Trónok Harca a történelemben - A spanyol örökösödési háború II. rész: A király segítője

2014.10.06 16:30

II. Károly, az őrült király halálával napvilágra került végakarata, amellyel nem csupán felborította az amúgy is gyenge lábakon álló európai kapcsolatrendszert, de egy véres európai háború rémképét vetítette előre. Az uralkodói székhelyeken válságtanácsokat hívtak össze, hogy lehetőség szerint ésszerű választ adhassanak a végrendelet által kialakított új helyzetre.

Végakaratával a néhai II. Károly alaposan felkorbácsolta az osztrák és német rokonok indulatait, mivel nemcsak, hogy kisemmizte a Habsburg családot a spanyol örökségből, de a legnagyobb riválisuk, a francia Bourbonok közül nevezte meg utódját. Mindenesetre a végrendelet öröklési rendjének egy kitétele még kecsegetett némi reménnyel a Habsburg érdekek számára, mely szerint, ha Anjou Fülöp nem fogadná el a spanyol koronát, akkor öccsére, Berry hercegére szállna, s ha ő sem foglalná el a trónt (!), abban az esetben a harmadik jelölt, vagyis Habsburg Károly főherceg lehetne Spanyolország királya. A testamentum határozatai egyértelműek voltak: két Bourbon áll a Habsburg érdekek útjában. Hogy megkaparinthassák az őket megillető királyságot, a Habsburgok egyszerűen lesöpörték a rendelkezést az asztalról és elutasították Fülöp spanyolországi trónigényét, miközben Károly főherceg önhatalmúlag kiáltotta ki magát Spanyolország királyának.

Anjou Fülöpöt Spanyolország királyává kilátják ki, aki fogadja a spanyol nagykövet hódolatát. Jobbján nagyapja, XIV. Lajos áll.

Ezzel párhuzamosan Versailles-ban a párizsi spanyol nagykövet – XIV. Lajos jelenlétében – hűségesküt tett új királyának, Anjou Fülöpnek. XIV. Lajos (aligha önzetlenül) megkímélte fiatal unokáját az uralkodással járó súlyos terhektől és saját maga hozott döntéseket spanyol ügyekben is. Királyi tanácsot hivatott össze, amin a tanácsadók megosztottak voltak a spanyol örökséget illetően, amely ily könnyedén a Bourbonok ölébe hullott. A „nyeremény” csábító volt ugyan, ám többek annak adtak hangot, hogy XIV. Lajos nagylelkűen utasítsa vissza az értékes ajándékot, mivel ellenkező esetben egy Ausztria elleni háborúval kell számolniuk. Mások félmegoldást javasoltak, hogy Franciaország elégedjen meg a Spanyol Birodalom itáliai területeivel, míg a nagyobb részt engedjék át az osztrákoknak. XIV. Lajos azonban hallani sem akart ilyen megalázkodó szándékokról, a végrendelet világosan fogalmazott az öröklést illetően, mi szerint a spanyol királyi trón Anjou hercegére száll, s ez alapján Lajos egyetlen földdarabot sem kívánt pusztán elővigyázatosságból a rivális Habsburg család kezére juttatni.

A király határozott és nem mondott le a Spanyol Birodalom egyetlen szegletéről sem, mely döntése mögött geopolitikai érdekek is meghúzódtak. Amennyiben a spanyol birtokok osztrák kézre kerülnének, Franciaország legfőbb ellenségének gyűrűjében találná magát: a Pireneusoknál Spanyolország, Északon Németalföld, Keleten pedig Burgundia fenyegetné XIV. Lajos országát. Ugyanakkor a francia király egy egészen más geopolitikát engedett szabadjára, amikor kinyilvánította, hogy unokája, Anjou Fülöp spanyol király továbbra is a francia trón várományosa, amennyiben a sors úgy hozná, hogy apja (a trónörökös) előbb hunyna el, mint XIV. Lajos. Egyszerűen megfogalmazva, Fülöp egy napon egyetlen korona alatt egyesítheti a Spanyol és a Francia Birodalmat. A francia király kinyilatkozatását követően pánikhangulat söpört végig Európában, mivel, ha Fülöp egy személyben lesz spanyol és francia király, akkor egy olyan világbirodalom uralkodójává válhat, ami fenyegetést jelent Európa minden dinasztiájára, legyőzésére pedig még egyesített erővel is kevés esély kínálkozna.

XIV. Lajos, a Napkirály fekete páncélzatban, felkészülve az utolsó nagy háborújára.

Hamarosan egy katonai szövetség kezdett kibontakozni a francia-spanyol hatalmi törekvésekkel szemben, amikor III. (Orániai) Vilmos angol és holland király kapcsolatba lépett a Habsburgokkal. Viszont Franciaország ereje, kiegészülve a spanyol erőforrásokkal már túl nagy fenyegetést jelentett ahhoz, hogy ellenfelei teljes győzelemben reménykedhessenek, ezért a szövetségesek a kompromisszumos megoldás felé hajlottak. Megegyezés született arról, hogy készek átengedni Spanyolországot a Bourbonoknak, ha cserébe Ausztria megkapja az itáliai és németalföldi területeket, Anglia és Hollandia pedig a kereskedelmi jogaik visszaállítását Spanyolországban, amit XIV. Lajos nemrégiben megvont tőlük.

Amikor a szövetségesek visszafogott feltételei XIV. Lajos tudomására jutottak, tudta, hogy számításai igazolást nyertek a túlságosan is óvatos tanácsadóival szemben. Bízva erejében továbbra sem volt hajlandó lemondani egyik területéről sem, ugyanakkor felbőszítette az angol király aktív lépése az ellenséges Habsburgok oldalán, ezért eltökélte, hogy megbünteti Vilmost.

Tíz évvel korábban Vilmos az ún. dicsőséges forradalom keretében letaszította az angol trónról a katolikus II. Jakabot, aki Franciaországba, Lajos oltalma alá menekült, s trónigényéről halála napjáig nem mondott le. Fia, (III.) Jakab átvette a trónkövetelő szerepét megboldogult apjától, XIV. Lajos pedig elérkezettnek látta az időt, hogy elismerje Anglia királyának, amivel megkérdőjelezte ugyan Vilmos uralkodói jogait, de lépésével visszavonhatatlanul a Habsburgok oldalára sodorta Angliát. Noha 1702 tavaszán Vilmos elhunyt, utóda Anna királynő folytatta a Habsburg-párti politikát és komolyan fontolóra vette a Franciaország elleni háború lehetőségét.

Anna angol királynő elszántan dacolt Franciaország törekvéseivel szemben.

Miközben szövetségek és háborús tervek körvonalazódtak Európa udvaraiban, addig aggasztó események történtek Spanyolországban. Katalónia megtagadta a Bourbonokat és elismerte Habsburg Károlyt spanyol királynak, ezért Fülöpöt haladéktalanul a királyságába kellett küldeni, hogy az ország nagyobbik felében biztosíthassa a Bourbonok uralmát. Rendes király mellé elkél egy bájos királyné is, enne érdekében XIV. Lajos sebtében kerített egy feleséget unokájának, méghozzá a savoyai házból származó Mária Lujzát. A királyi frigy jövedelmezőnek bizonyult, mivel általa a Bourbonok oldalára állították Savoya Hercegségét.

Noha országa a Bourbonok szövetségese lett, Eugene savoyai herceg (ismertebb nevén Savoyai Jenő) készen állt arra, hogy korábbi sérelmei miatt elégtételt vegyen a francia királyon. Eugene Párizsban született, s gyenge testi adottságai miatt XIV. Lajos elutasította kérelmét, hogy a francia hadseregben szolgálhasson. A herceg ezért a Habsburg udvarhoz szegődött, ahol szép katonai karriert futott be, legismertebb hadjárata 1686-ban volt, amikor a Szent Liga élén felszabadította Budát a török uralom alól.

1701 nyarán pedig elérkezett Savoyai Jenő ideje, hogy kardot ránthasson XIV. Lajos ellen, s első csapásként elfoglalta a franciáktól Milánót. Az osztrák hadsereg Itáliába való bevonulásával kitört a háború a Bourbon és a Habsburg család között. Az erők kiegyenlítettek voltak, két szövetség állt szemben egymással és mindenki tisztában volt vele, hogy a kibontakozó háború egyáltalán nem lesz gyors lefolyású.

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Charles_II_of_Spain
http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_V_of_Spain
http://en.wikipedia.org/wiki/War_of_the_Spanish_Succession
http://en.wikipedia.org/wiki/Prince_Eugene_of_Savoy

Téma: Trónok Harca a történelemben - A spanyol örökösödési háború II. rész: A király segítője

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása