A 2008-as orosz-grúz háború

2012.06.08 17:27

Hogy mikor és hol kezdődött, azt senki sem tudja pontosan. Az orosz-grúz háború egy jó példa a modern, XXI. századi háborúkra, melyeknek se kezdetük, se végük nincs, a háború célja pedig éppoly homályos, mint az indítéka.

Az orosz-grúz konfliktus eredete a múltba nyúlik vissza, konfrontációjuk nem közvetlenül, hanem közvetetten történt, amihez megértéséhez szükséges, hogy egy alaposabb képet kapjunk a grúz államról.

Grúzia egy alig 4,5 milliós kaukázusi kis ország, mely történelme összefonódott Oroszország történelmével, ami köteléktől ma is próbál szabadulni és megteremteni, megtalálni saját identitását. Mégis az orosz-grúz kapcsolatok sokáig nagyon jól alakultak, ez így volt az 1991. decemberi grúz függetlenedés után is, amikor Tbiliszi úgy döntött, hogy elhagyja a Szovjetuniót. Azonban minden megváltozott 2008 augusztusában.

Grúzia, mint független állam nem tekinthető egységesnek, se területileg, se etnikailag, se felekezetileg. Grúzia területét felszabdalják az etnikai és felekezeti törésvonalak. A grúzok a kaukázusi nyelvcsalád kartvéli népéhez tartoznak és ortodox keresztények. Északnyugaton terül el Abházia, ami Grúzia autonóm (szakadár) köztársasága. Az abházok etnikailag különböznek a grúzoktól, s felekezetileg ugyan többségében ortodoxok, de jelentős a muszlim vallásúak aránya. Délnyugat-Grúziában van Adzsária autonóm köztársasága. Az adzsárok valójában grúzok, de felekezetileg az ortodox vallás mellett nagyobb muzulmán közösséggel is rendelkezik, nagyobb arányban, mint Abháziában. Grúzia északi hegyvidéki területein helyezkedik el Dél-Oszétia, mint autonóm terület. A déloszétok az iráni nyelvcsaládhoz tartoznak, vagyis indoeurópai nép, de az ortodox vallás a grúzokhoz közelíthet(né) őket.

Grúzia politikai térképe. Zölddel Abházia, lilával Dél-Oszétia.

Grúzia tehát belpolitikailag etnikai és felekezeti feszültségekkel terhelt állam. A vezetők erőteljes pacifikálásba kezdtek a függetlenség után, hogy fenntartsák a grúz egységet, ami hibás politikának bizonyult, mivel a kisebbségeket még jobban elidegenítették a grúz államtól és szövetséges után kezdtek kutatni, amikor eljutottak Moszkvához.

A 2003 óta grúz elnök Miheil Szaakasvili határozott célja volt, hogy a három szakadár területet pacifikálja és visszaintegrálja Grúziába. Ezt azonban nem békés eszközökkel képzelte el, ezért az évek során több fegyveres konfliktusra is sor került, melyek eszkalálódása elkerülése végett ENSZ felhatalmazásra orosz békefenntartók érkeztek Dél-Oszétiába és Abháziába.

Miheil Szaakasvili, Grúzia elnöke 2003 óta.

A 2008. februári koszovói függetlenedés demonstráló erővel bírt az abházokra és dél-oszétekre. Grúzia közben az USA-hoz és a NATO-hoz kezdett húzni, ami orosz érdekekbe ütközött és nőtt közöttük a feszültség. Áprilisban Grúzia NATO tagjelölt státuszba került, mire az Abháziában állomásozó orosz békefenntartók csapatösszevonásokba kezdtek és újabb orosz csapatok érkeztek a területre. Dél-Oszétia felett orosz vadászrepülők jelentek meg. Egyre fenyegetőbbé vált a légkör Grúzia számára.

2008 nyarán több fegyveres konfliktus robbant ki a grúz-déloszét határon, augusztusban többen meg is haltak mindkét oldalon, de hogy ki lőtt először, az homályos, a felek egymást gyanúsítgatják. Augusztus 6-ra evakuálták Dél-Oszétiából a nőket és gyerekeket, mivel a grúz invázió réme egyre közeledett. Augusztus 7-e hajnalban orosz, grúz és déloszét tárgyalások kezdődtek a tűzszünetről, amit Grúzia ugyan deklarált, de mint kiderült ez csak pár órás fegyvernyugvást jelentett. Grúzia szerint a déloszétok ostrom alá vettek több grúz települést, ami túlzó kijelentés volt, de egy indokul szolgált arra, hogy Tbiliszi megindíthassa támadását Dél-Oszétia ellen.

Augusztus 7-e reggel tíz óra körül a grúzok elkezdték lőni Dél-Oszétiát. 8-án a 10.000 fős grúz haderő megindult elfoglalni a déloszét fővárost Chinvalit. A grúz erők az orosz békefenntartó barakkokat is megtámadták, ami során 10 orosz katona az életét vesztette. Ez okot adott az orosz katonai beavatkozásra. Az orosz seregek behatoltak Dél-Oszétiába és ezzel párhuzamosan az orosz hadiflotta és légierő is működésbe lépett. Augusztus 8-án Chinvalinál csata bontakozott ki, amiben a grúz csapatokat fokozatosan meghátrálásra kényszerítették az oroszok és déloszétek.

Kilőtt grúz tank Chinvaliban

Az orosz békefenntartók főhadiszállása a chinvali csata után

E közben vádaskodások kezdődtek mindkét fél részéről. A grúz elnök furcsállta a jól kivitelezett és megtervezett orosz hadműveleteket, ezzel alig leplezetten arra utalt, hogy Moszkva már készült a háborúra. Moszkva pedig Tbiliszit vádolta a háború kirobbantásával, szerinte ok nélkül támadta meg a déloszétokat. Grúzia szerint azonban déloszét szabadcsapatok provokálták ki a támadást.

Augusztus 9-én az oroszok Abházia felől is elindultak, új frontot nyitva a háborúban, az abházok pedig csatlakoztak az orosz erőkhöz és teljes mozgósításra szólítottak fel, hogy a grúzokat kiszorítsák országukból. 12-én az abház vezetés offenzívát hirdetett Grúzia ellen, vagyis betörtek a grúz törzsterületekre.

Az orosz-grúz háború hadműveletei

Chinvaliból közben a grúzok teljesen kiszorultak, mire az orosz légierő Gori bombázásába kezdett, ami már valóban Grúzia területe volt és hamarosan bevették a várost. Goriból 56.000-en menekültek el a támadás elől. Augusztus 11-én Dél-Oszétia „felszabadult” a grúzok alól, mire Tbiliszi fegyverszünetet kért Moszkvától, de az elutasította a kérést. A nemzetközi közösség felszólította Oroszországot, hogy fejezze be az agressziót, Szaakasvili pedig kétségbeesésében nemzetközi segítséget kért Oroszország ellen.

Grúz katonák Gori bombázásakor

Gori egy utcája a bombázások után

Az orosz légierő bombázta a fővárost Tbiliszit és a fontos grúz kikötővárost Poti-t, ahol a grúz hadiflotta komoly károkat szenvedett. Augusztus 12-én a grúz erőket a főváros védelmére összpontosították, mivel félő volt, hogy az oroszok beveszik Tbiliszit. Ekkor Szaakasvili bejelentette, hogy kilép a FÁK-ból. Oroszország azonban mégsem vonult Tbiliszi ellen, hanem bejelentette, hogy beszünteti a katonai tevékenységét, mivel a háború elérte céljait: Dél-Oszétia biztonsága biztosított, a civilek és békefenntartók tekintetében egyaránt. Dimitrij Medvegyev orosz elnök és Nicolas Sarkozy, mint az EU képviselője, Moszkvában megegyeztek egy hatpontos béketerv elfogadásában.

A harci cselekmények ezzel még nem szűntek meg. Augusztus 13-án orosz blokád alá vették Gori városát, 14-én pedig bevették Poti-t és a kikötőben több grúz hadihajót megsemmisítettek és a katonai eszközöket is elpusztították. 14-én Szaakasvili, 15-én pedig Medvegyev is aláírta a fegyverszüneti megállapodást, ami után a harcok megszűntek.

Sarkozy és Medvegyev a hatpontos béketárgyalásokat követően

Az egy hétig tartó háborúban 169 grúz katona halt meg és 947 sebesült meg. 224 grúz civil vesztette életét és 542-en megsérültek. Az orosz oldalon 72 katona halt meg, 283 sebesült meg. 36 déloszét, 3 abház halottja lett a konfliktusnak. A déloszét civil sebesültekről megoszlanak a vélemények, 160-360 közötti a számokról vannak adatok.

Sebesült nő a Gorit ért bombázás után

Grúz áldozatok Goriban

Orosz hordozórakéta egy lakás nappalijába csapódva Goriban

Idővel Oroszország visszavonult a grúz törzsterületekről, de Dél-Oszétiában és Abháziában nem számolta fel a katonai jelenlétet. Ezt Szaakasvili orosz terjeszkedésnek minősítette. Augusztus 26-án a két szakadár terület kikiáltotta függetlenségét Grúziától, amit Moszkva azonnal el is ismert és azóta mélyülnek a kapcsolatok a három ország között, olyannyira, hogy a két szakadár állam a FÁK-ba is be akar lépni.

Az EU 2008 októberében 200 megfigyelőt küldött Grúziába, hogy a tűzszüneti megállapodást ellenőrizzék. Decemberben vizsgálóbizottságot állított fel, annak érdekében, hogy a háború okaira fényt derítsen. A bizottság 2009. szeptember 30-án adta ki hivatalos álláspontját, amiben kijelenti, hogy a konfliktus miatt Grúzia a felelős és nem igaz azon állítása, hogy Oroszország előzően már támadott volna.

Az orosz-grúz kapcsolatok azóta sem javultak. Dél-Oszétia és Abházia jogi helyzete vitatott, függetlenségüket csak hat állam ismerte el eddig, többek között Oroszország, Venezuela és Nicaragua, valamint két hasonlóan vitatott státuszú állam: Hegyi-Karabah és Transznisztria, s persze egymást is elismerték. Grúzia valószínűleg nem tudja a jövőben sem visszaállítani országa egységét, a szakadár államok visszaintegrálása reménytelennek tűnik, aminek az orosz diplomácia a mai napig igyekszik gátját állni. A háborúval Grúzia csak súlyosbította belső helyzetét és konfliktusait. A jövő kérdése immár nem az, hogyan lehetne helyreállítani a grúz állam egységét, hanem hogyan kéllene az eddigi grúz politikát úgy felülvizsgálni, hogy egy produktívabb jövő felé tekinthessen az ország?

Téma: A 2008-as orosz-grúz háború krónikája

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása