Trónok Harca a történelemben - A spanyol örökösödési háború III. rész: Királyok csatája

2014.10.10 17:07

Az utolsó nagy európai háború pontosan harminc éven át tombolt és több millió áldozattal járt. 1648-ban nehéz kompromisszumok árán, de beköszöntött a béke, amitől az emberek azt remélték, hogy többé nem enged ily borzalmas öldöklést Európára szabadítani. Mindenki tévedett. A XVIII. század hajnalán Európa hatalmai újra mozgósították hadigépezeteiket, királyok és dinasztiák csörtették kardjaikat, s vonultak csatába annak eldöntésére, hogy ki kaparinthatja meg Spanyolországot és óriási Birodalmát.

A Bourbonok, élükön XIV. Lajos királlyal olyan ambíciókról tettek tanúbizonyságot, amire válaszul egy európai szintű Nagy Szövetség jött létre, Ausztria, Anglia és Hollandia részvételével. 1702-ben az osztrák csapatok itáliai betörésével a két fél között beállt a hadiállapot. Az angolok sem késlekedtek soká, Marlborough hercegének németalföldi partraszállása után seregei egyesültek a holland csapatokkal. A franciák helyzete egyik fronton sem volt rózsás, de amikor az angol-holland hadak egyre délebbre törtek Bajorország belépett a háborúba, amivel Franciaország oldalára billentette az erőviszonyokat. II. Wittelsbach Miksa Emánuel bajor választófejedelem hadüzenetének indoka egyszerű volt: meg akarta törni a Habsburgok német-római császári uralmát, amivel lehetőség nyílott volna a Wittelsbach család trónra kerülésére. A háborúval elérkezett Miksa ideje, hogy hátba támadja a császárt és családját, legyőzésüket pedig a XIV. Lajossal kötött szövetségében látta biztosítottnak.

II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem megfordította a háború menetét a konfliktus kezdeti szakaszában.

A francia-bajor koalíció fordulatot hozott a háborúban és 1703-ban hadseregük végigpusztította Dél-Németországot. Hamarosan már Bécset, a császárvárost fenyegették, de a bajor óvatosság miatt elmulasztották a város bevételét. A tétlenség óriási hibának bizonyult, mivel a szorongatott helyzetű ellenfél minden erejét bevetve, visszaszorította a támadókat. XIV. Lajos tajtékzott a dühtől és követelte, hogy azonnal foglalják el az osztrák fővárost, azonban a lehetőség elúszott, s Miksa a közös stratégia követése helyett saját hódításba kezdett, s elfoglalta Tirolt az osztrákoktól. Franciaország helyzete kritikussá vált, csapataik Németalföld, Németország és Itália hadszínterein is vesztésre álltak, szövetségesei elpártoltak tőle, Portugália és Savoya a Nagy Szövetséghez csatlakozott, míg Bajorország továbbra is saját belátása szerint cselekedett.

Amikor minden veszni látszott, érdekes hírek futottak be Párizsba, miszerint Keleten egy magyar főnemes, bizonyos Rákóczi Ferenc felkelést robbantott ki a Habsburg uralom ellen. XIV. Lajos felismerve a lehetőséget megregulázta bajor szövetségesét, és rávette, hogy ismét vonuljanak Bécs ellen, amely bevétele után egyesülhetnek a magyar felkelőkkel és megnyerhetik a háborút. A Habsburgokon páni rémület lett úrrá, és követet menesztettek Londonba, hogy rávegyék Anna királynőt, segítse magakadályozni a Bécs elfoglalását célzó franciák terveket. A királynőt sikerült meggyőzni és segítséget küldött.

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, aki hiába várt a francia-bajor hadseregre. Mányoki Ádám festménye, 1712.

Az osztrákok ádáz küzdelmek árán próbálták feltartóztatni a franciákat, amíg meg nem érkezik az erősítés. Itáliából Savoyai Jenő vezette a felmentő seregeket, Északról pedig Marlborough parancsnoksága alatt tört előre az angol-holland haderő, akihez csatlakoztak a brandenburgiak, a hesseniek és a hannoveriek is. A legnagyobb szükség órájában sikerült egyesíteni a Nagy Szövetség csapatait, amihez az eddig semlegességbe húzódó német fejedelemségek is csatlakoztak. A szövetségesek így legalább háromszoros erőfölényre tettek szert, amellyel szemben a francia-bajor seregek tehetetlenek voltak, előrenyomulásuk pedig megtorpant.

1704 nyarán Marlborough és Savoyai Jenő óriási diadalt aratott a francia-bajor seregek felett Blindheim mellett, amivel, jóval Bécs előtt sikerült megállítaniuk és szétverniük az ellenséges hadsereget, egyúttal megakadályozták, hogy összefogjanak a magyar felkelőkkel, akik viszont magukra maradtak vesztett ügyükkel. Bajorországot kiütötték a háborúból, Miksa és a Wittelsbachok Hollandiába, majd Versailles-be menekültek, Anjou Fülöp király Spanyolországban volt lekötve, így XIV. Lajos szövetséges nélkül maradt. Franciaország egymaga nézett szembe a hatalmas európai szövetséges haderővel, és a következő két évben vereségek sorozatát szenvedte el. A franciákat kiverték Németországból, Itáliából és Németalföldről, Marlborough pedig készen állt a Franciaország elleni invázióra.

A szövetségesek két tehetséges hadvezére: balra Savoyai Jenő herceg, jobbra Marlborough hercege.

A teljes összeomlás szélén viszont újabb váratlan eseményre került sor. XIV. Lajosnak kedvező, a Habsburgok számára viszont aggasztó hírek kezdtek szállingózni Északról. A szóbeszéd szerint svéd seregek törtek be Németországba és támadtak rá Szászországra, ahonnan elűzték a választófejedelmet. A Habsburgok figyelme azonnal a svéd fenyegetés felé fordult, akiket meg kellett állítaniuk, mielőtt feldúlják egész Németországot, vagy még rosszabb: szövetkeznek a franciákkal! A Franciaország elleni invázió ezért elmaradt, és XIV. Lajos egy lélegzetvételnyi szünethez juthatott, amikor is rendezte sorait. Menteni kellett a menthetőt, ezért Németország és Bécs helyett Spanyolországra helyezte át a stratégiai súlypontot, ahol a Bourbonok még tartották ugyan magukat, de azonnali erősítésre szorultak.

A blindheim-i csata (1704).

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Maximilian_II_Emanuel,_Elector_of_Bavaria
http://en.wikipedia.org/wiki/War_of_the_Spanish_Succession

Téma: Trónok Harca a történelemben - A spanyol örökösödési háború III. rész: Királyok csatája

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása