A spanyol örökösödési háború I. rész: Az őrült király

2014.09.28 15:27

Európa a XVII. század végéhez közeledve sok mindent maga mögött tudhatott. A harminc évig dübörgő nagy háborút követően állandósult a vallási megosztottság (katolicizmus-protestantizmus), de a század közepétől a hit kérdését egyre inkább az államérdek prioritása váltotta fel. Katolikus országok vetélkedtek egymással a vezető szerepért, amiért akár a muszlim törökökkel is lepaktálhattak. A kontinens hatalmi feszültségei pedig egyre inkább a befolyásos Habsburg és Bourbon dinasztia szembenállásában csúcsosodott ki. Mindkét családnak egyetlen célja volt, hogy letörje és meggyengítse a másikat.

A francia Bourbonok, királyuk, XIV. Lajos vezetésével Franciaországot a világ egyik vezető nagyhatalmává tették. A Habsburgok a XVI. században két ágra szakadtak: az osztrák ág közép-európai országokat birtokolt, dacolva a Török Birodalommal, s a családfő rendre a Német-római Birodalom császárának lett megválasztva. Rokonaik pedig a hatalmas, de hanyatló Spanyol Királyságot uralták.

Spanyolország a XVII. század végére pénzügyi válságoktól szabdalt, ám mégis jelentős erővel bíró királyság volt. Oroszország és Kína mellett a világ leghatalmasabb birodalmával rendelkezett, Ibérián kívül Dél-Itáliát, Németalföldet, az ázsiai Fülöp-szigeteket és az amerikai kontinens majd felét birtokolta. Az Újvilágban kiépített elképesztő méretű gyarmatbirodalmából áramló nemesfémekkel próbálták fenntartani az ország gazdaságát, ám az inflációnak köszönhetően ez a stratégia újabb és újabb államcsődökhöz vezetett.

A Spanyol Birodalom kiterjedése 1700 körül.

 

A nagyság mit sem számított, amikor a Birodalom feje, a király testi és mentális betegségektől kínozva, évtizedek óta tartó agóniában tengette utolsó éveit. II. (Habsburg) Károly harmincöt éves uralkodása a Spanyol Királyság legsötétebb időszakát hozta el: a gazdaság omladozott, terjedt a szegénység, a lakosság éhezett és a királyi hatalom is gyengült.

Károly, a spanyol Habsburgok egymás közötti házasodásának és belterjes szaporodásának utolsó és legbetegebb sarja gyenge fizikummal és tébolyodott elmével lett megátkozva. Négyévesen, 1665-ben került a trónra, 1683-ra pedig mind az öt testvére elhunyt, gyermeke nem volt. Mindenki tisztában volt a ténnyel, hogyha a beteges királynak nem születik fia, a Habsburgok spanyol ága Károllyal ki fog halni. Ennek tudatában a hamarosan kimúló tetem felett korán megjelentek a lakomára vágyó keselyűk, s az osztrák Habsburgok, valamint a francia Bourbonok befolyása egyre növekedett a spanyol udvarban.

II. (Habsburg) Károly spanyol király 1685-ben.

A Habsburgok megkörnyékezték Károly anyját, Mariana régenskirálynőt. A német-római császár, I. (Habsburg) Lipót nővére, gyakorlatilag egyeduralkodóként kormányozta a Spanyol Birodalmat. 1679-ben Károly feleségül vette XIV. Lajos unokahúgát Marie Louise-t, amely házasság révén a Bourbonok is a király közelébe kerülhettek. Noha Károly őszintén szerette kedvesét, a Habsburg-párti udvar fenntartásokkal viseltetett iránta, és a spanyol nép sem fogadta szívébe a francia leányt. Házasságuk gyermektelen maradt, amiért Marie Louise-t tették felelőssé, meddőségét hangoztatva. 1689-ben Marie Louise-t minden bizonnyal vakbélgyulladás vitte el, de egyesek mérgezésről suttogtak. Sose derült fény az igazságra, hogy természetes körülmények okozták-e a halálát vagy a Habsburgok tették-e el láb alól? Annyi azonban bizonyos, hogy Marie Louise nem jelentett fenyegetést a Habsburgokra, kerülte a politikai vitákat és Mariana régenskirálynővel is jó kapcsolatba került.

A fiatal királyné halálát követően sürgősen új arát kellett találni a király számára, remélve, hogy talán egy másik nő képes lesz megajándékozni egy örökössel Károlyt és a Birodalmat. Ez úttal, sokkal megfontoltabban választottak jövendőbelit. Mária Anna a rajnai palotagróf lánya - mellesleg I. Lipót császár sógornője - lett a tökéletes jelölt. Nem csak a Habsburg családhoz fűződő rokoni kapcsolatai miatt volt ideális választás, de családjának híres termékenysége miatt is kiváló feleségjelöltnek bizonyult, amely „képességével” végre trónörököst adhat az országnak.

Ausztriai Mariana királyné 1660-ban, Diego Velázquez festményén.

A várakozásokkal ellentétben Mária Anna mégsem esett teherbe, amiért az utódlás kérdése egyre komolyabban kezdte foglalkoztatni az európai udvarokat, de a régenskirálynőt és menyét is. Mariana nemcsak a sikertelen gyermekáldás, de túlzott önállósága miatt is csalódott Mária Annában. Míg Marie Louise-zal közeli kapcsolatot ápolt, addig az ambiciózus és határozott királynéval kimondottan ellenséges viszony alakult ki, akit a régenskirálynő aligha tudott befolyásolni és irányítani.

Királyi gyermek nélkül Európa udvaraiból kellett Károly utódját kiválasztani, amely kérdésében a két hölgy álláspontja merőben eltért egymástól. Mindkettőjüknek megvolt a saját jelöltje, s míg Mariana a dédunokáját bajorországi József Ferdinándot szerette volna a trónra helyezni, addig Mária Anna unokaöccsét, Habsburg Károly főherceget, I. Lipót császár fiát támogatta. Elsődleges szempontjuk volt, hogy a kiválasztott fiú kiskorú legyen, mivel Károly halála esetén a spanyol úrnők valamelyike venné kézbe (illetve folytatná) a régensséget a Birodalomban.

A feleségek: Balra Orléans-i Marie Louise, jobbra Neuburgi Mária Anna.

Mariana kellemetlen ellenfélre talált Mária Annában, amely harcból csak egyikük kerülhetett ki győztesen. Mária Anna mindent elkövetett, hogy Károlyt elválassza az anyjától és teljesen a befolyása alá helyezhesse. Dühkitöréseivel megfélemlítette, lelkileg elnyomta és gyakran színlelt terhességével próbálta Károly érdeklődését fenntartani. Az anyakirálynő rossz szemmel nézte menye ellene való áskálódását, és a fiával való bánásmódját, de mielőtt visszavághatott volna 1696-ban elhunyt. Mária Anna bizonyára örömmel vette tudomásul anyósa eltávozását, amely azt jelentette, hogy szabadon szövögethette utódlással kapcsolatos elképzeléseit, amivel saját hatalmát kívánta bebetonozni Spanyolországban.

Mivel a királyné megszabadult egyetlen vetélytársától, biztosítottnak látta tervei megvalósulását. Károly, és vele együtt a Királyság is egyedül Mária Anna akaratától függött, ám a királyné a túlzott magabiztosság és óvatlanság csapdájába esett. A hatalommal járó gazdagság elvarázsolta és pazarló életvitelében nem átallott spanyol állami pénzeket küldeni és értékes festményeket ajándékozni németországi rokonainak, s legfőbb gondja az volt, hogy drágább és szebb ékszerekhez jusson, mint férje első felesége. Érthető okokból a szegénységben sínylődő nép körében nem örvendett nagy népszerűségnek…

Mindeközben Károly testileg és szellemileg is egyre jobban leépült, és az őrültség legsötétebb bugyraiban kötött ki. Mária Anna nem kívánt több időt tölteni a sántító, kopasz, szenilis és epilepsziában szenvedő férje mellett, mint amennyit muszáj volt, és igyekezett kerülni a visszataszító férfi társaságát, akinek már csak a halálát várta. Károly pedig a lehető legfurcsább parancsokat fogalmazta meg szolgálói felé, egy alkalommal például exhumáltatta családja sírjait, hogy megnézhesse a holttestek állapotát. Utolsó éveit játékok között töltötte, és 39. életévének betöltése előtt, 1700-ban utolérte a halál. A boncolás megdöbbentette orvosait, akik szerint az is csoda volt, hogy egyáltalán életben tudott maradni. A jelentés szerint a testében egy csöpp vér sem volt, szíve borsó nagyságúra zsugorodott, tüdeje és belei elrothadtak, a feje telis-tele volt vízzel, egyetlen heréje pedig olyan fekete volt, mint a szén, amely magyarázatul szolgált a gyermeknemzés sikertelenségére.

Az örökösök: Balra Habsburg Károly főherceg, jobbra Anjou Fülöp herceg.

Viszont az emberi ronccsá vált királynak halála előtt volt még annyi lélekjelenléte, hogy végakaratával ne csak feleségének okozzon bosszúságot, de tizennégy éves háborúba sodorja Európa nagyhatalmait. Mária Anna biztos volt benne, hogy jelöltjét, Habsburg Károly főherceget ültetheti a spanyol trónra, de a király végrendeletében néhai nővérének az unokáját, Anjou Fülöp herceget nevezte meg örökösének, aki mellesleg XIV. Lajos unokája volt. A Bourbonoknak végül mégis sikerült keresztbe tenniük a Habsburg törekvéseknek, ami sokkolta az európai udvarokat.

Anjou hercege tizenhat évesen lett Spanyolország királya, V. Fülöp néven. Noha Károly végrendeletében kiemelte, hogy az új uralkodónak gondoskodnia kell az özvegy királynéról, a Bourbonoknak eszük ágában sem volt ellátást biztosítani a gyűlölt Mária Annának. Fülöp első rendeletével kiutasította az özvegyet Madridból, aki egy toledói sötét és barátságtalan erődben húzta meg magát, ahonnan segélykérő leveleket küldött a Habsburgoknak, és reménykedett mihamarabbi szabadulásában. De Európát nem foglalkoztatta túlságosan Mária Anna száműzetése, az ő ideje lejárt, és az örökösödési játszmába új, sokkal hatalmasabb szereplők léptek be, akik érdekeiknek akár fegyverek által is érvényt kívántak szerezni.

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: Spanyol örökösödési háború II. rész, Johanniták, Genova története, Beatrix magyar királyné

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Charles_II_of_Spain
http://en.wikipedia.org/wiki/Maria_Anna_of_Neuburg
http://en.wikipedia.org/wiki/Mariana_of_Austria
http://en.wikipedia.org/wiki/Marie_Louise_of_Orl%C3%A9ans_(1662%E2%80%931689)
http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_V_of_Spain
http://en.wikipedia.org/wiki/War_of_the_Spanish_Succession

Téma: Trónok Harca a történelemben - A Spanyol örökösödési háború I. rész: Az őrült király

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása