A Tienanmen téri vérengzés: A szatyros diák kiáll a demokráciáért

2014.05.31 17:30

1989 elején Kelet-Közép-Európa nemzetei elérkezettnek látták az időt, hogy szakítsanak az elnyomó kommunista ideológiával és megkezdjék átmenetüket a demokráciába. A Szovjetunió csendes szemlélője maradt az ún. Nemzetek Tavaszának, amikor is a Keleti Blokkon belül sorra összeomlottak az autoriter rendszerek.

A változás szele a kommunista Kínát is elérte, ahol a vezetés politikai és gazdasági reformok felé kacsingatott. Hu Jao-bang főtitkár (1982-1987) olyan reformernek számított, aki akár a teljes rendszerváltásig is elment volna, ha a keményvonalas kommunisták el nem távolítják őt a hatalomból. Hu-t leváltották, de eszméi és beszédei tömegeket ragadtak magukkal. 1989. április 15-i halálakor egy egész ország borult gyászba. Legfőbb hívei a pekingi vezetést hibáztatták a volt főtitkár idő előtti haláláért. Az elkeseredés idővel haragot szült, az emberek változást akartak és dühüket a hajlott korú, keményvonalas kommunista vezetés ellen fordították. 

1989 áprilisában az elégedetlen pekingi diákok a Tienanmen (a Mennyei Béke Kapuja) téren gyülekeztek. Világnézetüket Hu beszédei inspirálták, aki felhívta a figyelmet a növekvő inflációra, az előrejutási lehetőségek akadályaira és a párt-elit korrupciójára. A tüntetők felelős kormányt, sajtó- és szólásszabadságot követeltek, valamint az ipari munkások bevonását a vállalatirányításba.

Hu Jao-bang a Kínai Kommunista Párt főtitkára 1982-1987 között.

A Tienanmen téren megjelent néhány tízezres tömeg pár nap alatt már megközelítette az egymillió főt, Pekingen kívül pedig több száz városra is átterjedtek a megmozdulások. Az elégedetlenség további eszkalációja a kommunista rendszer átalakulásával, hacsak nem teljes bukásával fenyegetett. A kínai vezetésen pánikhangulat lett úrrá, és a kezdeti békülékeny hangvételt feladva, a hadsereg bevetése mellett döntött. Május 20-án 300.000-es haderő indult meg a Tiananmen térre, hogy leverjék a tüntetéseket.

Országszerte fegyverekkel fojtották el a demonstrációkat, ami sokkolta a lakosságot és a nemzetközi közösséget. A nyugati hatalmak gazdasági szankciója és fegyverembargója hatástalannak bizonyult, míg az elesettek száma egyre növekedett. A pontos számokról eltérő becslések születtek, s míg valószínűleg 1000 körülire tehető a Tiananmen téren elhunytak száma, addig egyesek szerint több ezren is a vérengzések áldozataivá válhattak. 1989. június 4-e Kína és a világ gyásznapjává vált.

A harcok és a vérengzések közepette, félelmet nem ismerő bátorsággal bukkan fel egy rejtélyes, szatyros diákfiú, aki egymaga állt ki a kínai hadigépezet ellen. Az incidens 1989. június 5-én történt, a pekingi Csang-an sugárúton, ahol egy páncélos osztag haladt a Tienanmen térre, azzal a szándékkal, hogy szétlőjje a diáklázadást. A céljuk előtt egy fiú bukkant fel a semmiből, két szatyorral a kezében, s határozottan a konvojt vezető tank elé toppant, megállítva ezzel a menetet. A vakmerő ismeretlen egy tapodtat sem mozdult a helyéről. Pár pillanattal később egyik kezével a szatyrát lobogtatva mutogatott az előtte álló tank felé. A jármű megpróbálta őt kikerülni, aki viszont újra a jármű előtt termett, megakadályozva annak elhaladását. A kialakult patthelyzet miatt a páncélosok végül leállították a motorokat. Senki sem tudta, mi fog történni ezt követően.

Tüntetés a Tienanmen téren 1989 május 4-én.

Miután sikeresen leállította a menetet, meghökkentő lépésre szánta el magát: felmászott az előtte álló tank tornyára és próbált valamit közölni a járműben ülőkkel. A torony tetejére érve az egyik tüzérrel váltott néhány szót, majd lemászott a járműről, mire a páncélosok újra nekiindultak. Amint meghallotta a motorok zaját, a diákfiú ismét a legelső tank elé szökellt.

Vajon meddig tarthatott volna ki, és mivel végződött volna az eset, amennyiben néhányan el nem vonszolják őt a harckocsik útjából? Miután ez megtörtént a páncélos egység folytatta menetét a Tienanmen térre.

Az incidens szereplőinek személyazonossága máig az ismeretlenbe vész. Senki sem tudja ki lehetett a szatyros diák, hogy kik vezették a páncélost, amire felmászott, és hogy kik vonszolták el a tankok elől a fiút. Egyesek szerint kínai közbiztonságiak, mások szerint aggódó civilek voltak csupán.

A menet, amit a szatyros diák egymaga állított meg 1989. június 5-én.

A rejtélyes, szatyrokkal felpakolt fiatalember kilétéről több, bár alig meggyőző hír is napvilágot látott. Az esetet követően a brit Sunday Express bulvárlap azt közölte, hogy a 19 éves Wang Weilin kínai diák tartóztatta fel a tankokat. A feltevést viszont semmivel sem tudták alátámasztani. A Kínai Kommunista Párt bevallás szerint soha nem találtak rá a diákra, Wang Weilin nevű civilt pedig se a halottak, se a letartóztatottak között nem azonosítottak.

1999-ben Bruce Herschensohn, Nixon volt asszisztense szerint a fiút az incidens után két hétre kivégezték. Mások véleménye szerint néhány hónap múlva állt a kivégzőosztag elé, habár e szavak hitelessége is megkérdőjelezhető. Jan Wong írónő állítása szerint kutatómunkája során olyan iratokhoz jutott hozzá, amelyekből kiderítette, hogy a kínai kormánynak elképzelése sem volt róla, ki lehetett és mi történhetett a szatyros diákkal.

Végül is ott vagyunk ma is, ahonnan indultunk: nem tudjuk ki lehetett ő, aki 1989-ben egymaga feltartóztatott egy egész harckocsi egységet. Talán sosem tudjuk meg mi történt vele és azt sem, hogy mit próbált közölni a tank vezetőjével. Viszont bátor tette a történelem és az emlékezetünk részévé vált, kiállása a demokrácia mellett pedig a mai napig példaértékkel bír.

*

A videó az esetről a következő linken érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=LgRrPXCCVsM

Facebook: Szórakoztató történelem

Olvass tovább: A Wushe incidens, A Pride története

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Hu_Yaobang
http://en.wikipedia.org/wiki/Tank_Man
http://en.wikipedia.org/wiki/Tiananmen_Square_protests_of_1989

Téma: A szatyros diák kiáll a demokráciáért

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása