Magyarország fővárosai

2012.06.12 15:10

FRISSÍTÉS ALATT!

Egy ország jelenbeli fővárosával általában tisztában vannak az emberek, de mi a helyzet a múltbeli fővárosokkal? Gyakran meg sem fordult a fejünkben, hogy a mai fővárosunk azelőtt nem volt kiemelt helyzetű az országunk történelmében. Kis kutatással azonban feltárulnak előttünk múltbeli fővárosaink látképei, valamint jelen fővárosunk története.

Esztergom volt az első magyar főváros, ami már a 960-as években Géza későbbi magyar fejedelem (972-997) székhelyéül szolgált. A 970-es években a magyar fejedelmi hódítások e városból indultak ki, szerte a Kárpát-medencében. Esztergomban született 975 körül Géza fia és utóda Vajk, a későbbi I. István király (1000-1038). Istvánt 1000-ben Esztergom városában koronázták magyar királlyá, ezzel királyi fővárossá vált Esztergom. 1001-ben megalapították az esztergomi érsekséget, amivel a város vallási központ is lett.

Esztergom látképe a XVII. század végén.

Esztergom évszázadokra a magyar Árpád-házi királyok székhelye volt, ahova külföldi uralkodók is ellátogattak, ill. átutaztak, így 1147-ben III. Konrád német király (1138-1152) és VII. Lajos francia király (1131-1180), vagy 1189-ben I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár (1155-1190). Frigyes történetírója a magyarok fővárosának nevezte Esztergomot: „quae Ungarorum est metropolis.”

1188-ban a fővárost tűzvész pusztította, ami során a vár és a székesegyház teljesen leégett. III. Béla (1172-1196) kezdte meg az újjáépítési munkálatokat.  A XIII. századra Esztergom iparilag fejlett város lett, aktív kereskedelmi tevékenységgel. A kereskedelem területén kiemelkedő szerep jutott az örmény lakosságnak, míg a gazdag idegen polgárság (franciák, lombardok, vallonok) a város ügyeibe is beleszólást kaptak.

1241-ben az előrenyomuló tatár seregek feldúlták az országot, és 1242 végén Esztergom felé indultak, majd bekerítették a fővárost. A tatárok idővel bejutottak a városba, s a vár kivételével elfoglalták és feldúlták azt. A 12.000-es lakosság szinte egésze elpusztult. IV. Béla (1235-1270) évek múlva tért vissza a városba és noha hozzálátott az újjáépítéshez, 1256-ban uralkodói székhelyét Budára helyezte át, s Esztergom megszűnt magyar főváros lenni. IV. Bélát, 1270-ben bekövetkezett halála után, Esztergomban temették el.

A tatár hadak 1241-1242-ben Óbudát is elpusztították és lakosságát lemészárolták. 1247-ben a király visszatért Óbudára, s Újbuda néven új város építésébe kezdett a Pest-hegyen (ma Várhegy), ami a budai vár alapja lett. IV. Béla 1256-ban királyi székhellyé tette Budát.

Buda látképe a XV. század végén.

1301-ben kihalt az Árpád-ház és több trónkövetelő is felbukkant, akik közül a főváros Vencelt (1301-1305) támogatta, amiért Budát egyházi átokkal súlytották, a pápa jóvoltából, aki Károly Róbertet (1308-1342) preferálta. Az Anjou-párt ostroma után Buda elfogadta Károly Róbertet, mint magyar királyt.

1307-ben Károly Temesvárra látogatott, s elrendelte egy vár és királyi várkastély felépítését a városban. Stratégiai elhelyezkedése miatt 1316-bana királyi fővárossá tette Temesvárt, mivel a tartományurak (kiskirályok) egyre fenyegetőbbekké váltak Károly uralmára nézve. Temesvár politikai és kereskedelmi csomóponttá vált, de a tartományurak legyőzése, ill. pacifikálása után, 1325-ben a királyi székhelyet újra Budára helyezték.

Temesvár látképe a XVII. század végén.

A XIV. században Buda társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődésnek indult. 1395-ben Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) megalapított az Óbudai Egyetemet, ami a mai napig működik, s Magyarország egyik legrégebbi egyeteme. A XV. századi Hunyadi és Jagelló kor a reneszánsz virágzását és a kultúra fejlődését hozta el.

1526-ban a mohácsi csata elvesztése után a török seregek betörtek Budára és felégették a várost, de még nem foglalták el, hanem kivonultak onnan. 1541-es visszatérésükkor azonban már elfoglalták a fővárost, és Buda a budai vilajet „fővárosává” vált. 1686-ig volt török kézen a város, de ekkor sem nyerte vissza fővárosi státuszát, amit 1536-ban veszített el.

1536-ban a magyar királyi székhelyéül Pozsony városát jelölték ki, ahol a Szent Koronát őrizték és a magyar királyokat megkoronázták. A XVII. században az erdélyi-magyar harcok központjába került Pozsony, 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) el is foglalta egy időre. A török kiűzése és Buda visszafoglalása után (1686) is Pozsony maradt Magyarország fővárosa.

id. Markó Károly: Pozsony látképe, 1827.

A XVIII. században számos Habsburg uralkodót koronáztak magyar királlyá Pozsonyban, úgy, mint Mária Teréziát (1740-1780) vagy I. Ferencet (1792-1835). A napoléon-i háborúk alatt 1806-ban és 1809-ben egy rövid időre francia kézre került a magyar főváros. 1809-ben ágyúzás alá is vették Pozsonyt, 1811-ben pedig tűzvész pusztította, amikor is a vár a lángok martalékává vált.

Pozsony a reformkori országgyűlések színhelyéül szolgált. 1825-1827-ben tartották az első reformországgyűlést, ahol gróf Széchenyi István birtokai egyéves jövedelmének kamatát ajánlotta fel egy akadémia létrehozására, amely a magyar nyelv érdekében tevékenykedik (Magyar Tudományos Akadémia). Az 1843-1844-es országgyűlésen a képviselők a magyar nyelv hivatalossá tételéről döntöttek, mely nyelv hivatalos lett a törvényhozásban, a közigazgatásban, és a tanításban.

Az utolsó rendi országgyűlés 1847-1848-ban szintén Pozsonyban került megrendezésre, amikor elfogadták az ún. áprilisi törvényeket, ami törvénycsomag a modernizáció felé vezette a magyar politikai berendezkedést, felszámolta a feudális viszonyokat az országban és hatására 1848. április 7-én megalakult az első magyar felelős minisztérium, a Batthyány-kormány.

1848. március 15-én Pesten forradalom tört ki a polgári átalakulást követelve. A reformkor nagy alakjainak távlati célja az volt, hogy Magyarország fővárosa „újra” Pest-Buda legyen, mely két város ekkoriban még nem egyesült hivatalosan. 1848 júliusában Pesten országgyűlést hívtak össze, amivel gyakorlatilag Pest-Buda vált az ország fővárosává.

Franz Xaver Sandmann: Pest-Buda látképe a Gellérthegyről, 1853.

Bár Pest-Buda nem sokáig maradt a magyar főváros, mivel az osztrák katonai támadásból generált szabadságharc alatt, 1849 elején a fővárost elfoglalták az osztrák seregek. A forradalmi kormány és országgyűlés 1849 januárjában Debrecenbe helyezte át székhelyét, amivel Debrecen lett a magyar főváros, míg Pest-Budán az osztrák hadsereg rendezkedett be. Kossuth Lajos a „magyar szabadság őrvárosának” nevezte Debrecent.

Debrecen belvárosa a XIX. század közepén.

1849. április 14-én az országgyűlés a debreceni Nagytemplomban ült össze, ahol elfogadták Magyarország függetlenségét az Osztrák Birodalomtól és a Habsburg-ház trónfosztását. Ugyanezen az országgyűlésen Kossuthot kormányzóelnökké, ideiglenes államfővé választották. Április 19-én ezeket a Függetlenségi Nyilatkozatba foglalták, amit közzé tettek. Az országgyűlés megalkotta a köztársasági magyar címert (Kossuth címer), ami alakja az egyenes oldalú pajzsforma helyett az ősi tarsolylemez formát adja vissza.

 Az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat és a Kossuth címer.

1849 májusában a magyar hadsereg visszafoglalta Pest-Budát az osztrákoktól, s bár később újra elfoglalták a császáriak, mégis megmaradt magyar fővárosnak.

1873. január 1-én Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből jött létre a jelen magyar főváros Budapest. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején (1867-1918) Budapest nagyszabású fejlődésnek indult, modernizálódott és építkezések kezdődtek, teljesen átalakult a város arculata. A város lakossága növekedett, s a közlekedést e szerint kellett fejleszteni: 1874. fogaskerekű vasút átadása, ami ma is a Városmajor és Széchenyi-hegy között közlekedik. 1877-ben a Nyugati, 1884-ben a Keleti pályaudvart adták át. 1887-től villamos indult a Nyugati pályaudvartól a Király utcáig. A kulturális és polgári fejlődés egyaránt kezdetét vette. Az építkezések hihetetlen gyorsaságban zajlottak, s külföldön is híressé vált Budapest, mint a kultúra városa, ahol szórakozási lehetőségek várják a turistákat és a kikapcsolódni vágyókat. Budapest lakossága elérte a 700.000 főt.

Buda és Pest 1850 körül.

1896-ban került megrendezésre a Millenáris Kiállítást, ami Magyarország ezer éves fennállását, gazdasági és szellemi fejlődését volt hivatott ünnepelni. Ekkorra elkészült a Sugárút (ma Andrássy út), a kontinens első földalatti vasútja, a Ferenc József híd (ma Szabadság híd) és a Műcsarnok. A Halászbástya és a Parlament építése pedig folyamatban volt.

Az I. világháború pusztítása és az ország területveszteségei megakasztották a főváros fejlődését. A határon túlról tömegek menekültek Magyarországra és a fővárosba, amivel az 1930-as évekre Budapest lakossága meghaladta az 1.000.000 főt. A lakáshiányokat a lakótelepek építésével próbálták kezelni, de a fővárosban megjelent a szegénység, többen nyomornegyedekben éltek vagy pályaudvarokon húzták meg magukat.

A Keleti pályaudvar és a Baross tér az 1930-as években.

A II. világháború későn érte el Budapestet, de annál súlyosabban érintette. 1944 márciusában a németek megszállták az országot és elkezdték a fővárosi zsidóság deportálását, amit azonban Horthy Miklós kormányzó leállítatott. Októberben a nyilasok vették át a hatalmat és novemberben a zsidóknak elkülönítették a budapesti gettót, ami a VII. kerület Nagykörúton belüli részét fedte le. Decemberben azonban a szovjetek Budapest alá értek és elkezdték a város ostromát, amit 1945 februárjára elfoglaltak.

1944. december 21-én Debrecenben szovjet befolyással felállították az Ideiglenes Nemzetgyűlést, 22-én pedig megalakult az ideiglenes nemzeti kormány. Ezzel Debrecen másodjára is Magyarország fővárosa lett. 1945-ben a Nemzetgyűlés itt fogadta el az új választójogi törvényt, ami alapján később megválasztották az új Nemzetgyűlést. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek azonban nem volt tényleges hatalma, helyette a Politikai Bizottság látta el a kulcsfeladatokat.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a Debreceni Református Kollégium oratóriumában.

A németek kiűzése után Budapest újra átvette az ország fővárosa címét. A világháború alatt elképesztő károkat szenvedett el a város, megsemmisültek a hidak, a Vár, a köz- és lakóépületek. Az újjáépítések ugyan megkezdődtek, de az 1960-as évekig folytak. 1950-ben Budapest területét megnövelték, hozzácsatoltak több környező területet, mint Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest.

Budapest romjai 1945-ben.

A főváros az 1956-os forradalom és szabadságharc központi színtere volt. Október 23-án tömegtüntetések kezdődtek, mire 24-én a szovjet hadsereg bevonult a városba, s utcai harcok kezdődtek. Közben Nagy Imre kormányt alakított és 30-án eltörölték az egypártrendszert, valamint szabad választásokat ígértek. 31-én a fővárosból kivonták a szovjet csapatokat, de november 1-én újabb alakulatok özönlöttek a keleti határról. Erre a kormány kihirdette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és kimondta az ország semlegességét, amiért ENSZ segítséget remélt. November 4-e hajnalban a szovjet seregek támadásba lendültek. A fővárosban 11-éig tartottak a harcok, s Csepel elfoglalásával véget ért a szabadságharc, a Nagy Imre-kormányt lemondatták.

Szovjet tankok az Andrássy úton, 1956-ban.

A világháborús károk rekonstruálása az 1960-as évekre ért a végére. 1973-ra a kettes, 1990-re a hármas metró megépült. A főváros ismét a lakáshiánnyal nézett szembe, ami érdekében újabb lakótelepek épültek: Békásmegyer, Újpest, Kelenföld, József Attila, stb. Budapest 22 kerületből állt, az utolsó kerület - a 23. - Soroksár, egy helyi kezdeményezésű népszavazással vált le Pesterzsébetről 1994-ben.

A rendszerváltás utáni önkormányzati törvény (1990) a fővárosi kerületek széles önkormányzatiságát tette lehetővé. Budapestnek húsz éven át volt Demszky Gábor (SZDSZ) a főpolgármestere (1990-2010), s 2010-től Tarlós István (Fidesz) tölti be ezt a pozíciót. Demszky időszakában infrastrukturális beruházások kezdődtek a fővárosban: Lágymányosi híd átadása, Hungária körút, Nagykörút, Kisföldalatti felújítása. 2007-ben a négyes metrót kezdték el építeni, ami a mai napig folyik. Összességében azonban a korhoz képest kevés építészeti átalakulás és modernizáció történt a fővárosban. A szegénység még mindig jelen van, sőt egyre súlyosbodik, a hajléktalanok és koldusok a főváros „részeivé” váltak. Budapest fejlődése jóval elmaradt Bécs és Prágához képest.

Téma: Magyarország fővárosai

Kimaradtnak válaszul

Dátum: 2017.05.05 | Feladó: davesz

Visegrád soha nem volt főváros, mivel még csak város sem volt. Attól, hogy állt ott egy királyi palota, még nem vált fővárossá. Az Egyesült Államok fővárosának sem nevezzük Camp Davidet csak azért, mert ott van egy elnöki rezidencia... :)
Visegrád jelentősége egészen másban rejlett. De attól még nem volt főváros. Még csak jelentős település sem. Stratégiailag is jelentéktelen a hely.

Első Fővárosnak válaszul

Dátum: 2017.05.05 | Feladó: davesz

Az alternatív történelemnek szerintem itt nincs helye. Ma már belebotlottam egy hozzád hasonlóba, de teljesen más sztorival állt elő, mint te. Minden kutató mást fúj. Ez azt bizonyítja, hogy igen csak rossz úton jártok. De mindegy, ti tudjátok. Szánjátok rá az életeteket egy nem létező dologra. :D

kimaradt

Dátum: 2017.05.05 | Feladó: Nos

Visegrád is kimaradt pedig a v3 mak is ott alakultak meg...

Re:kimaradt

Dátum: 2017.05.10 | Feladó: Roland

Visegrád az Anjou királyaink fontos székhelye volt, de abban az időben Buda látta el a fővárosi feladatokat, igaz Károly Róbert alatt sok funkció átkerült Visegrádra, erről részletesebben a frissített verzióban (júniustól elérhető) lesz szó.

Első főváros

Dátum: 2017.05.05 | Feladó: Nos

Első fővárosunk Ecilburg vagyis Budavár volt. Atila királyunk idején alapíttatott. Egyéb nevei Alt Ofen, Buda Vetus. Ma Budakalász-Pomáz területein található, Buda kalasi törökül Buda várát jelenti. Királyi központ volt. Nem keverendő össze Óbudával aminél nincs hun régészet. A primus ingressus, vagyis az első bejövetelünk 378. Tehát innen indul a story!

Re:Első főváros

Dátum: 2017.05.10 | Feladó: Roland

Tudom, hogy megosztó, és vannak ellenvélemények, de nem bizonyított, hogy a hunok és magyarok egy népcsoporthoz tartoztak volna. Ugyanúgy a magyarok nem rokonnépe a rómaiaknak, a gepidáknak, vagy az avaroknak, akik szintén éltek a Kárpát-medencében, "fővárosaikról" mégsem írtam, mivel az a cikk Magyarország és a magyarok fővárosainak a történetéről szól.

Forrás

Dátum: 2017.05.04 | Feladó: davesz

Ajánlom a Székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet honlapját, az albaarchivum-hu-t, azon beül is a "Székesfehérvár története" fülnél található "Várostörténeti összefoglaló"-t. A linket nem fogadja el az oldal valamiért.

Re:Forrás

Dátum: 2017.05.10 | Feladó: Roland

Köszi!

Székesfehérvár

Dátum: 2017.02.22 | Feladó: davesz

Egy, az ország fővárosait taglaló cikkben hogy lehet az, hogy nem kapott helyet Székesfehérvár, ami több mint 500 éven keresztül volt az egyik legfontosabb város? Koronázások, temetések, országgyűlések, esküvők, királytalálkozók...

Re:Székesfehérvár

Dátum: 2017.03.03 | Feladó: Roland

Esztergom volt az egyetlen olyan város a Magyar Királyságban, amely egyszerre volt világi és vallási központ is. A középkori viszonyok és felfogás szerint tehát inkább tekinthető fővárosnak, mint Székesfehérvár.

1 | 2 >>

Új hozzászólás hozzáadása