2012 történelmi halottai

Csurka István

A MIÉP elnöke 1993-2012 között.
Született: 1934. március 27. Budapest, Magyarország.
Elhunyt: 2012. február 4. Budapest, Magyarország (77 évesen).

Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. Középfokú tanulmányait Szegeden végezte, 1957-ben pedig a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott. 1954-ben publikálta első művét, ami után alkotó tevékenysége állandósult. A prózai művek után a drámák és forgatókönyvek írásával is foglalkozott. Témái között kitüntetett helyen szerepeltek a magyarság létkérdései. Műveiben az értelmiségi réteg nagyszerű korrajza jelenik meg, nagy hangsúlyt fektetve a személyiségfejlődésekre.

Az 1956-os forradalmi eseményekben, mint a főiskolai nemzetőrség vezetője vett részt, ami miatt a forradalom és szabadságharc leverése után, egy időre a kistarcsai internálótáborba küldték. 1957 nyarán az internációban kényszer hatására beleegyezett, hogy III/III-as ügynöknek képezzék ki, vagyis a Belső Reakció és Szabotázselhárító Csoportfőnökség munkatársa lett. Feladata volt, hogy a kommunista állami, gazdasági és társadalmi rendet bomlasztó csoportokról jelentsen, tevékenységüket akadályozza, meggátolja. Csurka szándékosan hanyagul végezte munkáját, jelentéseket sosem készített, ezért alkalmatlannak nyilvánították a feladatra.

Szabadúszó íróként folytatta karrierjét, 1969-ben és 1980-ban kiemelkedő irodalmi munkásságáért József Attila-díjban részesült. 1973-1986 között a Magyar Nemzet tárcaírója volt, 1981-től pedig a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja.

Az 1980-as években a politika felé fordult és részt vett az 1985. június 14-16-ai monori találkozón, a Kádár-rendszerrel szemben álló ellenzékiek konferenciáján. Csurka István maga is előadott a találkozón: Új magyar önépítés címmel. A nacionalista népi ellenzék egyre inkább Csurka István és Csoóri Sándor költő köré összpontosult. 1987-ben Csurka Lakiteleken részt vett a Magyar Demokrata Fórum megalapításában és több évig a párt színeiben politizált. 1988-tól az MDF elnökségének a tagja, míg 1991-1992-ben a párt alelnöke. 1989-1990 között a későbbi MIÉP pártújságának a Magyar Fórumnak a főszerkesztője, majd a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója.

1992-1993. fordulópont volt politikai pályájában. 1992 nyarán fokozódott az MDF vezetésével való ellentéte és Csurka a kormány tevékenységét is kritika alá vonta. 1993 januárjában megpróbálkozott a párt vezetésének átvételével, de a tagság ezt leszavazta, s Antall Józsefet megerősítették tisztségében. Csurka a kudarc után különböző csoportokat hozott létre az MDF-en belül, ahova hívet gyűjtötte, míg végül 1993 nyarán ki nem zárták a pártból. Eztán sem késlekedett és létrehozta saját pártját a Magyar Igazság és Élet Pártját, aminek az elnöke lett.

Csurka István politikai ideológiája a MIÉP-ben testesültek meg: a radikális nemzeti konzervativizmusa kétségtelen volt, azonban többen megvádolták antiszemitizmussal és kirekesztő magatartással. 1994-ben a MIÉP is indult a választásokon, de nem sikerült bejutnia a Parlamentbe, azonban a párt és Csurka István népszerűsége láthatóan felfelé ívelt. A MIÉP-nek a következő választásokra önerőből kellett készülnie, mivel nem jutott állami támogatásokhoz, amiből kampányát finanszírozhatta volna. Ennek fényében kiemelkedő teljesítményt produkált, kihasználva az egyszerű lehetőségekben rejlő előnyöket, a MIÉP üzenete széles rétegekhez jutott el. A Magyar Fórum kiadvány és Csurka István elemzései, írásai is a kampányt szolgálták, s személye lassan összeforrott a MIÉP-el.

1998-ban a MIÉP bekerült a Parlamentbe, s frakcióvezetője Csurka István lett, aki ezzel a magyar politika-csinálás közepébe csöppent. Antiglobalista felfogását tükrözi, hogy élesen ellenezte Magyarország NATO és Európai Uniós csatlakozását. A globalizáció vezetőjének az USA-t tartotta, s felhívta a figyelmet arra, hogy Washingtonnak felül kellene vizsgálnia a terrortámadások mögött húzódó hibás politikáját. Csurka a 2001 szeptembere utáni afganisztáni beavatkozást sem támogatta. Kiállt a trianoni határrevízió mellett, s bírálta a magyar kormányok erőtlen nemzetpolitikáit.

2002-ben a MIÉP pár ezer szavazattal maradt le a Parlamentbe való ismételt bejutásról. Az októberi önkormányzati választásokkor azonban öt MIÉP képviselő lett a fővárosi közgyűlés tagja, de Csurka István nem kívánt a bejutottak között szerepelni, ezért visszalépett a listáról.

2002 után a MIÉP erodálódása vette kezdetét, sokan elhagyták a pártot, többen Csurka leváltását hangoztatták a párt éléről. 2004-ben az Európai Uniós választásokon sem sikerült mandátumhoz jutniuk. 2006-ban a Jobbikkal koalícióban (MIÉP – Jobbik a Harmadik út) indult a választáson, de nem sikerült bejutniuk az Országházba. A 2009-es uniós választáson már nem indult a párt. Csurka egyre inkább az íráshoz tért vissza, s a politikát hanyagolni kezdte, 2011-ben megírta a Hatodik koporsó és az Írószövetségek harca című drámáit.

Csurka István élete végére a közfigyelem fókuszán kívülre esett, és 2012. február 4-ei halálhíre váratlanul érte a közvéleményt. Február 18-án temették el a Fiumei úti Nemzeti Sírkert, ’56-os hősök parcellájában. A temetésen a politikusok és írók mellett több száz tisztelője is részt vett.

Najef bin Abdel-Aziz al Szaúd

Szaúd-Arábia koronahercege, trónörököse 2011-2012 között.
Született: 1934. ? ? Táif, Szaúd-Arábia.
Elhunyt: 2012. június 16. Genf, Svájc (77 évesen).

Szaúd-Arábia királyságának későbbi trónörököse 1934-ben született, Táif városában, Mekkától kb. 70 km-re keletre. Abdulaziz Ibn Szaúd király (ural. 1932-1953) huszonharmadik fiaként látta meg a napvilágot. Tanulmányait a fővárosban, Rijádban végezte, az egyetemen diplomáciát és biztonsági kapcsolatokat tanult. 1952-1953 között Najef herceg az ország Rijád tartományának alkormányzója, 1955-ig pedig a kormányzója volt. Legidősebb bátyja Fejszál uralkodásakor (1964-1975) 1970-ben belügyminiszter-helyettessé és belpolitikai államminiszterré nevezték ki. 1975-ben Fejszál király merénylet áldozata lett, s utóda a korábbi belügyminiszter Khálid lett (1975-1982), amivel megüresedett a belügyminiszteri poszt, amit Najef foglalt el.

Najef élete végéig Szaúd-Arábia belügyminisztere maradt. 1994 decemberében a terrorista kapcsolatokkal megvádoltak tömegeit börtönöztette be. Ennek ellenére a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásban főleg szaúdi származású terroristák vettek részt, amiért az USA erősen kritizálta a szaúdi belpolitikát, amiért képtelennek bizonyult gátat vetni a terrorista tevékenységnek az országban. Ezzel az évtizedekre visszatekintő amerikai-szaúdi szövetségi kapcsolat megtörni látszott. Az USA sokáig Najef, mint belügyminiszter leváltását követelte. Washington és a média kritikáinak hatására 2003-2006 között Najef erőteljesebben lépett fel a szaúd-arábiai al-Kaida jelenléttel szemben.

2009-ben Najefet második miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, ami ellen a királyi család több tagja is tiltakozott. A jelenlegi szaúdi király, Abdullah (2005-) azonban ragaszkodott a személyéhez, mivel Najef a belpolitika területén és a külkapcsolatokban is kiváló tapasztalatokkal rendelkezett, amivel a vezetés segítségére lehetett. Pozíciója pedig lehetővé tehette számára, hogy a kormányüléseken a királyt helyettesítse, képviselje.

2011-től az Arab Tavasz elérte Szaúd-Arábiát és tüntetések kezdődtek az országban, mely megmozdulások többé-kevésbé ma is tartanak. Az elégedetlenség okai között szerepel a törvénytelen bebörtönzések, a korrupció, a magas munkanélküliség és a síiták diszkriminációja. Najef herceget nem érték különösebb támadások, a királyi család egyik olyan ritka tagja volt, akiről úgy tartották, hogy becsületesen gazdálkodik a rábízott állami pénzekkel és nem saját vagyonát gyarapítja ezekkel.

2011 októberében meghalt Najef bátyja, Szultán, aki a trónörökös volt. Szultán halálával egyetlen bátyja, Abdullah király maradt, amiből kifolyólag október 27-től Najef lett Szaúd-Arábia trónörököse, valamint hozzájutott az első miniszterelnök-helyettesi poszthoz is. Előirányozta a társadalmi modernizációt, leváltotta azon vallásos hivatalnokokat, akik ellenezték a közszférabeli férfi-női alkalmazottak együttes jelenlétét. Najef herceg konzervatív felfogású, de bizonyos mértékig nyitottnak bizonyult a kisebb reformokra, viszont nem hitt a nagy változásokban, a fejlődésben azonban igen. Nem támogatta az elvakult vallási vezetést, de az iszlám alapelveket sem kívánta száműzni a politikából. Törekedett a szaúdi nők társadalmi helyzetének javítására, de csak addig, amíg az nem sérti az iszlám szabályait, ami sajnos nem sok engedménnyel járt a nők számára.

Élete során Najef háromszor nősült meg, s házasságaiból tíz gyermeke született. Najef cukorbetegségben szenvedett, csontritkulása és leukémiája volt. 2012 tavaszán külföldre utazott orvosi kezelésekre, s június elején még azt írták a lapok, hogy jó egészségben van, ennek ellenére június 16-án Genfben, Svájcban elhunyt. Június 17-én temették el Mekkában az Al Adl temetőben.

Neil Armstrong

Amerikai asztronauta, az első ember a Holdon 1969-ben.
Született: 1930. augusztus 5. Wapakoneta, Ohio, USA.
Elhunyt: 2012. augusztus 25. Cincinnati, Ohio, USA (82 évesen).

Neil Armstrong 1930. augusztus 5-én született az Ohio állambeli Wapakoneta városában. Neil születése után a család sokat költözött, Ohio több városában is megfordultak. E kényelmetlen időszakban kezdett a kis Neil rajongani a repülés iránt, mivel apjával akkoriban számos repülőbemutatóra látogatott el. 1944-ben a család visszaköltözött Wapakonetába, ahol Neil a középiskolai tanulmányait végezte és mellette repülésoktatásra járt. 1945-ben megkapta repülői bizonyítványát, s az 1947-ben kezdett egyetemi tanulmányait repülőmérnöki szakon végezte, ebből 1955-ben szerezte meg BA, 1970-ben pedig MA diplomáját.

1949-ben a hadseregtől behívót kapott, ahol haditengerészeti pilótának képezték ki. Közben kitört a Koreai háború (1950-1953), amiben Armstrong, mint felderítő pilóta vett részt. 1952-ben elhagyta a haditengerészetet, immár, mint főhadnagy, de 1960-ig tartalékos maradt, s visszatért egyetemi tanulmányaihoz. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével, Janet Elizabeth Shearon-nal, akivel 1956-ban házasodott össze. Házasságuk alatt három gyermekük született: Eric, Karen és Mark. Lányuk Karen 1962-ben, két évesen agydaganattól legyengülve tüdőgyulladásban meghalt.

1955-től Armstrong, mint tesztpilóta kezdett dolgozni, s 1958-ban az Amerikai Légierő őt is jelölte, mint esélyest az ’ember az űrben’ projectre. 1962-ben műszaki pilótaként alkalmazták, aki a legyártott űrrepülőgépeket tesztelte. Ugyanebben az évben azonban Armstrong jelentkezett a NASA asztronauta programjára. A jelentkezése a határidő után érkezett be, ezért érvénytelen lett volna, ha protekcióval egy jótevője be nem csempészi űrlapját a többi pályázat közé. Két hónappal később már fel is ajánlották számára a részvételt a programban, amit Armstrong azonnal elfogadott.

1965-ben a Gemini 8 űrprogramba került, mint parancsnoki pilóta. A Gemini 8 a NASA által kivitelezett civil űrrepülési program volt, amire 1966 márciusában került sor, három napon keresztül repültek az űrben a szerencsések, s visszatértük után két nappal Armstrong a Gemini 11 tartalék-parancsnoka lett. Ugyanezen év szeptemberében Armstrong ismét az űrben volt.

Neil Armstrong hírneve növekedni kezdett úgy az USA-ban, mint külföldön és a Gemini 11 után elnöki felkérésre a feleségével dél-amerikai körútra indultak, hogy népszerűsítsék az amerikai űrprogramokat. Szívélyes fogadtatásban részesültek a déli kontinensen.

1968 decemberében az Apollo 11 parancsnoki tisztjét ajánlották fel neki, amely program a Holdra szállást kísérelné meg. 1969 márciusában döntött a NASA vezetősége arról, hogy Armstrong fog először a Holdra lépni, állítólag azért őrá esett a választás, mivel neki volt a legkisebb az egója. 1969. július 16-án az Apollo 11 felszállt és Armstrongék július 20-án landoltak a Hold felszínén, 21-én pedig Armstrong megtette első lépését a Holdon és elhangzott azóta legendássá vált mondata: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Húsz perccel később Buzz Aldrin is csatlakozott Armstronghoz, aki ezzel a második ember lett a Holdon. Együtt helyezték ki az amerikai zászlót a Hold felszínére, majd Nixon elnök telefonon üdvözölte őket. Két és fél órás Holdon tartózkodás után az Apollo 11 visszaindult a Földre.

Az Apollo 11 tagjai (Armstrong, Aldrin és Michael Collins) Földre való visszatértük után 18 napos karanténba kerültek, esetleges fertőzésveszély kivizsgálása miatt. „Szabadulásuk” után az egész világon ünnepelt személyek lettek. Armstrong 1970-ben a Szovjetunióba is ellátogatott, ahol nagy elismeréssel fogadták.

Armstrong elhatározta, hogy többé nem kíván űrrepülésben részt venni, s a NASA 1971-ben nyugalmazta. Ez után tanári állást vállalt az Ohióbeli Cincinnati Egyetemen. 1979-ben azonban minden ok nélkül felmondta egyetemi állását, aminek valós oka minden bizonnyal az üzleti életbe való betörése lehetett. 1979 elejétől a Chrysler autógyártó cég reklámarca lett, de az elkövetkezendő években több amerikai vállalat szóvivőjeként is tevékenykedett, számos cég vezetői testületébe is bekerült.  

Az Apollo 11 project után a politikai szféra is megkörnyékezte Armstrongot, de ő távolmaradt minden politikai oldaltól. A későbbiekben igyekezett a zavaró népszerűség elől kitérni, nem kívánt eleget tenni a kényszerű „amerikai hős” alakjának, amit ráaggattak.

1990-ben először apját, majd pár hónap múlva édesanyját is elvesztette, ami tragédiák után 1991 februárjában enyhe szívrohamot kapott. 1992-ben egy golfmérkőzésen találkozott Carol Held Knight-tal, aki szinte azonnal felkeltette a férfi érdeklődését. Carolhoz való közeledése miatt 1994-ben 38 év után elvált feleségétől, Janettől, majd elvette Carolt, akivel csendben éltek tovább Indian Hill-ben.

2012. augusztus 7-én keringési betegsége miatt koszorúérműtétet hajtottak végre Armstrongon, de szövődmények miatt augusztus 25-én Cincinnati városában elhunyt. Szeptember 14-én a hamvait az Atlanti-óceánba szórták szét.

Facebook: Szórakoztató történelem

Források:

hu.wikipedia.org/wiki/Csurka_Istv%C3%A1n
doksi.hu/faces.php?order=DisplayFace&id=403
miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48&Itemid=57
hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Igazs%C3%A1g_%C3%A9s_%C3%89let_P%C3%A1rtja
en.wikipedia.org/wiki/Nayef_bin_Abdul-Aziz_Al_Saud
en.wikipedia.org/wiki/Neil_Armstrong