Magyarország fővárosai

2012.06.12 15:10

FRISSÍTÉS ALATT!

Egy ország jelenbeli fővárosával általában tisztában vannak az emberek, de mi a helyzet a múltbeli fővárosokkal? Gyakran meg sem fordult a fejünkben, hogy a mai fővárosunk azelőtt nem volt kiemelt helyzetű az országunk történelmében. Kis kutatással azonban feltárulnak előttünk múltbeli fővárosaink látképei, valamint jelen fővárosunk története.

Esztergom volt az első magyar főváros, ami már a 960-as években Géza későbbi magyar fejedelem (972-997) székhelyéül szolgált. A 970-es években a magyar fejedelmi hódítások e városból indultak ki, szerte a Kárpát-medencében. Esztergomban született 975 körül Géza fia és utóda Vajk, a későbbi I. István király (1000-1038). Istvánt 1000-ben Esztergom városában koronázták magyar királlyá, ezzel királyi fővárossá vált Esztergom. 1001-ben megalapították az esztergomi érsekséget, amivel a város vallási központ is lett.

Esztergom látképe a XVII. század végén.

Esztergom évszázadokra a magyar Árpád-házi királyok székhelye volt, ahova külföldi uralkodók is ellátogattak, ill. átutaztak, így 1147-ben III. Konrád német király (1138-1152) és VII. Lajos francia király (1131-1180), vagy 1189-ben I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár (1155-1190). Frigyes történetírója a magyarok fővárosának nevezte Esztergomot: „quae Ungarorum est metropolis.”

1188-ban a fővárost tűzvész pusztította, ami során a vár és a székesegyház teljesen leégett. III. Béla (1172-1196) kezdte meg az újjáépítési munkálatokat.  A XIII. századra Esztergom iparilag fejlett város lett, aktív kereskedelmi tevékenységgel. A kereskedelem területén kiemelkedő szerep jutott az örmény lakosságnak, míg a gazdag idegen polgárság (franciák, lombardok, vallonok) a város ügyeibe is beleszólást kaptak.

1241-ben az előrenyomuló tatár seregek feldúlták az országot, és 1242 végén Esztergom felé indultak, majd bekerítették a fővárost. A tatárok idővel bejutottak a városba, s a vár kivételével elfoglalták és feldúlták azt. A 12.000-es lakosság szinte egésze elpusztult. IV. Béla (1235-1270) évek múlva tért vissza a városba és noha hozzálátott az újjáépítéshez, 1256-ban uralkodói székhelyét Budára helyezte át, s Esztergom megszűnt magyar főváros lenni. IV. Bélát, 1270-ben bekövetkezett halála után, Esztergomban temették el.

A tatár hadak 1241-1242-ben Óbudát is elpusztították és lakosságát lemészárolták. 1247-ben a király visszatért Óbudára, s Újbuda néven új város építésébe kezdett a Pest-hegyen (ma Várhegy), ami a budai vár alapja lett. IV. Béla 1256-ban királyi székhellyé tette Budát.

Buda látképe a XV. század végén.

1301-ben kihalt az Árpád-ház és több trónkövetelő is felbukkant, akik közül a főváros Vencelt (1301-1305) támogatta, amiért Budát egyházi átokkal súlytották, a pápa jóvoltából, aki Károly Róbertet (1308-1342) preferálta. Az Anjou-párt ostroma után Buda elfogadta Károly Róbertet, mint magyar királyt.

1307-ben Károly Temesvárra látogatott, s elrendelte egy vár és királyi várkastély felépítését a városban. Stratégiai elhelyezkedése miatt 1316-bana királyi fővárossá tette Temesvárt, mivel a tartományurak (kiskirályok) egyre fenyegetőbbekké váltak Károly uralmára nézve. Temesvár politikai és kereskedelmi csomóponttá vált, de a tartományurak legyőzése, ill. pacifikálása után, 1325-ben a királyi székhelyet újra Budára helyezték.

Temesvár látképe a XVII. század végén.

A XIV. században Buda társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődésnek indult. 1395-ben Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) megalapított az Óbudai Egyetemet, ami a mai napig működik, s Magyarország egyik legrégebbi egyeteme. A XV. századi Hunyadi és Jagelló kor a reneszánsz virágzását és a kultúra fejlődését hozta el.

1526-ban a mohácsi csata elvesztése után a török seregek betörtek Budára és felégették a várost, de még nem foglalták el, hanem kivonultak onnan. 1541-es visszatérésükkor azonban már elfoglalták a fővárost, és Buda a budai vilajet „fővárosává” vált. 1686-ig volt török kézen a város, de ekkor sem nyerte vissza fővárosi státuszát, amit 1536-ban veszített el.

1536-ban a magyar királyi székhelyéül Pozsony városát jelölték ki, ahol a Szent Koronát őrizték és a magyar királyokat megkoronázták. A XVII. században az erdélyi-magyar harcok központjába került Pozsony, 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) el is foglalta egy időre. A török kiűzése és Buda visszafoglalása után (1686) is Pozsony maradt Magyarország fővárosa.

id. Markó Károly: Pozsony látképe, 1827.

A XVIII. században számos Habsburg uralkodót koronáztak magyar királlyá Pozsonyban, úgy, mint Mária Teréziát (1740-1780) vagy I. Ferencet (1792-1835). A napoléon-i háborúk alatt 1806-ban és 1809-ben egy rövid időre francia kézre került a magyar főváros. 1809-ben ágyúzás alá is vették Pozsonyt, 1811-ben pedig tűzvész pusztította, amikor is a vár a lángok martalékává vált.

Pozsony a reformkori országgyűlések színhelyéül szolgált. 1825-1827-ben tartották az első reformországgyűlést, ahol gróf Széchenyi István birtokai egyéves jövedelmének kamatát ajánlotta fel egy akadémia létrehozására, amely a magyar nyelv érdekében tevékenykedik (Magyar Tudományos Akadémia). Az 1843-1844-es országgyűlésen a képviselők a magyar nyelv hivatalossá tételéről döntöttek, mely nyelv hivatalos lett a törvényhozásban, a közigazgatásban, és a tanításban.

Az utolsó rendi országgyűlés 1847-1848-ban szintén Pozsonyban került megrendezésre, amikor elfogadták az ún. áprilisi törvényeket, ami törvénycsomag a modernizáció felé vezette a magyar politikai berendezkedést, felszámolta a feudális viszonyokat az országban és hatására 1848. április 7-én megalakult az első magyar felelős minisztérium, a Batthyány-kormány.

1848. március 15-én Pesten forradalom tört ki a polgári átalakulást követelve. A reformkor nagy alakjainak távlati célja az volt, hogy Magyarország fővárosa „újra” Pest-Buda legyen, mely két város ekkoriban még nem egyesült hivatalosan. 1848 júliusában Pesten országgyűlést hívtak össze, amivel gyakorlatilag Pest-Buda vált az ország fővárosává.

Franz Xaver Sandmann: Pest-Buda látképe a Gellérthegyről, 1853.

Bár Pest-Buda nem sokáig maradt a magyar főváros, mivel az osztrák katonai támadásból generált szabadságharc alatt, 1849 elején a fővárost elfoglalták az osztrák seregek. A forradalmi kormány és országgyűlés 1849 januárjában Debrecenbe helyezte át székhelyét, amivel Debrecen lett a magyar főváros, míg Pest-Budán az osztrák hadsereg rendezkedett be. Kossuth Lajos a „magyar szabadság őrvárosának” nevezte Debrecent.

Debrecen belvárosa a XIX. század közepén.

1849. április 14-én az országgyűlés a debreceni Nagytemplomban ült össze, ahol elfogadták Magyarország függetlenségét az Osztrák Birodalomtól és a Habsburg-ház trónfosztását. Ugyanezen az országgyűlésen Kossuthot kormányzóelnökké, ideiglenes államfővé választották. Április 19-én ezeket a Függetlenségi Nyilatkozatba foglalták, amit közzé tettek. Az országgyűlés megalkotta a köztársasági magyar címert (Kossuth címer), ami alakja az egyenes oldalú pajzsforma helyett az ősi tarsolylemez formát adja vissza.

 Az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat és a Kossuth címer.

1849 májusában a magyar hadsereg visszafoglalta Pest-Budát az osztrákoktól, s bár később újra elfoglalták a császáriak, mégis megmaradt magyar fővárosnak.

1873. január 1-én Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből jött létre a jelen magyar főváros Budapest. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején (1867-1918) Budapest nagyszabású fejlődésnek indult, modernizálódott és építkezések kezdődtek, teljesen átalakult a város arculata. A város lakossága növekedett, s a közlekedést e szerint kellett fejleszteni: 1874. fogaskerekű vasút átadása, ami ma is a Városmajor és Széchenyi-hegy között közlekedik. 1877-ben a Nyugati, 1884-ben a Keleti pályaudvart adták át. 1887-től villamos indult a Nyugati pályaudvartól a Király utcáig. A kulturális és polgári fejlődés egyaránt kezdetét vette. Az építkezések hihetetlen gyorsaságban zajlottak, s külföldön is híressé vált Budapest, mint a kultúra városa, ahol szórakozási lehetőségek várják a turistákat és a kikapcsolódni vágyókat. Budapest lakossága elérte a 700.000 főt.

Buda és Pest 1850 körül.

1896-ban került megrendezésre a Millenáris Kiállítást, ami Magyarország ezer éves fennállását, gazdasági és szellemi fejlődését volt hivatott ünnepelni. Ekkorra elkészült a Sugárút (ma Andrássy út), a kontinens első földalatti vasútja, a Ferenc József híd (ma Szabadság híd) és a Műcsarnok. A Halászbástya és a Parlament építése pedig folyamatban volt.

Az I. világháború pusztítása és az ország területveszteségei megakasztották a főváros fejlődését. A határon túlról tömegek menekültek Magyarországra és a fővárosba, amivel az 1930-as évekre Budapest lakossága meghaladta az 1.000.000 főt. A lakáshiányokat a lakótelepek építésével próbálták kezelni, de a fővárosban megjelent a szegénység, többen nyomornegyedekben éltek vagy pályaudvarokon húzták meg magukat.

A Keleti pályaudvar és a Baross tér az 1930-as években.

A II. világháború későn érte el Budapestet, de annál súlyosabban érintette. 1944 márciusában a németek megszállták az országot és elkezdték a fővárosi zsidóság deportálását, amit azonban Horthy Miklós kormányzó leállítatott. Októberben a nyilasok vették át a hatalmat és novemberben a zsidóknak elkülönítették a budapesti gettót, ami a VII. kerület Nagykörúton belüli részét fedte le. Decemberben azonban a szovjetek Budapest alá értek és elkezdték a város ostromát, amit 1945 februárjára elfoglaltak.

1944. december 21-én Debrecenben szovjet befolyással felállították az Ideiglenes Nemzetgyűlést, 22-én pedig megalakult az ideiglenes nemzeti kormány. Ezzel Debrecen másodjára is Magyarország fővárosa lett. 1945-ben a Nemzetgyűlés itt fogadta el az új választójogi törvényt, ami alapján később megválasztották az új Nemzetgyűlést. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek azonban nem volt tényleges hatalma, helyette a Politikai Bizottság látta el a kulcsfeladatokat.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a Debreceni Református Kollégium oratóriumában.

A németek kiűzése után Budapest újra átvette az ország fővárosa címét. A világháború alatt elképesztő károkat szenvedett el a város, megsemmisültek a hidak, a Vár, a köz- és lakóépületek. Az újjáépítések ugyan megkezdődtek, de az 1960-as évekig folytak. 1950-ben Budapest területét megnövelték, hozzácsatoltak több környező területet, mint Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest.

Budapest romjai 1945-ben.

A főváros az 1956-os forradalom és szabadságharc központi színtere volt. Október 23-án tömegtüntetések kezdődtek, mire 24-én a szovjet hadsereg bevonult a városba, s utcai harcok kezdődtek. Közben Nagy Imre kormányt alakított és 30-án eltörölték az egypártrendszert, valamint szabad választásokat ígértek. 31-én a fővárosból kivonták a szovjet csapatokat, de november 1-én újabb alakulatok özönlöttek a keleti határról. Erre a kormány kihirdette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és kimondta az ország semlegességét, amiért ENSZ segítséget remélt. November 4-e hajnalban a szovjet seregek támadásba lendültek. A fővárosban 11-éig tartottak a harcok, s Csepel elfoglalásával véget ért a szabadságharc, a Nagy Imre-kormányt lemondatták.

Szovjet tankok az Andrássy úton, 1956-ban.

A világháborús károk rekonstruálása az 1960-as évekre ért a végére. 1973-ra a kettes, 1990-re a hármas metró megépült. A főváros ismét a lakáshiánnyal nézett szembe, ami érdekében újabb lakótelepek épültek: Békásmegyer, Újpest, Kelenföld, József Attila, stb. Budapest 22 kerületből állt, az utolsó kerület - a 23. - Soroksár, egy helyi kezdeményezésű népszavazással vált le Pesterzsébetről 1994-ben.

A rendszerváltás utáni önkormányzati törvény (1990) a fővárosi kerületek széles önkormányzatiságát tette lehetővé. Budapestnek húsz éven át volt Demszky Gábor (SZDSZ) a főpolgármestere (1990-2010), s 2010-től Tarlós István (Fidesz) tölti be ezt a pozíciót. Demszky időszakában infrastrukturális beruházások kezdődtek a fővárosban: Lágymányosi híd átadása, Hungária körút, Nagykörút, Kisföldalatti felújítása. 2007-ben a négyes metrót kezdték el építeni, ami a mai napig folyik. Összességében azonban a korhoz képest kevés építészeti átalakulás és modernizáció történt a fővárosban. A szegénység még mindig jelen van, sőt egyre súlyosbodik, a hajléktalanok és koldusok a főváros „részeivé” váltak. Budapest fejlődése jóval elmaradt Bécs és Prágához képest.

Téma: Magyarország fővárosai

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása