviselik a háridzsiták, akik szerint az emberi harcok és háborúk nincsenek hatással Allah akaratára, kalifa pedig csak a legtisztább lelkű, legistenfélőbb ember lehet. A három irányzat egyéb hittételekben sem egyezik egymással. A szunniták ma is többségben vannak, az iszlámon belül 87-90%-os az arányuk, míg a síiták aránya 10-13%, addig a legkevesebb a háridzsitáké, vagyis 1-3%. Utóbbiak ma Ománban jelentősek, mint az ibadita iszlám képviselői, ők az ország vallásának 60%-át adják.

A síita iszlám meghatározó Irán történelme szempontjából, hiszen ez az állam vette át és őrizte meg napjainkig az iszlám e vonulatát, s ma Irán a síiták nagyhatalma, az ott élő iszlám vallásúak 89%-a síita. Ám nem volt ez mindig így. A szunniták többségben voltak (90%) egészen a XVI. századig, ami után beszélhetünk Irán síita „fordulatáról”.

A Bújida Birodalom – ami Irán első síita államalakulata volt - a X-XI. század közepi uralmát egy feltörekvő nép, a szeldzsukok döntötték meg. A szeldzsukok eltávolították a síita bújidákat és a szunnita abbászidákat helyezték vissza a hatalomba. Amikor a VII. században összeomlott a szasszánidák állama, Perzsiát arab és török népek kormányozták. Ennek tekintetében jelentős fejlemény, hogy a perzsák képesek voltak megőrizni nyelvüket, s kezdett kialakulni a perzsa identitás, természetesen az iszlám vallás keretei között. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a X. századtól a perzsa irodalmi élet virágzásnak indult és a perzsa nemzeti történet megírása is megtörtént. A filozófia, orvostudomány és a művészetek szintén fejlődésnek indultak, ezért a X-XIII. század elejéig tartó időszakot az Iszlám Aranykornak tartják.

Az iszfaháni nagymecset, ami a XI. század végén épült.

A török és mongol uralom Perzsiában:

A X. század végén a török gaznavida dinasztia uralta Perzsia nagy részét, akik keletre terjeszkedtek, Indiáig, aminek a jelentősége abban áll, hogy Indiában is elkezdett terjedni az iszlám. A XI. század közepén a szeldzsukok meghódították a gaznavidákat, de hatalmukat nem döntötték meg, s a perzsa kultúra kibontakozását is érintetlenül hagyták, a perzsa aranykor ezzel tovább folytatódhatott, iszlám iskolákat alapítottak és Bagdad az iszlám tudományos élet központjává vált.

A XI. század végén a szeldzsuk uralom gyengülni kezdett és ezzel párhuzamosan a perzsa dinasztiák aktivizálódni kezdtek. Ezek közül a hvárezmidák törtek előre, akik birodalmat alapítottak, de valójában ez továbbra is szeldzsuk vazallusállam maradt, ami a XII. század végéig állt fenn, amikor legyőzték a szeldzsukokat és ténylegesen elszakadtak tőlük. A függetlenséget azonban nem élvezhették túl sokáig, mivel a XIII. század elején a mongol expanzió elérte a Hvárezmida Birodalom határvidékeit. A mongolok inváziója elkerülhetetlen volt, noha két diplomáciai küldöttséget is útjára bocsátott a hvárezmida vezetés, de a mongolok mindkét misszió tagjait lekaszabolták. 1220-ban elesett a főváros, Szamarkand, majd fokozatosan omlott össze a birodalom, a mongol előretörésnek köszönhetően.

A mongol betörés hatalmas pusztításokat okozott Perzsia területén, kulturálisan és demográfiailag egyaránt. A mongolok nagy infrastrukturális károkat okoztak, könyvtárakat égettek fel és az iszlám mecseteket buddhista szentélyekké alakították át. Negyven év alatt a népirtás és éhínség következtében az iráni lakosság 90%-a elpusztult.

A XIII. századra a meggyengült Mongol Birodalom különálló államokra esett szét, melyek egymással kezdtek vetélkedni.  Ezek közül a délnyugati szakadár állam az Ilkánok Birodalma volt, ami Perzsia, Mezopotámia, a Kaukázus és Kelet-Anatólia területét foglalta magába, s idővel egy perzsa-mongol irányítású államalakulattá vált. Ilkániában újra az iszlám lett az államvallás, a XIII-XIV. század fordulóján pedig megkezdődött Perzsia gazdasági talpra állása. A kézművesek, kisiparosok alacsonyabb adókat fizettek, ami a termelés beindulását és a kereskedelem újbóli fellendülésével járt. Az indiai és kínai területekkel való élénk kereskedelem Perzsia felvirágzását hozta magával. Azonban 1335-ben az uralkodó halála után polgárháború tört ki a birodalomban, ami gátat szabott a további belső fejlődésének, másrészt a fekete halál (pestis) is felütötte a fejét, ami a lakosság 30%-ával végzett.

Ilkánia a XIII-XIV. században.

1370-re egy mongol-török dinasztia győzedelmeskedett keleten, s Timur Lenk (ural. 1370-1405) legyőzve ellenségeit, tíz éven belül megszilárdította hatalmát Középnyugat-Ázsiában, Perzsiában és Mezopotámiában. Timur az állami irányításba több perzsát is bevont, s ugyancsak kitüntetett szerepük jutott a művészeti életben is. Timur Lenk 1405-ös halála után a fiai és unokái között versengés indult a trónért és a főhatalomért, ami ismételten polgárháborúba taszította a birodalmat. A legtöbb kormányzó függetlennek nyilvánította ki területét, míg e közben a nyugati határokon területeket veszített Timur egykori állama.

Timur Lenk parancsot ad Grúzia lerohanására. 1595-1600 körül készült kép.

A perzsa nagyhatalmiság visszaállítása:

Habár az ország a háborútól szenvedett és a káosz uralkodott el, Timur Lenk birodalmát a XVI. századig némiképp egyben tudták tartani. Akkor azonban felemelkedett egy azeri-kurd gyökerekkel rendelkező síita dinasztia, a szafavidok. A szafavidok kezdetben a mai Azerbajdzsán és Észak-Irán területére terjesztették ki befolyásukat, Tebriz központtal. Timur utódai egyre jobban visszaszorultak, s 1502-ben a szafavidok vezetője I. Iszmáil sah (ural. 1501-1524) Perzsia urává nyilvánította magát. Miután legyőzte a belső ellenségeit terjeszkedni kezdett, s behatolt Afganisztánba, meghódította Mezopotámiát és Kelet-Anatóliát (utóbbi két területet nem sokkal később az oszmán-törökök elszakították Perzsiától). Iszmáil uralkodása alatt meghonosodott a síita valláspolitika, ami célja a síita iszlám terjesztése és elfogadtatása birodalom szerte.

I. Iszmáil sah portréja, ismeretlen festőtől.

I. (Nagy) Abbász sah (ural. 1587-1629) személyében egy ambiciózus hódító került hatalomra Perzsiában. Keleten az üzbégekkel került konfliktusba, míg nyugaton a Török Birodalommal, s egy időre visszahódította Bagdadot és a Kaukázusi régiót. Délnek fordulva igyekezett korlátozni a portugál és brit gyarmatosítási tevékenységet a Perzsa-öbölben, ami során a portugálokat Bahreinből, a briteket Hormuzból űzte ki. A sah ugyanakkor kapcsolatba lépett a Brit és Holland Kelet-Indiai Társaságokkal. I. Abbász megszilárdította a szafavidok uralmát Perzsiában, s az országot a térség nagyhatalmává tette, valamint vonzó célországgá alakította Perzsiát, nagyszabású építkezésekbe kezdett, s intézkedései igencsak kedveztek a turizmus fellendülésének. Abbász 1629-es halála után utódai nem voltak képesek ugyanolyan elkötelezettséggel és tehetséggel kormányozni Perzsiát, mint ahogy elődjük tette, s a későbbi sah-ok a pazarlás csapdájába süllyedtek.

I. Abbász sah és udvara.

A XVIII. század elejére a perzsa hadsereg és a központi kormányzat teljesen legyengült és felkelések, külső támadások gyengítették az országot, amire két nagyhatalom is felfigyelt, akik befolyásukat kívánták növelni Perzsiában, területi nyereségben is reménykedve. Ez a két ellenséges hatalom a Török és az Orosz Birodalom volt.

A területileg egyre sebezhetőbb Perzsia régi tekintélyét az Afsárida-dinasztiából származó új uralkodó Nádir sah (ural. 1736-1747) állította helyre. Keleten legyőzte a függetlenedni vágyó afgánokat, nyugaton pedig a törököket, s kezdetben ugyan a szafavidákat helyezte vissza a kormánypozícióba, de végül növekvő hatalmát kihasználva eltávolította őket az ország éléről, s maga kezdett uralkodni Perzsiában. Nádir hadsereg reformjai lehetővé tették a további terjeszkedést, amit a sah keleten folytatott, ahol a Nagymogul Birodalomba is betört hadseregével, s kifosztotta Delhit. Nádir kegyetlen és elnyomó rendszert épített ki Perzsiában, ami nem kedvezett népszerűségének, s halálához is ez vezetett, amikor 1747-ben merénylet áldozatává vált. Nádir halála egy újabb kaotikus periódust hozott az ország számára, amikor a perzsa hadurak egymás ellen léptek fel és harcoltak a hatalomért. Ez az újabb polgárháború a perzsa állam destabilizációjához vezetett, s keleten független államok jöttek létre, mint Híva, Buhara és Afganisztán, egykori perzsa területekből.

Nádir sah portréja.

Nagyhatalmak szorításában:

A polgárháború csak a XVIII. század végén ért véget, amikor a Kádzsár-dinasztia fellépett és békét teremtett Perzsiában. Míg külpolitikailag a rivális Törökország meggyengülni látszott, addig az oroszok épp ellenkezőleg, egyre erősödtek, s az 1800-as években aktív terjeszkedő politikát folytattak Belső-Ázsiában. Ennek a politikának a kaukázusi iránya Perzsia geopolitikai érdekeibe ütközött, mikor Moszkva szemet vetett a perzsa ellenőrzés alatt álló Azerbajdzsánra. 1804-ben kitört a háború Oroszország és Perzsia között, ami kimenetelétől a kaukázusi térség ellenőrzése függött. A háború 1813-ban Perzsia vereségével végződött, s a béke alapján jelentős területeket veszített: Azerbajdzsán, Kelet-Grúzia és Dagesztán, melyek az Orosz Birodalom részeivé váltak. Teherán azonban nem törődött bele a vereségbe, és némi brit sugallatra, 1826-ban hadjáratot indított az elvesztett területek visszaszerzéséért. Nagyratörő vállalkozása csúfos kudarcot vallott, 1828-ban elvesztette a háborút, az oroszok elfoglalták Tebriz városát is. A békében Perzsia újabb északi területeket vesztett: Örményországot és Nahicsevánt. Ráadásul az orosz politikai befolyás egyre növekedett az országban.

Piros csíkozás: Perzsia területi veszteségei. Sötétzöld: Perzsia területi nyeresége. Kék vonal: brit befolyási övezet. Piros pontozott vonal: orosz befolyási övezet.

Perzsia hatalma, az oroszokéval szemben, hanyatlani kezdett Közép-Ázsia nyugati térségében. Eközben a britek Indiában és Dél-Arábiában terjeszkedtek és megindult a vetélkedés a Brit és az Orosz Birodalom között Közép-Ázsiáért, ami hatalmi játszma kereszttüzébe került Perzsia. A britek célja volt egy független, de a brit érdekeknek megfelelően működő afgán állam megtartása, ami ütközőállamként funkcionálna Brit-Inda és Oroszország között. Perzsia befolyása azonban nagy volt Afganisztánban, de mivel a XIX. század elején a perzsák kiszolgáltatottá váltak az orosz érdekeknek, félő volt, hogy utóbbiak megjelennek Afganisztánban is. Ezt a britek nem akarták. Másrészről Perzsiának területi igényei voltak Afganisztánnal szemben, a nyugat-afganisztáni Herát térségét kívánta több alkalommal is megszerezni, sikertelenül, míg 1856-ban, immár orosz bátorítással, a perzsáknak sikerült elfoglalniuk Herát, amire a britek hadat üzentek Perzsiának. Fél évvel később a britek legyőzték a perzsákat, majd békét kötöttek. Perzsia kivonult Afganisztánból és a britek befolyása ezzel egyre nőtt Kelet-Perzsiában, ami már vetekedett az északi orosz befolyási övezettel.

Nasszer al-Din sah egy 1873-as fotón.

Nasszer al-Din sah (ural. 1848-1896) majd fél évszázados kora a Perzsa Birodalom modernizációját hozta el. A trónra kerülése utáni államcsődöt teljes társadalmi és gazdasági reformmal áthidalták, majd teret hódítottak a nyugati tudományok és technológiák, valamint a nyugati oktatási metódusok, s 1851-ben Teheránban megnyitották az első perzsa egyetemet. Nasszer próbált közvetíteni Oroszország és az Egyesült Királyság között, főleg, hogy országa függetlenségét ezzel hangsúlyozza ki, azonban próbálkozása eredménytelennek bizonyult. Nasszer az 1856-os háború előtt Európai körútra indult, hogy népszerűsítse a Perzsa Birodalmat, mint egy ősi, de civilizált államot.

A századfordulóra azonban a perzsa állam szuverenitása megtört. Az orsz-brit nagyhatalmi törekvések közé szorult, ahonnan nem volt képes kitörni, s végül még az I. világháborúba is belerángatták, s Perzsiát hadszíntérré tették. A XX. század nem kecsegtetett semmi jóval Teherán számára.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Irán története II. rész, III. rész, Muszlim Testvériség